Az új hatóanyag kiváló infiltrációs profillal rendelkezik, kombinált terápiában a leghatásosabb.

A petefészek leggyakoribb rosszindulatú daganataként számon tartott high grade serosus carcinoma (HGSC) kialakulásának háttere az elmúlt években hisztomolekuláris vizsgálatoknak köszönhetően egyre inkább tisztázódni látszik. A rákmegelőző szövettani és molekuláris jellegzetességek behatóbb megismerése nyomán egyre korábbi stádiumban tudjuk diagnosztizálni az igen agresszív lefolyású betegséget. Pontos molekuláris mechanizmusok megismerésével egyre több lehetőségünk adódik a nőgyógyászati gyakor­lat optimalizálására. A közlemény összefoglalja a HGSC kialakulásának ma elfogadott elméletét, diagnosztikai és terápiás javallatait és a potenciális molekuláris célpontokat.

Neuroendokrin daganatok (neuroendocrine neoplasia, NEN) szinte minden szervben és testrégióban megjelenhetnek, morfológiailag két viszonylag homogén csoportot alkotnak, melyek közös jellemzője a neuroendokrin markerek (szinaptofizin és kromogranin A) expressziója.

A hasnyálmirigy adenosquamosus carcinomájában gyakrabban fordul elő p53 útvonalat érintő mutáció és 3p kromoszóma kiesés, mint az adenocarcinomában.

A gasztrointesztinális (GI) és kardiovaszkuláris (CV) mellékhatásokat so­káig az NSAID-ok alapvető hatásmechanizmusával, a ciklooxigenáz (COX) gátlásával, ezen belül a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékével hozták ös­szefüggésbe. A GI toxicitást a COX-1, a CV toxicitást a COX-2 gátlásával ma­gyarázták. A nagy, randomizált, placebokontrollos vizsgálatokban és a való életben összegyűlt bizonyítékok alapján a COX-2-szelektivitás és a GI/CV biztonságosság között valószínűleg nincs értékelhető összefüggés, és az NSAID-ok a COX-gátló hatáson túl más módon is negatív hatással vannak a szívizomra. Úgy tűnik, a GI és CV biztonságosság hatóanyagonként eltérő. A mindennapokban fontos e „rangsorok” ismerete.

Az elmúlt évtizedek fejlődése az onkológiában a három nagy terápiás modalitás fejlődésének és együttes alkalmazásának köszönhető: sebészet, kemo- és sugárterápia. A sebészet mára nemcsak a kiindulási daganat, hanem az áttétek eltávolításának fegyverét is be tudja vetni. A sugárterápia segít a kiindulási daganat kontrollja mellett a nem operálható áttétek ellátásában, míg a kemoterápia elsősorban a tumorprogresszió megelőzésének (az áttétek kialakulásának) és az áttétes betegség kezelésének eszköze. 

A szokványos daganatellenes kezelések hatása részben azon alapul, hogy stresszhatás révén a kóros sejteket apoptózisra késztetik. A rezisztencia egyik fő mechanizmusa, hogy a ráksejtek képesek kitérni a programozott sejthalál elől. A cikk az Amerikai Egyesült Államokban nemrég piacra került BCL-2-inhibitor venetoclax ürügyén foglalja össze az apoptózis útvonalon direkt módon ható daganatellenes kezelési lehetőségeket. A venetoclax az első sikeresen kifejlesztett molekula, mely gátolja, hogy a daganatsejtek elkerüljék az apoptózist.

Nature Reviews Drug Discovery, 2016. március

A célzott terápiák bevezetése bővítette a lehetőségeket, de az újabb klinikai vizsgálatok nem mindig igazolják a molekuláris mechanizmusokra alapozott várakozásokat. Úgy tűnik, a gyógyszereknek nem egy-egy fehérjét, hanem kórélettanilag jelentős jelátviteli útvonalakat kellene célba venniük.