Bár közvetlenül az időskori esendőség kockázatát nem növelik az ultra-feldolgozott élelmiszerek, az izomerő megőrzésében fontos a helyes táplálkozás.

A szédülés hátterében számos különböző etiológiájú kórfolyamat állhat, ezért differenciáldiagnosztikája összetett. A panaszok sok esetben megszüntethetők, ha a diagnózis helyes és a megfelelő kezelést alkalmazzuk.

A sclerosis multiplexes (SM) betegek rokkantsága származhat relapszushoz társuló állapotromlásból (RAW) vagy relapszustól független progresszióból (PIRA). A jelen tanulmány szerzői megvizsgálták, hogy a relapszusok milyen mértékben járulnak hozzá a rokkantsághoz a betegség lefolyása során, hogyan kezdődik a korai progresszió, és mennyire késlelteti az SM gyógyszeres kezelése a rokkantság kialakulását.

Két, fázis 3 vizsgálat szerint RRSM-ben az új CD20-ellenes monoklonális antitest, az ublituximab, jobban csökkenti a rokkantság progresszióját, mint a teriflunomid.

Az arthrosis konzervatív kezelésében leggyakrabban fájdalomcsillapító és/vagy gyulladáscsökkentő szereket és porcprotektív készítményeket al­kalmazunk. Utóbbiak közül a nem denaturált II-es típusú kollagénről bebi­zonyosodott, hogy egyaránt képes befolyásolni a kórkép progressziójára jellemző immunológiai és direkt porckárosító eseményeket is. Az elmúlt hónapokban a fokozott tudományos érdeklődés jeleként számos közlemény látott napvilágot, mely e kollagéntípus effektivitását állatkísérletekben és humán vizsgálatokban is elemezte. Ezek közül kettő kerül a következőkben szemlézésre.

Új kutatások szerint bizonyos járási abnormalitások már viszonylag korán utalhatnak arra, hogy a demencia Alzheimer-kórral és nem egyéb, neurodegeneratív és kognitív zavarokkal társul.

Sclerosis multiplexben a depresszió kapcsolatot mutat a kognitív teljesítménnyel és a kontrasztanyagot halmozó agyi léziókkal.

Az első részben adatokat mutattam arra, hogy mennyi a megfelelő napi lé­pésszám. Hogy nem húzható rá ugyanaz mindenkire.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

A daganatos betegségek leküzdésére egyre több gyógyszer, illetve gyógy­szeres kezelési protokoll áll rendelkezésre. Nem biztos ugyanakkor, hogy minden új kezelési módszer alkalmazható az idős betegeknél is; a bősé­ges kezelési kínálat akár e páciensek „túlkezelésével” is járhat. Előfordul­hat, hogy bizonyos gyógyszerek és kezelési protokollok szerinti eljárások időskorban kevésbé hatásosak, vagy pedig az idős emberek rosszabbul tolerálják őket, mint a fiatalok. A cikk összefoglalja, hogy előrehaladott életkorban mely gyógyszerek alkalmazása nélkülözhető, és melyek azok, amelyeket egyáltalán nem lenne szabad használni.