Napjainkban egyre több figyelem irányul a mentális zavarok kibontakozásának, zajlásának és kezelési vonatkozásainak immun-metabolikus összefüggéseire. A mentális működéseket mélyrehatóan befolyásolják a metabolikus diszfunkciók, az inzulinrezisztencia, az immun- és gyulladásos folyamatok. A tudomány által feltárt összefüggésekre alapozva hatékony metabolikus intervenciókat alakíthatunk ki. Ezekkel a területekkel foglalkozik a metabolikus pszichiátria, amely évszázados orvosi megfigyelések csíráiból napjainkban kivirágzó diszciplína.
A 2-es típusú diabetes kezelésének elsőként választandó gyógyszere a metformin. A sejtekben anyagcsere-módosító, glükózszintcsökkentő aktivitásának döntő részét az AMPK aktiválásának útján át fejti ki. Van azonban sok egyéb, többek között a kardiovaszkuláris szövődményeket, a pulmonalis fibrosist és hypertoniát, a neoplázia keletkezését, a Covid–19- fertőzést előnyösen befolyásoló hatása is. A szerző a metformin célszervekben (májsejt, izomsejt, vastagbél), valamint az egyéb szervekben (kardiovaszkuláris rendszer, tüdő, daganatsejtek, immunrendszer, Covid-fertőzés stb.) kifejtett hatásait, azok mechanizmusát foglalja össze.
Az egyre inkább elöregedő nyugati társadalomban a 21. századi medicina legnagyobb kihívását a rákos megbetegedések megfelelő kezelése jelenti. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű a pankreatikus duktális adenokarcinóma (PDAC), mely a legmodernebb onkológiai kezelések ellenére is rendkívül kedvezőtlen prognózisú malignitás. A rossz túlélési mutatók hátterében a viszonylag késői stádiumban történő felismerés, a sebészi eltávolítás limitációi és az onkológiai kezelések nem megfelelő hatékonysága állnak. Jelentőségét tovább növeli egyre emelkedő incidenciája is. Ezen okok következményeként egyre erőteljesebb a törekvés az invazív daganatok korai felismerésére, aminek központi részét képezi a hasnyálmirigy daganatmegelőző állapotainak észlelése és megfelelő klinikai ellátása is. Ezek közül is kiemelkedő fontosságú az intraduktális papilláris mucinózus neoplázia (IPMN), mely a hasnyálmirigy leggyakoribb cisztikus prekancerózus állapota. Ezen összefoglaló tanulmányban ismertetjük a legfrissebb evidenciaalapú ismereteket az IPMN etiológiai faktorairól, epidemiológiai jellegzetességeiről, patomorfológiai megjelenési formáiról, illetve korszerű diagnosztikájáról és kezeléséről.
A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakorlat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.
A hasnyálmirigyben gyakran fordulnak elő többnyire ártalmatlan, de potenciálisan veszélyes cystás elváltozások. Elkülönítő diagnosztikai besorolásuk nehézséget okozhat, ugyanakkor a beteg számára nagy jelentőséggel bír a cystával összefüggő egészségi kockázat. Ebben a cikkben a kórisméző eljárásokat, a terápiás javallatokat és a követési stratégiákat szeretnénk áttekinteni.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.