A prosztata (dülmirigy) a férfiak egyik belső nemi szerve, amelynek váladé­ka az ondó részeként táplálja a spermiumokat és elősegíti azok mozgását. Gesztenyeméretű, mirigyes szerv, ami a húgyhólyag alatt, a húgycsövet körülölelve, a végbél előtt helyezkedik el. Gyulladása, duzzadttá, érzéken­nyé válása bármely életkorban előfordulhat, kezelése a betegség típusa és tünetei alapján történik.

A prosztatitisz gyakori előfordulású klinikai szindrómák csoportja, amely­nek négy fő típusa van: akut bakteriális prosztatitisz, krónikus bakteriális prosztatitisz, krónikus prosztatitisz/krónikus kismedencei fájdalom szind­róma és a tünetmentes forma. A bakteriális prosztatitiszek a kórtörténet és a mikrobiológiai vizsgálatok alapján általában diagnosztizálhatók, keze­lésük antibiotikumokkal történik. A prosztatitiszek leggyakoribb formája a krónikus prosztatitisz, más néven krónikus kismedencei fájdalom szind­róma, mely kizárásos diagnózis, és nincs egységes kezelése. A tünetmentes prosztatitisz nem igényel kezelést, és jellemzően más urológiai tünetek miatti kivizsgálás során, incidentális diagnózisként írják le.

Az alvás/ébrenlét ritmus jelentősen befolyásolja a szervezetet védő barrier szövetek épségét, a veleszületett nyiroksejtek működését.

Egy új tanulmány szerzői a szokásos három helyett öt lehetséges fenotípus-kategóriát javasolnak a húgyúti fertőzések (UTI) diagnosztizálására a klinikai kezelés javítása és a betegek igényeinek jobb kielégítése érdekében.

Egy új képalkotó eljárás segítségével könnyen értékelhetővé válik a közeli infravörös fotoimmunterápiás beavatkozások sikeressége, amely mikrobuborékokkal még tovább javítható.

Egyes adatok szerint a vizelet- és vérvizsgálatok során kimutatható bizonyos biomarkerek segíthetnek a krónikus vesebetegség progressziójának előrejelzésében.

Az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő fertőzés diagnózisát könnyíti meg egy új, gyors (5 perc alatt eredményt adó) és olcsó vérteszt.

Az elmúlt időszakban történtek olyan változások és vannak olyan új in­formációk a katéterviseléssel kapcsolatban, melyeknek gyakorlati jelen­tőségük van, és segíthetik az egyes osztályok és társszakmák munkáját. A felhasznált adatok a Pécsi Tudományegyetem Urológiai Klinikájának adatbázisán és gyakorlatán alapulnak, melynek kialakításához az Európai Urológus Társaság (EAU) és az Amerikai Urológus Társaság (AUA) ajánlásait vettük figyelembe és próbáltuk alkalmazni. Emellett részt vettünk a hazai, az országos tisztifőorvos által kibocsátott módszertani levél összeállítá­sában is. Jelenleg a hólyagkatéterekkel összefüggő húgyúti fertőzések megelőzésére aktualizált és érvényes módszertani levél is létezik.

A húgyhólyagrák a húgyutakat érintő leggyakoribb rosszindulatú urológiai megbetegedés. A daganat mélységi terjedése alapján két nagy csoportra osztható. A nem izominvazív és az izominvazív hólyagrák biológiai viselkedése, progressziós hajlama és a betegek gyógyulási esélye alapján olyan nagy különbséget mutat, hogy érdemes a két csoportról külön értekezni. A nem izominvazív hólyagrákok kezelését hagyományosan elsősorban az urológusok végzik, de a legújabb eredmények alapján a magas rizikójú eseteknél a klinikai onkológusoknak nagyobb szerep juthat. A jelen tanulmányban a nem izominvazív hólyagrák sebészi és gyógyszeres kezelési lehetőségeit összegezzük.

Az urotélsejtes daganatok a leggyakoribb rosszindulatú húgyúti elváltozások, amelyek az esetek nagy részében a húgyhólyagot érintik, azonban 5%-ban a felső húgyutakban (húgyvezeték, vesemedence) jelentkeznek. Magyarországon évente mintegy 2000 új megbetegedés fordul elő, és e daganat miatt csaknem 1000 haláleset történik. A közlemény célja a nem izominvazív és izominvazív uroteliális daganatos betegeknél elvégzett radikális sebészi beavatkozás eredményeinek, valamint a nemzetközi ajánlások összefoglalása. Az AUA- és EAU-irányelvek alapján ismertetjük a legújabb, illetve a standard kezelési lehetőségeket. A transzuretrális reszekció (TUR) továbbra is aranystandard a nem izominvazív hólyagdaganat kezdeti diagnosztizálásában és kezelésében. A radikális cisztektómia (RC) indikációja az izominvazív daganatokon kívül (T2-T4a, N0-Nx, M0) a T1G3-as BCG-rezisztens forma (evidenciaszint: 3, ajánlási szint: B). A kockázati csoportokba sorolás kiemelkedő fontosságú a húgyhólyag urotélsejtes daganatában szenvedő betegek jövőbeli kezelése és nyomon követése szempontjából. Annak ellenére, hogy a sebészeti ellátásban bekövetkezett változások arányaiban elmaradnak az uroonkológiai kezelésekben bekövetkezett újításoktól, a sebészeti technika, a húgyúti rekonstrukció és a multimodális terápia fejlesztései továbbra is javíthatják a húgyhólyag urotélsejtes daganatában szenvedő betegek prognózisát és életminőségét.