Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

 

A gastrooesophagealis reflux betegség esetében használt Montreal-de­finíció szerint a betegség diagnózisa minden olyan esetben felállítható, melyben a jellegzetes tünetek fennállnak, és a beteg arról számol be, hogy azok zavarják mindennapi életében – függetlenül a tünetek fennállásának időtartamától. Egy másik besorolás alapját az képezi, ha a diagnosztikai vizsgálatok a gyomortartalom visszajutását igazolják a nyelőcső felé, illetve jellegzetes vagy nem jellegzetes tünetegyüttes és/vagy szövődmények megléte bizonyítható.

 Gastroenterol Rev, 2018. március

Célkitűzés. Az akut myocardialis infarktusban (AMI) végzett felső pánendoszkópia (oesophago-gastro-duodenoszkópia [EGD]) biztonságosságának és hasznának megállapítása. Módszerek. Azoknak a 2004 januárja és 2006 áprilisa között akut szívinfarktuson átesett betegeknek az adatait dolgoztuk fel, akik az ezt követő 4 héten belül különböző indikációk miatt EGD-re kerültek. A demográfiai adatok mellett rögzítettük az endoszkópia indikációit, eredményét és szövődményeit. A kimenetel főbb paraméterei az AMI-ban alkalmazott endoszkópia biztonságossága és haszna voltak. Eredmények. A 85 AMI-n átesett betegnél összesen 87 EGD-re került sor. Közülük 70 személynél (83%) nem ST-elevációs, 15-nél (17%) ST-elevációs infarktust észleltek. Az AMI és az EGD között eltelt idő átlagosan 6±1,8 nap volt. A beavatkozás indikációját 38 esetben (44,7%) a felvételkor jelentkező haematemesis és/vagy melaena, 27 betegnél (31,8%) antikoagulációs kezelés kezdete után észlelt haematemesis és/vagy melaena képezte. Gyomorfekély/ erózió 30 esetben (34%), oesophago-gastricus varix 20 esetben (22%), erozív oesophagitis 17 (20%), duodenalis ulcus 11 betegnél (13%) igazolódott. Az EGD 88%-ban bizonyult diagnosztikusnak. A vérzés tekintetében fokozott rizikójú elváltozások ellátására 26 betegnél (30%) történt endoszkópos intervenció. EGD-vel összefüggésbe hozható haláleset nem volt, de 14 betegnél ismételt vérzés jelentkezett. Összesen 21 beteg vesztette életét. Közülük heten tartoztak abba a 14 fős csoportba, akiknél újbóli vérzés (50%) jelentkezett, és tizennégyen abba, akik közt ilyen nem fordult elő (p=0,008). Tizennégyen szorultak gépi lélegeztetésre, körükben a halálozási arány 43% (6/14), szemben a nem lélegeztetett betegekkel, akiknél ugyanez 17% (15/88) volt (p=0,027). Következtetések. Az EGD biztonságos és hasznos eljárás a heveny szívinfarktusos betegeknél előforduló gasztrointesztinális vérzés diagnosztikájában és ellátásában, és lehetővé teszi az antikoagulációt illető döntéseket is. Az újbóli vérzés és a gépi lélegeztetés igénye ezen betegek körében kedvezőtlen prognosztikai tényező.

