A gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) gyakori, krónikus emésztő­rendszeri kórkép, amely jelentősen befolyásolja a betegek életminőségét, és egyre növekvő közegészségügyi problémát jelent. A típusos és atípusos tünetekkel járó GERD-nek különböző klinikai megjelenési formái létez­nek, és olyan szövődményekkel járhat, mint az erozív oesophagitis vagy a Barrett-nyelőcső. A közlemény átfogó képet nyújt a GERD etiológiájáról, kockázati tényezőiről és patofiziológiájáról, valamint bemutatja a diag­nosztikai nehézségeket és a kezelési lehetőségeket.

Nagyszámú beteg vizsgálata szerint a gastrooesophagealis reflux betegség összefüggésbe hozhatóak a vastagbél-neoplázia kockázatának növekedésével.

A közlemény átfogó képet kíván adni a szisztémás autoimmun betegségek, gyulladásos eredetű reumatológiai kórképek leggyakoribb belgyógyászati vonatkozásairól, melyekkel a szakma minden területén találkozhatunk, és kellő időben történő felismerésük jelentős szerepet játszik a betegek túlélésében.

A nyelőcső refluxbetegség (GERD) az egyik leggyakoribb gasztroenterológiai kórkép. Az alábbiakban a legújabb nemzetközi szakmai irányelvek alapján áttekintjük a GERD diagnózisával és kezelésével kapcsolatos legfontosabb gyakorlati szempontokat, amelyek jól hasznosíthatók az alapellátásban tevékenykedő háziorvosok számára.

Egy metaanalízis szerint erozív oesophagitisben szenvedő betegeknél mind a savcsökkentők, mind a protonpumpa-gátlók (PPI) enyhülést nyújtanak a placebóval összehasonlítva.

Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

A protonpumpagátló (PPI) szerek a sav­szekréció-gátlás és a gyomornyálkahártya-védelem (gastroprotectio) „aranystandard­ját” képezik, napjainkban világszerte, így Magyaror­szágon is az egyik leggyakrabban felírt gyógyszercsoport. Az in­dokolatlanul hosszú ideig alkalmazott PPI-kezelés során, különösen időskorban a társbetegségekkel és a gyógyszer-inter­akciók nagyobb kockázatával is számolni kell. A korábban felmerült legtöbb mellékhatás esetében az összefüggések bi­zonytalanok, mivel a rendelkezésre álló adatok rendszerint retrospektív, obszervá­ciós, epidemiológiai vagy kis esetszámú, kontrollcsoport nélküli tanulmányokból származnak.

A gastrooesophagealis reflux betegség esetében használt Montreal-de­finíció szerint a betegség diagnózisa minden olyan esetben felállítható, melyben a jellegzetes tünetek fennállnak, és a beteg arról számol be, hogy azok zavarják mindennapi életében – függetlenül a tünetek fennállásának időtartamától. Egy másik besorolás alapját az képezi, ha a diagnosztikai vizsgálatok a gyomortartalom visszajutását igazolják a nyelőcső felé, illetve jellegzetes vagy nem jellegzetes tünetegyüttes és/vagy szövődmények megléte bizonyítható.

 Gastroenterol Rev, 2018. március

A járóbeteg-ellátásban és a sürgősségi osztályokon a mellkasi fájdalom az egyik leggyakoribb akut panasz. A betegek izgatottsága, félelme lehet az instabilitás jele, de kritikus állapot előhírnöke is.