Az alvás/ébrenlét ritmus jelentősen befolyásolja a szervezetet védő barrier szövetek épségét, a veleszületett nyiroksejtek működését.

Egy új tanulmány szerzői a szokásos három helyett öt lehetséges fenotípus-kategóriát javasolnak a húgyúti fertőzések (UTI) diagnosztizálására a klinikai kezelés javítása és a betegek igényeinek jobb kielégítése érdekében.

Egy új képalkotó eljárás segítségével könnyen értékelhetővé válik a közeli infravörös fotoimmunterápiás beavatkozások sikeressége, amely mikrobuborékokkal még tovább javítható.

Egyes adatok szerint a vizelet- és vérvizsgálatok során kimutatható bizonyos biomarkerek segíthetnek a krónikus vesebetegség progressziójának előrejelzésében.

Az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés diagnózisát könnyíti meg egy új, gyors (5 perc alatt eredményt adó) és olcsó vérteszt.

Az elmúlt időszakban történtek olyan változások és vannak olyan új in­formációk a katéterviseléssel kapcsolatban, melyeknek gyakorlati jelen­tőségük van, és segíthetik az egyes osztályok és társszakmák munkáját. A felhasznált adatok a Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikájának adatbázisán és gyakorlatán alapulnak, melynek kialakításához az Európai Urológus Társaság (EAU) és az Amerikai Urológus Társaság (AUA) ajánlásait vettük figyelembe és próbáltuk alkalmazni. Emellett részt vettünk a hazai, az országos tisztifőorvos által kibocsátott módszertani levél összeállítá­sában is. Jelenleg a hólyagkatéterekkel összefüggő húgyúti fertőzések megelőzésére aktualizált és érvényes módszertani levél is létezik.

A húgyhólyagrák a húgyutakat érintő leggyakoribb rosszindulatú urológiai megbetegedés. A daganat mélységi terjedése alapján két nagy csoportra osztható. A nem izominvazív és az izominvazív hólyagrák biológiai viselkedése, progressziós hajlama és a betegek gyógyulási esélye alapján olyan nagy különbséget mutat, hogy érdemes a két csoportról külön értekezni. A nem izominvazív hólyagrákok kezelését hagyományosan elsősorban az urológusok végzik, de a legújabb eredmények alapján a magas rizikójú eseteknél a klinikai onkológusoknak nagyobb szerep juthat. A jelen tanulmányban a nem izominvazív hólyagrák sebészi és gyógyszeres kezelési lehetőségeit összegezzük.

Az urotélsejtes daganatok a leggyakoribb rosszindulatú húgyúti elváltozások, amelyek az esetek nagy részében a húgyhólyagot érintik, azonban 5%-ban a felső húgyutakban (húgyvezeték, vesemedence) jelentkeznek. Magyarországon évente mintegy 2000 új megbetegedés fordul elő, és e daganat miatt csaknem 1000 haláleset történik. A közlemény célja a nem izominvazív és izominvazív uroteliális daganatos betegeknél elvégzett radikális sebészi beavatkozás eredményeinek, valamint a nemzetközi ajánlások összefoglalása. Az AUA- és EAU-irányelvek alapján ismertetjük a legújabb, illetve a standard kezelési lehetőségeket. A transzuretrális reszekció (TUR) továbbra is aranystandard a nem izominvazív hólyagdaganat kezdeti diagnosztizálásában és kezelésében. A radikális cisztektómia (RC) indikációja az izominvazív daganatokon kívül (T2-T4a, N0-Nx, M0) a T1G3-as BCG-rezisztens forma (evidenciaszint: 3, ajánlási szint: B). A kockázati csoportokba sorolás kiemelkedő fontosságú a húgyhólyag urotélsejtes daganatában szenvedő betegek jövőbeli kezelése és nyomon követése szempontjából. Annak ellenére, hogy a sebészeti ellátásban bekövetkezett változások arányaiban elmaradnak az uroonkológiai kezelésekben bekövetkezett újításoktól, a sebészeti technika, a húgyúti rekonstrukció és a multimodális terápia fejlesztései továbbra is javíthatják a húgyhólyag urotélsejtes daganatában szenvedő betegek prognózisát és életminőségét.

A húgyutak rosszindulatú daganatai a gyakrabban előforduló tumorok közé tartoznak. A hólyagrákos betegek sorsa a klinikai felismerés után igen eltérő lehet. A szövettani vizsgálatnak meghatározó szerep jut a kezelésre vonatkozóan; a daganat differenciáltsága, szövettani altípusa, stádiuma alapján lehet következtetni a várható lefolyásra, így az urológus, onkológus a kezelési stratégiát a szövettani lelet alapján választja meg. Évtizedek óta folynak nemzetközi viták az ideális nómenklatúráról, egyes kiegészítő immunhisztokémiai markerek diagnosztikus hatékonyságáról, a fals negatív, fals pozitív leletek elkerülésének lehetséges módjáról és nem utolsósorban az egyre fejlődő molekuláris technikák hétköznapi alkalmazhatóságáról. E cikk szerzői a hólyagrákok mindennapi leletezésének problémáira igyekeznek felhívni a figyelmet saját tapasztalataik alapján, illetve a legfrissebb irodalmi adatok áttekintésének segítségével.

A tünetmentes hyperuricaemia szerepet játszik az idült vesebetegség kialakulásában és progressziójában. A hatékony húgysavcsökkentő kezelés ellenére  a vesefunkció-romlás üteme nem csökkent a középkorú, hosszan fennálló 1-es típusú diabetesben szenvedő, nephropathiás, valamint proteinuriás, CKD-3-4-es stádiumú betegek körében.