Az emlődaganatok sebészi kezelése folyamatos változáson megy keresztül, előtérbe helyezve az egyre kevésbé radikális megoldásokat, valamint az onkoplasztikai technikákat a jobb gyógyulási és esztétikai eredmények reményében. Az alábbiakban a IV. Emlőrák Konszenzus Konferencia leg­frissebb nemzetközi tanulmányokra és szakértői javaslatokra alapozott, az emlőrák sebészi kezelésével kapcsolatos ajánlásai olvashatók.

A robotasszisztált sebészet régen várt technológiai újdonság, mely 2022 óta vált elérhetővé az Országos Onkológiai Intézetben. Beszámolunk az intézetünkben operált első 191
beteg kolorektális robotasszisztált műtétjének legfontosabb paramétereiről, valamint a rektumsebészet területén a robotsebészeti
tevékenységet összehasonlítottuk a korábbi
laparoszkópos és nyitott műtéti tevékenységünkkel. A rektumsebészet
területén retrospektíven összehasonlításra kerültek a laparoszkópos (n=225), illetve nyitott (n=213) módon operált betegek perioperatív mutatói a robotasszisztált (n=140) módon
operált betegekével. A három csoport (laparoszkópos, nyitott, illetve robotasszisztált) összehasonlításában a robotsebészet
szignifikáns előnyt mutat a mezorektális excízió
minőségében (komplett TME-arány 77%, 72,7%, illetve 90%), az ápolási napokban (medián 7, 9, illetve 5 nap), a kórházi visszavétel arányában (8%, 16%, 6,4%) és a záróizom-megtartási
arányban (68%, 60%, illetve 89,5%). Megállapítható, hogy a robotsebészeti beavatkozás megfelelően biztonságos
onkológiai szempontból. Szignifikáns előnye mutatkozik a nyirokcsomó- disszekció minőségében, a rövidebb ápolásban,
a kevesebb kórházi visszavételben, részben alacsonyabb morbiditási mutatóban és a magasabb záróizom-megtartási
rátában a laparoszkópos és a nyitott műtétekhez viszonyítva is.

Magy Onkol 68:248-253, 2024

Az alacsony kockázatú, korai méhnyakrákban nem kell radikális méheltávolítást végezni a SHAPE vizsgálat szerint biztonságos opció a részleges hiszterektómia.

A minimálisan invazív technika, azaz a laparoszkópia a technológiai fejlesz­tések és a műtéttechnikai tapasztalat növekedésével mára a bélsebészet szinte minden területén az elsődlegesen választandó műtéti megoldássá nőtte ki magát. Összefoglaljuk az idáig vezető főbb mérföldköveket, vala­mint a minőségi bélsebészet jelen és jövőbeli kihívásait.

A pajzsmirigy papillaris carcinomája és annak sokszervi áttétei ellenére hosszú túlélést sikerült elérni. Több műtét, többszöri radiojód-kezelés, há­romféle besugárzás és éveken át tartó multikinázgátló kezelés történt. Az eset ismertetését a sokféle terápia, a hosszú túlélés és a felmerülő orvos­etikai kérdések indokolták.

A sugárterápiás szakértői bizottság a III. Emlőrák Konszenzus Konferencián (2016) elfogadott sugárterápiás irányelveket az azóta megjelent új tudományos bizonyítékok alapján vizsgálta felül és frissítette. A maradék emlő sugárkezelése in situ duktális karcinóma (St. 0) esetén ajánlott, mivel a besugárzás 50−60%-kal csökkenti a helyi daganatkiújulás kockázatát. Korai invazív (St. I-II) emlőrákban az emlőmegtartó műtét és sugárkezelés továbbra is a masztektómia alternatívája, de idősebb (≥70 év) betegeknél, I. stádium és hormonrecep- tor-pozitív daganat esetén az egyedüli hormonterápia és a sugárkezelés elhagyása mérlegelhető kezelési alternatíva. A hipofrakcionált teljesemlő-besugárzás és válogatott esetekben a gyorsított részleges emlőbesugárzás egyenértékű alternatívája a hagyományos öthetes teljesemlő-sugárkezelésnek. Masztektómia után, 1–3 vagy ≥4 hónalji nyirokcsomóáttét esetén a besugárzás jelentősen csökkenti a lokoregionális recidíva kockázatát és a teljes túlélést is javítja. Egy-két pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a komplettáló hónalji disszekciót válogatott esetekben helyettesítheti az axilláris régió besugárzása. Neoadjuváns szisztémás kezelés és emlőmegtartó műtét után a maradék emlő sugárkezelése minden esetben indokolt, míg masztektómia után kezelés előtti III−IV. stádium és ypN1 státusz esetén indokolt a posztoperatív lokoregionális radioterápia. Magy Onkol 64:p-p, 2020

A differenciált pajzsmirigyrák incidenciája az elmúlt években jelentősen növekedett, a daganatspecifikus halálozás azonban ér­demben nem változott. A daganatok több­sége korai stádiumú, jó prognózisú, ezért a nemzetközi irányelvek a kevésbé radikális ellátás mellett foglaltak állást.

Korábban a bőr malignus melanomájának ellátásában hatásos szisztémás kezelések hiányában a primer tumor és a regionális nyirokcsomók radikális műtétje volt az egyetlen potenciálisan kuratív kezelési mód.

Az amerikai sebészek véleménye jelentősen különbözik a tekintetben, hogy korai emlőrákban szükséges-e a hónalji nyirokcsomó-disszekció. 

A méhnyakrák teljeskörűen tisztázott patomechanizmusa, az orvosi tech­nológia fejlődése és a valós idejű egészségnevelés globalizációja elérhető közelségbe hozta a betegség eradikációjának lehetőségét. Az invazív esetek előfordulási gyakorisága a populációs szintű prevenció hiányosságainak mérőszáma. A korai esetek műtéttel gyógyíthatók, akár a fertilitás meg­őrzésével is.