Részleges hiszterektómia korai stádiumú méhnyakrákban
Az alacsony kockázatú, korai méhnyakrákban nem kell radikális méheltávolítást végezni a SHAPE vizsgálat szerint biztonságos opció a részleges hiszterektómia.
- A méhnyakrák gyógyszeres kezelése
- A méhnyakrák korai stádiumaiban a fertilitás megtartásának igénye, lehetőségei és lezáratlan kérdései
- A méhnyakrák sugárkezelése és radiokemoterápiája
- Robotsebészet a nőgyógyászati daganatok ellátásában, különös tekintettel a méhnyakrákra
- A méhnyakrák különböző radikalitású műtéti kezelése a daganat hisztopatológiai jellemzői alapján
- A méhnyakrák szövettana – Molekuláris vizsgálatok
- A méhnyak rákelőző állapotai és azok kezelése
- A méhnyakrák epidemiológiája Magyarországon és a világban
- A szervezett lakossági méhnyakszűrés részvételi mutatói Magyarországon
Az idei ASCO 2023 konferencián Marie Plante, a Laval University (Quebec) kutatója ismertette a SHAPE klinikai vizsgálat eredményeit, amelyek lényege, hogy korai stádiumú méhnyakrákban a részleges hiszterektómia (SH; simple hysterectomy) nem csökkenti kevésbé a betegség rekurrenciájának kockázatát, mint a radikális, teljes méheltávolítás (RH, radical hysterectomy).
A még 2012-ben indított SHAPE klinikai vizsgálatban 700 beteg vett részt (24 és 80 év közötti nők), akiknél alacsony kockázatú, korai stádiumú méhnyakrákot diagnosztizáltak (1A2 vagy 1B1 stádium, 2 cm-nél kisebb átmérőjű léziók). A betegeknél a medencei nyirokcsomó eltávolítását követően az egyik karon a tradicionális megközelítésnek számító radikális hiszterektómiát (RH), a másik karon viszont a beteg életminőségét kevésbé csökkentő részleges méheltávolítást (SH) hajtottak végre. Az RH egy kiterjedtebb eljárás, mint az SH, és magában foglalja a méh, a méhnyak, a felső hüvely és a méhnyak körüli szövetek eltávolítását. Az SH során csak a méhet és a méhnyakat távolítják el. A méhnyakrákban szenvedők esetében a kismedencei nyirokcsomó-disszekció mindkét műtéttípus szerves részét képezi annak érdekében, hogy kizárják a nyirokcsomó-metasztázis jelenlétét. Mindkét eljárás elvégezhető a hasüregen végzett nagy vágással (laparotómia), vagy kisebb vágásokkal (laparoszkópia). Mivel az RH egy összetettebb műtét, alaposabb sebészi képzést igényel, és potenciálisan több akut és hosszú távú mellékhatással jár, mint például vérzés, hólyag- és húgyvezeték-sérülés, valamint hólyag- és bélműködési zavarok, valamint az életminőségre és a szexuális egészségre gyakorolt lehetséges hatások is súlyosabbak lehetnek. A SHAPE vizsgálatban a műtétek csaknem felét laparoszkóposan (56% SH ill. 44% RH), 25%-át robotsebészeti eljárással (24% SH ill. 25% RH), 23%-át pedig laparotómiás módszerrel (17% SH ill. 29% RH) végezték.
A vizsgálat elsődleges végpontja annak meghatározása volt, hogy a kismedencei kiújulási arány 3 év múlva az SH esetében nem rosszabb-e az RH-nál. Ezt 3 éves utánkövetési időszakot követően értékelték úgy, hogy a mért különbségre vonatkozó egyoldalú 95%-os konfidenciaintervallum felső határa nem lehetett nagyobb 4%-nál, amelyet az SH sikeresen el is ért. A másodlagos végpontok közé tartozott a kismedencei relapszustól mentes túlélés, a relapszusmentes túlélés, a teljes túlélés és az életminőség, amelyben az SH sokkal kedvezőbb pontszámokat kapott, így például a betegek kevesebb intraoperatív urológiai műtéti szövődményt, kevesebb azonnali vagy hosszabb távon fennálló hólyagproblémát jelentettek, valamint kedvezőbben alakult a műtétet követő testkép, általában kisebb volt a fájdalom mértéke, és a betegek körében gyakoribb volt a szexuális aktivitás.
A korai stádiumú, alacsony kockázatú méhnyakrákos betegek jelenlegi standard ellátása a kismedencei nyirokcsomók eltávolítása és RH azok esetében, akik nem kívánják megőrizni a termékenységet, vagy a radikális trachelectomia, amely során a méhnyakat eltávolítják, de a méhet érintetlenül hagyják (azok esetében, akik meg kívánják őrizni a termékenységüket). Az Egyesült Államokban a méhnyakrákban szenvedők mintegy 44%-ánál diagnosztizálnak korai stádiumú betegséget, amelynek jelentős része megfelel az alacsony kockázatú kritériumoknak a tanulmány szerzői szerint. Korai stádiumban történő felismerés esetén az invazív méhnyakrák 5 éves relatív túlélési aránya 92%. Világszerte a méhnyakrák a negyedik leggyakrabban diagnosztizált rákos megbetegedés és a negyedik leggyakoribb rákos halálozási ok a nők körében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
ASCO23: simple hysterectomy favored approach for early-stage cervical cancer patients