A korai vitrectomia esetén azon betegek többsége, akiknél szürkehályog-műtét vagy intravitreális injekció után endophthalmitis alakult ki, visszanyerte a fertőzés előtti látásélességét.
A malignus nem melanóma bőrtumorok általában alacsony rizikójú betegségek, melyek sebészi úton jól gyógyíthatóak, azonban a lokálisan kiterjedt vagy metasztatikus tumorok kezelése igen nagy terápiás kihívást jelent. A korábban alkalmazott citotoxikus kemoterápiák és az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR) gátló terápiák magas morbiditással jártak és hosszú távon gyenge terápiás eredményt mutattak, azonban a Hedgehog jelátviteli utat gátló célzott terápiák és az immunterápiák megjelenésével a betegek életkilátásai javultak, mind a túlélés, mind az életminőség tekintetében. A neoadjuváns immunterápiák vizsgálata még folyamatban van, de a bizonytalan sebészi szélek vagy jelentős morbiditás[1]sal és funkcióvesztéssel járó műtétek esetén az immunterápia jó alternatíva lehet az esztétika és a funkció megőrzésében, és az onkológiai terápiák kombinációjával a beteg hosszú távú túléléséhez is hozzájárul. Két esetbemutatásunkkal a fenti megállapításokat kívánjuk megerősíteni.
Az antireszorptív és antiangiogén/immunmoduláns terápiával összefüggő állcsontnekrózis (medication-related osteonecrosis of the jaw, MRONJ) az állcsontokat érintő súlyos kórkép, amely leggyakrabban malignus daganatok, oszteológiai és reumatológiai betegségek kezelésének mellékhatásaként alakul ki. A spontán gyógyulás nem jellemző, az oki terápia nem ismert. Sebészi beavatkozások, mint a szekvesztrektómia vagy a szegmentreszekció, csak átmeneti megoldást nyújtanak, mivel az állcsont teljes érintettsége kiszámíthatatlanná teszi a betegség lefolyását. A MRONJ kialakulásának hátterében a csontátépítés károsodása áll, különösen traumák, például fogeltávolítás után. Elsősorban 65 év feletti, legyengült, diabéteszes, szteroidkezelés alatt álló, rossz szájhigiéniájú betegek érintettek, a mandibula moláris régiója kiemelten veszélyeztetett. A tanulmány bemutatja az okozó gyógyszereket, a rizikótényezőket, valamint a korai diagnózis és prevenció fontosságát, és áttekinti a hatékonyabb kezelést célzó kutatási irányokat.
Cél: A fej-nyak régiót érintő nagy kiterjedésű bőrtumorok reszekcióját követő szövethiányok pótlására centrumunkban érnyeles vagy szabad lebenyt használunk. A mikrovaszkuláris helyreállító sebészetben a rekonstrukciós lebeny kiválasztásánál több tényezőt kell figyelembe vennünk. Legfontosabb szempontjaink a szövethiány mérete és összetétele, a befogadó erek és a hiány távolsága, valamint az adóterületen jelentkező lehetséges változások, donorhelyi szövődmények. Ezek gyakorisága és életminőséget befolyásoló hatása a modern helyreállító sebészeti szempontok egyik fontos pillérét adja.
Módszerek: Közleményünkben egy eset ismertetésével szeretnénk bemutatni a ritkán alkalmazott, de történetileg első szabad lebeny, korszerű perforátor lebeny változatát. A SCIP (superficial circumflex iliac artery perforator) lebeny donorhelyi morbiditása alacsony és primer műtéttel párhuzamosan preparálható.
Eredmények: Sikeres SCIP lebenyt a hazai szakirodalomban ezen eset kapcsán írunk le először. Következtetések: A lebeny előnyös tulajdonságai miatt hasznosan egészítheti ki a rekonstruktív palettát.
A JAK-gátló kezelés sikertelensége mielofibrózisban kedvezőtlen prognózissal jár, melyre az arra alkalmas betegeknél elvégzett allogén hemopoetikus őssejttranszplantáció jelenthet megoldást. A transzplantáció sikerességét azonban jelentősen befolyásolja a lépméret, így a beavatkozást megelőzően gyakran splenectomia válik szükségessé. Az újabb JAK-gátlók, mint a fedratinib áthidaló, „bridging” kezelésként a – gyakran súlyos szövődményekkel járó – splenectomia kedvező alternatívái lehetnek..
OTSZ Online >> Rovatok >> Egyéb >> Van egy kérdésem
2025-05-06
A kéztőalagút-szindróma műtéti kezelése hosszú távon (több, mint 3 hónap) valószínűleg némi klinikai javulást eredményez a csuklósínhez, rögzítéshez képest, de úgy tűnik, hogy nem vezet a tünetek vagy a kézfunkció klinikailag jelentős javulásához. Hasonlóképpen úgy tűnik, hogy a műtét hosszú távon nem eredményez klinikailag jelentős javulást a kortikoszteroidinjekcióhoz képest sem. Nem dönthető el egyértelműen, hogy a műtéti és a nem sebészeti beavatkozások között van-e különbség a mellékhatások tekintetében.1 (Az ajánlás erőssége: B, inkonzisztens vagy korlátozott minőségű, betegorientált bizonyíték.)
Égési sérülteknél alapvető fontosságú a mihamarabbi, égési centrumban történő, adekvát kezelés. Fontos a kalkulált folyadékszükséglet rendszeres újraértékelése és szükség szerinti revideálása a túlzott folyadéktöltés vagy az elégtelen folyadékbevitel elkerülése céljából. Míg a felületes égések (I. vagy II.a fokú) heg nélkül gyógyulhatnak, a II.b fokú vagy mélyebb sérülések esetén műtéti ellátás vagy speciális sebfedés szükséges. Az égési sebek sztáziszónájában a sérülés utáni napokban elmélyülhet a seb, ezért a kiterjedt égések esetén a mélység újraértékelése javasolt. Nekrotikus szövet esetén nekrektómia végzendő proteolitikus enzimeket tartalmazó készítménnyel, vagy tangenciális módon az életképes sebalapig vagy epifasciális módon, az elhalt szövet izomfasciáig történő réteges sebészi eltávolítása útján. A hagyományos sebfedő módszerek mellett autológ bőrtranszplantáció lehetséges.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.