Számos vizsgálat igazolta az SGLT2-gátlók vesére kifejtett előnyös hatását, melyet a gyógyszercsoport vércukorszint-csökkentő hatása önmagában nem magyaráz. Az elmúlt évek tanulmányai alapján az SGLT2-gátlók a ve­sében kifejtett hemodinamikai változásoknak, a glomeruláris nyomás csök­kentésének köszönhetik jótékony hatásukat. Az SGLT2-gátló kezelés meg­kezdésekor gyakran észlelt hirtelen, jellemzően kisfokú eGFR-csökkenés ezen hemodinamikai változás jele, és több tanulmány szerint a hosszú távú, vesefunkcióra kifejtett előnyös hatással függ össze, így megjelenése ked­vező előjelnek tekinthető.

Kidney International, 2024. június

A haemolyticus uraemiás szindróma (HUS) jellemző klinikai triádja a konzumpciós thrombocytopenia, a microangiopathiás haemolyticus anaemia és az akut vesekárosodás. Az atípusos HUS (aHUS) a HUS-ok azon formája, amikor a HUS egyéb formái kizárhatók, azonban a klinikai diagnózis ugyanúgy a fenti triád jelenlétén alapul. Ritkasága és komplex patomechanizmusa miatt felismerése nehéz, azonban a komplementgátló kezelések érájában a gyors diagnosztikának még nagyobb jelentősége van.

A glioxilsavat tartalmazó hajkiegyenesítő termékek használata a kalcium-oxalát kristályok vesében történő felhalmozódása miatt növeli az akut veseelégtelenség kockázatát

Egy új tanulmány meglepő módon arról számolt be, hogy a hipogonadizmusban szenvedő idősebb férfiak tesztoszteronkezelése növeli a csonttörések gyakoriságát.

Egyes adatok szerint a vizelet- és vérvizsgálatok során kimutatható bizonyos biomarkerek segíthetnek a krónikus vesebetegség progressziójának előrejelzésében.

Az akut vesekárosodás (AVK) évente hozzávetőleg 13,3 millió embert érint, így világszerte ez a betegség az egészségügyi rendszereket terhelő egyik legnagyobb kihívás. Célzott oki terápia nem áll rendelkezésre, mivel a kór­kép gyakran multifaktoriális eredetű, és összetett patofiziológiai folyama­tok állnak a hátterében. A jelenlegi vizsgálatok a betegség progressziójára fókuszálnak, és már mutatkozik remény, hogy a közeljövőben célzott ke­zelési módszerek is elérhetővé válnak.

Az akut vesekárosodás jelentős mértékben hozzájárul a kórházi betegek morbiditásához és mortalitásához, és az egyik leggyakoribb szövődmény az intenzív osztályon. A cikk áttekintést ad a veszélyeztetett betegek azo­nosításához szükséges kockázati pontszámokról, valamint az akut ve­sekárosodás kialakulásának és progressziójának megelőzésére javasolt intézkedéscsomagokról.

Az akut vesekárosodás népegészség­ügyi jelentőségének egyik mutatója a kórházi felvételt igénylő betegek 10–15%- os érintettsége, és az intenzív osztályon kezeltek esetében az 50%-ot meghaladó előfordulás. Az elmúlt évtizedekben az esetek gyakoriságának szignifikáns emel­kedése figyelhető meg. A szindróma nem csupán a kórházi fekvőbeteg-ellátásnál kí­ván nagy odafigyelést, annak megelőzése és felismerése kiemelkedő jelentőségű az alapellátásban, a járóbeteg-szakellátásban, és ne felejtkezzünk el az ápolást végző in­tézményekről sem.

Aligha kétséges, hogy a nem csak maga a COVID-betegség, hanem a fertőzést túlélők közel egyharmadát érintő hosszú COVID is egyre jelentősebb egészségügyi problémát jelent.

Az akut vesekárosodás a glomeruláris filtrációs ráta gyors csökkenésé­vel járó tünetegyüttes. A súlyosság szerinti besorolásnál a vizeletürítés mennyisége és a kreatininszint emelkedése a mérvadó. Etiológiája szerint az akut vesekárosodás lehet prerenális, renális és posztrenális. A kezelés részét képezi a volumenstátusz fenntartása, a folyadékpótlás izotóniás krisztalloidoldattal, a volumentúlterhelés megszüntetése vízhajtókkal, a nefrotoxikus gyógyszerek adásának felfüggesztése, a gyógyszerek dó­zisának a vesefunkcióhoz történő igazítása. Komplex gondozással mérsé­kelhető a kórházi mortalitás és a progresszió kockázata.