Hasnyálmirigy adenosquamosus carcinoma genomja
A hasnyálmirigy adenosquamosus carcinomájában gyakrabban fordul elő p53 útvonalat érintő mutáció és 3p kromoszóma kiesés, mint az adenocarcinomában.
A hasnyálmirigy adenosquamosus carcinomája (adenosquamous carcinoma of the pancreas/ASCP) egy vegyes tumortípus, mely laphámsejtes carcinoma (pancreatic squamous cell carcinoma/SCC) és ductalis adenocarcinoma (pancreatic ductal /PDAC)denocarcinoma) komponensekből épül fel. Prognózisa igen kedvezőtlen; 5 éves túlélése 8% körüli, medián túlélése pedig 1 évnél kevesebb. Egy igen ritkán előforduló daganattípus lévén az ASCP-vel kapcsolatban, számottevő analizálható adat hiányában effektív kezelési stratégiák kifejlesztése nagyon lassú és szegényes. Ugyan a Nemzetközi Rákgenom Konzorcium (ICGC) és a Rákgenom Atlasz (TCGA) keretein belül több száz hasnyálmirigy daganat genomikai és molekuláris vizsgálatát végezték el, ezekben is kevés ASCP eset szerepelt, melyek limitálják ezzel kapcsolatos genomikai ismereteinket.
Fang és munkacsoportja a The Journal of Pathology folyóiratban nemrég megjelent közleményükben az ASCP-kkel kapcsolatos eddigi legkiterjedtebb szekvenálási eredményeket tették közzé. Ebben 17 saját és 11, az ICGC során analizált ASCP eset szerepelt. Közleményük szerint ASCP-ben gyakrabban mutálódik a p53 útvonal, mint adenocarcinomákban, mely a p53 és azzal kapcsolatban álló elemek dominanciáját sugallja. Ugyanakkor a korábbi tanulmányok alapján ASCP-kben gyakran mutálódott UPF1-et nem említi a közlemény. A vizsgálat során elvégzett teljes genom szekvenáláson alapuló kópiaszám vizsgálat szerint ASCP-kben és PDAC-kban egyaránt előforoduló visszatérő kópiaszám változásokat (copy number alteration/CNA) mutattak ki. Az azonosított eltérések között a 3q, 8q és 12p kromoszómatöbbletről és a 3p, 4p, 6q, 8p, 9p, 17p és 18q kromoszóma kieséséről számolnak be. Ezek a CNA-k a rosszindulatú daganatok fejlődéséért és progressziójáért felelős géneket érinthetnek, Fang-ék analízise alapján leggyakrabban a KRAS-t, a TP53-at és a SMAD4-et. Az elemzés a PDCA tumorokban 3p többletet, míg az ASCP tumorokban 3p kiesést igazolt jellemzőbb elváltozásnak – utóbbi a laphámcarcinomák egyik ismert jellegzetes genomikai eltérése. A kutatócsoport az ASCP egyes komponenseinek összehasonlítására az adenocarcinoma és laphámcarcinoma régiók lézeres mikrodisszekcióját végezte el; ezek genomikai elemzése hasonló felépítésről győzte meg a kutatókat, szekvenálási adataik között nem sikerült szignifikáns eltéréseket igazolniuk. Mindezek alapján feltételezhető, hogy a tumor laphám- és mirigyhám eredetű komponensei hasonló eredettel bírnak.
A Fang által vezetett tanulmány igen látványos eredményeket hozott a hasnyálmirigy egyik rossz prognózisú rosszindulatú daganatával, az ASCP-vel kapcsolatban; genomikai vizsgálatok a p53 útvonal érintettségét és a 3p kromoszóma kiesését mutatták ki ebben a tumortípusban. A szembetűnő adatok ellenére azok terápiás felhasználhatósága nehézkes: tumor szupresszor funkciójú gének nehezen támadható terápiás célpontot biztosítanak. Mindezek ellenére ezek az adatok hozzájárulnak a ritka tumortípus genomikájának megismeréséhez és ezek felhasználásával további vizsgálatok (mint például RNS szekvenálás) során akár új, hatékony terápiás célpontok azonosításához és új kezelési módszerek kifejlesztéséhez is közelebb kerülhetünk.
Forrás:
