A glutamáterg és az opioid rendszerek közötti dinamikus kölcsönhatás lehet a mechanizmus lényege, és ezek a rendszerek együttesen támogathatják a ketamin gyors antidepresszáns hatását.

A hetente egyszer szedhető, risperidont tartalmazó új, kapszula, hasonló tünetkontrollt biztosított, mint a gyógyszer napi adagja

 A nyugtalan láb szindróma (RLS) erős mozgáskésztetéssel jellemzett pri­mer alvászavar, melyhez rendszerint paresztézia társul, és nyugalomban – főleg este vagy éjszaka – jelenik meg vagy romlik, és aktivitásra oldódik. A lábakban érzett diszkomfortérzet súlyossága cirkadián ritmust követ, éjfél utáni maximummal. Az RLS tünetei jelentős hatással vannak az éjjeli alvás­ra és a nappali teljesítőképességre. Bár az RLS-t felnőttkori betegségnek gondolják, gyakori a gyermekek esetében is, akiknél könnyen félrediag­nosztizálják. A patofiziológiájában szerepet játszó neuronális szubsztrát lokalizációja még ellentmondásos, azonban egyre bizonyosabb a betegek agyi vashiánya. Mivel hatékonyak és kevés mellékhatást okoznak, a dopamin-agonistákat tartjuk első vonalbeli szereknek, de opioidok, antikonvulzív szerek és benzodiazepinek felírására is sor kerülhet.

A fibromyalgia ismétlődő transzkraniális mágneses stimulációval történő kezelése csökkenti javíthatja a fájdalmat, és javítja a betegek közérzetét.

Új kutatások szerint a kannabisz károsíthatja a szív- és érrendszeri egészséget. De hogy a kannabisz mekkora kockázatot jelent, az a használt mennyiségtől függ, és attól, mennyire hihetünk az eddigi vizsgálatoknak.

Számos, az alkoholfogyasztás mérséklését és az absztinencia fenntartását segítő gyógyszer érhető el, azonban a betegek mindössze csekély hányada részesül bármilyen kezelésben. Erős bizonyítékok szólnak amellett, hogy a naltrexon és a gabapentin csökkenti a túlzott alkoholfogyasztással járó napok számát, illetve az akamprozát megelőzi a használathoz való vissza­térést aktuálisan absztinens pácienseknél, valamint a topiramát közepes evidenciával bír, tekintve a túlzott ivással járó napok számának csökkentését. A diszulfirám széles körben alkalmazott, azonban kevés bizonyíték támasztja alá hatékonyságát „real world”, nem ellenőrzött körülmények között.

Az interstitialis cystitis az életminőséget jelentős mértékben rontó, kezelés nélkül progresszív lefolyású, nőket és férfiakat egyaránt érintő betegség. Jelen közlemény rövid áttekintést nyújt a betegség előfordulásáról, patogenetikai hátteréről, klinikai formáiról, azok jellegzetes tüneteiről és a potenciális társuló kórképekről. Ezt követően részletesen ismerteti a jelenleg elfogadott diagnosztikus protokollt, valamint az oki és tüneti kezelés lehetséges módozatait, kihangsúlyozva az interdiszciplináris együttműködés jelentőségét a kórkép felismerésében és kezelésében.

Az akut/szubakut köhögés leggyakoribb oka a vírusfertőzés, amely álta­lában spontán elmúlik az egyébként egészséges embereknél. A krónikus köhögés (>8 hét) hátterében többnyire három alapvető ok áll: váladék­csorgás a garatban, asztma és asztmával társult szindrómák, valamint gastrooesophagealis refluxbetegség. Ha a tartós köhögési tünet oka meg­felelő diagnosztika után nem rendelhető egy adott betegséghez, akkor azt önálló betegségnek, krónikus idiopátiás köhögésnek nevezzük. Ha a célzott terápia javítja az alapbetegséget, de a köhögési tünet terápiás válasza az irányelvek szerinti kezelés ellenére is elmarad, akkor krónikus refrakter köhögésről beszélünk.

Korunk népbetegsége a stressz, így igen gyakoriak az ezzel együtt járó problémák, a szorongás, az alvászavar, illetve a vegetatív idegrendszer zavarainak következményei (kardiovaszkuláris problémák, krónikus fájda­lom, hormonzavarok stb.). Nem véletlen, hogy a benzodiazepinek napjaink legelterjedtebb gyógyszerei közé tartoznak, elsősorban nyugtató és altató hatásuk miatt.

A székrekedés gyakori panasz, melyet rövidebb vagy hosszabb ideig, eny­hébb vagy súlyosabb formában szinte mindenki megtapasztalt már leg­alább néhány alkalommal életében. Idült székrekedésről akkor beszélünk, ha a szokásosnál ritkábban történik székürítés, a székürítés nehezített, kemény, darabos széklet ürül, esetleg a székleten vércsík jelenik meg. Egyé­nenként változó, milyen gyakoriságú, mennyiségű és állagú székletürítés tekinthető normálisnak, ám definíció szerint a heti háromnál kevesebb székletürítés tekinthető székrekedésnek, amikor is a bélsár kemény, száraz, nehezen, esetleg fájdalmasan ürül.