Alzheimer-kórra utaló korai motoros jelek
Új kutatások szerint bizonyos járási abnormalitások már viszonylag korán utalhatnak arra, hogy a demencia Alzheimer-kórral és nem egyéb, neurodegeneratív és kognitív zavarokkal társul.
Sok neurodegeneratív és kognitív zavarban szenvedő személynek vannak járási problémái, ezek közül a leggyakoribb a járási változékonyság, vagyis az, hogy a járás képe a megtett távolsággal és az eltelt idővel párhuzamosan lépésről lépésre változik. Már korábbi kutatások is igazolták a járás változékonysága és a neurodegeneratív zavarok közötti kapcsolatot, ugyanakkor nem történt szisztematikus összehasonlítás arra, hogy a kogníciót befolyásoló különféle neurodegeneratív állapotok felismerhetőek-e a járási változékonyság alapján.
Az Alzheimer’s and Dementia c. lapban frbruárban megjelent új vizsgálat szerint a járás sokféle variánsához társul csökkent kognitív teljesítmény, és a járáskép alapján pontosan elkülöníthetők az AD és az egyéb állapotok.Dr. Manuel Montero-Odasso (University of Western Ontario) és munkatársai azt találták, hogy „a demenciára vezető öt különböző neurodegeneratív eltérések közül az egyik, nevezetesen a járáskép változékonysága, "arrhytmiája" olyan speciális motoros jel, amely az AD-re jellemző. A járáskép megfigyelése nagyon értékes lehet akkor, „amikor a beteg memória-zavarok miatt jön a klinikára, és nem tudjuk eldönteni, hogy az öregedési folyamatról, vagy a demencia kezdetéről van-e szó” – mondta Montero-Odasso professzor, aki egyben a Canadian Consortium on Neurodegeneration in Aging kutatócsoport vezetője.
A COMPASS-ND és a Gait Brain Study kohorszból 500 résztvevő járását figyelték meg (átlag életkor 71,99 év, 48,8% nő). A betegek között voltak kognitív szempontból érintetlen, szubjektív kognitív zavaros (SCI-s), enyhe kognitív zavarban (MCI-ben) szenvedők, Parkinsonban (PD) plusz MCI-ben szenvedők, Alzheimeresek, Parkinsonosok, PD-demenciások (PDD), frontotemporális demenciások (FTD-sek) és Lewy-testes demenciások (LBD). A kutatók három csoportba sorolták a betegeket:
- Normál globális kogníció: kontrol személyek (N=91), PD (n=41), SCI (n=33)
- Mérsékelt (enyhe) kognitív zavar: MCI (n=214), PD-MCI (n=19)
- Demencia: FTD (n=10), LBD (n=11), AD (n=72), PDD (n=9).
A járást egy 6 méter hosszú elektronikus járdán mérték. A járás 11 mennyiségi adatából 4 tartományt figyeltek: ritmus, sebesség (iram), változatosság, és testtartási („posturális”) kontroll.
A kontroll csoporttal összehasonlítva mindössze a PD, az AD és a PDD csoportokban voltak eltérések (P<0,006).
- PD: több (azaz rosszabb) változatosság és alacsonyabb (azaz rosszabb) posturális kontroll
- AD: több változatosság és alacsonyabb posturális kontroll
- PDD: több változatosság.
Minden, a MANOVA modellben használatos változó (életkor, nem, társbetegségek, járás sebessége) csökkenti a csoport hatását: ezek közül az életkor a legjelentősebb. A járás változatossága az egyetlen, mely szignifikáns összefüggést mutat valamennyi résztvevő Montreal Cognitive Assessment (MoCA) értékeivel (nem standardizált Beta= -0,852; -1,229 – 0,474; P<0,0001). Ezen túl az AD-seknél a járás változékonysága független összefüggésben van a MoCA értékekkel. Szintén „gyenge, de szignifikáns” összefüggést mutattak ki PD-s betegekben a Parkinson-kór jellegzetes tüneteinek megléte és a járás változékonysága között, de az összefüggés csak a MoCA és a járás változékonysága között volt szignifikáns. A járás eltérései motorosan megfelelőbben jelzik a kognitív teljesítményt PD-ben, mint a parkinsonizmus súlyossági foka. A járás változatossága az egyetlen, aminek alapján nagy pontossággal azonosíthatóak az AD-s betegek (AUC = 0,82, P<0,0001, teljes mértékben igazított AUC = 0,77, P<0,0001).
A kutatók ezután a járás változatai szerint három csoportot képeztek aszerint, hogy mennyire erősítik meg az AD fennállását:
A lépés ideje: specificitás 70%, szenzitivitás 80%, változatosság 2,3%
A lépés hosszának változatossága: specificitás 54%, szenzitivitás 80%, változatosság 2,58%
Kettős támogatási idő (double support time) változatossága: specificitás 70%, szenzitivitás 75%, változatosság 6,2%.
Az agy ugyanazon területei játszanak fontos szerepet a kognícióban, a memóriában, a végrehajtó működésekben, mint amelyek részt vesznek a járás motoros szabályozásában, pl. a frontotemporális és prefrontális kéreg, a temporális területek és a hippocampus. A szerzők azt javasolják, hogy a beteg járásának megfigyelése mellett, mialatt járását figyeljük, állítsuk kognitív feladat elé őket, pl. kérdezzünk állatneveket. A járás lelassulása és jelentősebb aszimmetriája neurodegeneratív állapotokat jelezhet, a kognitív feladat járás közbeni megoldása pedig normális esetben 10-20%-os járáslassulást okozhat, de a 30%-os, vagy még kifejezettebb lassulás már abnormálisnak tekinthető. Ha a memória- és a végrehajtó működések időskori zavara a járás arrhythmiájával jár, akkor joggal gyanakodhatunk degeneratív eltérésekre is.
A járás eltérései az említett elektronikus járda mellett a testre rögzíthető szenzorokkal, és egyéb akár 24 órás megfigyelésre alkalmas eszközökkel is megfigyelhetőek
Források:
