A menopauzában lévő pajzsmirigy-alulműködésben szenvedő nők a levothyroxin kezelés nyomán nem mutatnak kognitív hanyatlást a pajzsmirigybetegségben nem szenvedőkhöz képest.

A policisztás ovárium szindróma a reproduktív korban lévő nők legelterjed­tebb endokrin elváltozása, amit korábban – ahogy az elnevezés is mutatja – a petefészkekkel és azok elváltozásaival azonosítottak. Ennek kapcsán so­káig a meddőséget tartották a fő problémának és szövődménynek, azonban ma már tudjuk, hogy akár a kialakulása, akár a lefolyása vagy kompikációi tekintetében is ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mai napig nem sikerült tel­jesen feltárni ennek a szindrómának a mélységeit, bár az utóbbi időkben nagy előrelépések történtek, többek között a patomechanizmus terén. Ennek az összefoglalónak célja, hogy betekintést nyújtson az elmúlt évek kutatási eredményeibe, egy kis szeletet adva ebből a rendkívül összetett kórképből, kezeléséből.

Ígéretes eredményeket mutatott a fogyasztószerként rendkívül népszerű liraglutid a kognitív funkciók csökkenésének lassításában.

Az új APS2 vérteszt eredményei a szakorvosokat is felülmúló pontossággal azonosítják az Alzheimer-kóros betegeket.

Az Alzheimer-kór kimutatására használatos vértesztek összehasonlításakor a p-tau217 biomarker bizonyult a betegség legjobb biomarkerének.

Egyes betegeknél még a fertőzés után 2-3 évvel is észlelhető pszichiátriai probléma és a kognitív funkciók romlása.

Világunk digitális átalakulása megállíthatatlan. A neurogenetikai kérdé­sekben alkalmazott genomika az adatok mérete és összetettsége nyomán a mesterséges intelligencia (MI) aktív felhasználója, jórészt a genotípus-fenotípus összefüggések értelmezésekor, a variánsok és a (gyakran töme­gesen hiányos) bizonyítékok kombinálásakor. Az adatvezérelt egészségügyi ellátás kibontakozásához, a személyre szabáshoz a klinikai megfigyelések biztonságos megosztásával is hozzájárul.

A mozgászavarok közé azok a neurológiai betegségek tartoznak, ame­lyek túlzott mennyiségű mozgást vagy épp ellenkezőleg, az akaratlagos és automatikus mozgások csökkent mennyiségét eredményezik úgy, hogy ezek az eltérések nem hozhatók összefüggésbe izomerő-csökkenéssel vagy spasztikus tónusfokozódással. A másodlagos és néhány idiopátiás mozgás­zavarról sokkal több információval, tudásanyaggal rendelkeznek az orvo­sok, mint a ritkább örökletes mozgászavarokról, és ez az egyenlőtlenség a terápia terén még hangsúlyosabb. Ezt a különbséget próbálja meg a jelen összefoglaló közlemény csökkenteni azáltal, hogy bemutatja a leggyako­ribb herediter mozgászavarokat.

Egy mesterséges intelligencián alapuló modell csaknem 80%-kal jósolja meg a demencia kialakulásának valószínűségét.

A mediterrán étrend előnyeit támasztják alá az új vizsgálati eredmények is.