Háttér és célok. A Helicobacter pylori gastrooesophagealis reflux betegségben betöltött szerepe nem tisztázott. Jelen vizsgálatunk célja a cagA-pozitív és -negatív H. pylori törzsek prevalenciájának megállapítása gastrooesophagealis reflux betegségben.Módszerek. Összesen 108, dyspepsiás, peptikus fekélyes vagy erozív gastritises/ duodenitises beteget (50 férfi/58 nő; átlagéletkor 50,3 év) soroltunk két kategóriába. Az elsőbe a reflux nélküliek, a másikba a reflux oesophagitisesek kerültek. Utóbbi kórkép súlyosságát négyfokozatú skálán rögzítettük. Valamennyi esetünkben felső gasztrointesztinális endoszkópiát végeztünk antrumbiopsziával. A H. pylorit szövettani vizsgálattal, ureaz-teszttel és polimeráz láncreakcióval (PCR) mutattuk ki. A cagA státust a gyomorbiopsziás mintában PCR-rel határoztuk meg.Eredmények. Refluxbetegek esetében a H. pylori fertőzés összprevalenciája 68,6%, nyelőcsőbetegség nélkül 70,2%-os volt (p=0,862). A két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség a cagA-pozitív törzsekkel történt fertőződés vonatkozásában sem (31,4% illetve 40,4%, p=0,332). H. pylori fertőzés II–IV-es fokozatú reflux-oesophagitis esetén ritkább (36,4%), mint I. fokú oesophagitis mellett (77,5%) (p=0,009). A II–IV-es fokú reflux-oesophagitis esetén ritkább a cagA-pozitív H. pylori törzsek kolonizációja a gyomorban (0%), mint I. fokú oesophagitisben (40%) vagy a kontrollcsoportban (40,4%).Következtetés. A gyomor H. pylori által történő kolonizációjának, különösen a cagA-pozitív törzsekkel való fertőződésnek, védő szerepe lehet a gastrooesophagealis reflux betegség súlyosabb formáival szemben. European Journal of Gastroenterology & Hepatology 2004, 16:643–647

Bevezetés A leggyakoribb betegségek közé tartozó gastroduodenalis és oesophagealis rendellenességek felismerése és kezelése világszerte jelentős összeget emészt fel [1]. A klinikusok már régóta tisztában vannak az oesophagitis és a gastroduodenalis megbetegedések közötti összefüggéssel [2]. Ismert tény, hogy a gyomorsav károsítja a nyelőcső és a patkóbél nyálkahártyáját, amely magyarázattal szolgálhat az oesophagealis és a duodenalis fekélyek közötti kapcsolatra. Manapság azonban a helyzetet számos tényező bonyolítja, többek között a Helicobacter pylori által fokozott vagy gátolt savtermelés [3,4], és az a feltevés, mely szerint a H. pylori védelmet nyújtana az oesophagitisszel szemben [5]. További nehézséget jelent, hogy a nemrégiben végzett klinikai tanulmányokba peptikus fekélyben szenvedő személyek nem kerülhettek be. Emellett más tényezőket is figyelmen kívül hagytak, nevezetesen az ischaemiás történések megelőzésére kis dózisban alkalmazott acetilszalicilsav széles körű használatát, és a hagyományos fájdalomcsillapítók (paracetamol/codein) gyakori szedését [6–10]. A felsorolt anyagok nyálkahártyára gyakorolt hatásáról még mindig alig tudunk valamit. Tanulmányunk célja tehát a szövődménymentes oesophagealis és gastroduodenalis kórfolyamatot kísérő nyálkahártya-károsodások súlyossága közötti lehetséges összefüggés feltárása. A H. pylori fertőzésben szenvedő betegeken kívül hagyományos fájdalomcsillapítót vagy acetilszalicilsavat szedő egyéneket is bevontunk a vizsgálatba. Betegek és módszerek Háziorvosi vagy szakorvosi beutalás alapján sebészeti vagy belgyógyászati osztályon kezelt betegeket vizsgáltunk. A részvételi kritériumok között szerepelt a 18 év feletti életkor és legalább egy olyan tényező jelenléte, mely endoszkópos vizsgálatot tett szükségessé (pl. felső tápcsatornai tünetek, anaemia). Cardiovascularis vagy cerebrovascularis megelőzés céljából kis dózisú (75 mg/nap) acetilszalicilsavat szedő, illetve a musculosceletalis fájdalom enyhítésére hagyományos fájdalomcsillapító készítményt (500 mg paracetamol18 mg codein) alkalmazó betegeket is bevontunk a vizsgálatba. Dyspepsia-elleni szereket, vény nélkül kapható savcsökkentőket vagy protonpumpa-inhibitorokat az előírások szerint szedő egyének beutalását is elfogadtuk, és a statisztikai elemzésnél e készítmények használatát figyelembe vettük. A gyógyszeresen nem befolyásolható szisztémás betegség vagy rosszindulatú kórfolyamat jelenlétét, illetve a kórelőzményben szereplő gyomortáji műtétet kizárási kritériumnak tekintettük. A helyi etikai bizottság a tanulmányt elfogadta, és a kutatáshoz hozzájárulását adta.