A mediterrán étrend segít a fogyás megőrzésében, és hosszú távon mérsékelheti az elhízással összefüggő morbiditást.

Egy olyan betegcsoportot sikerült azonosítani, amelynél a metasztázis egy meghatározott molekuláris útvonal működésétől függ - ennek gátlásával csökkenthető az áttétképződés.

Az emlőrák korszerű sebészi kezelése az elmúlt három év­tizedben gyökeresen megváltozott. Az új eljárások beveze­tésében, a napi gyakorlatba való átültetésében több hazai centrum meghatározó szerepet vállalt. Hasonlóképpen ezek a centrumok saját eredményeik/tapasztalataik megosztásával formálói is voltak a folyamatosan megújuló hazai irányel­veknek. Közleményünkben a szegedi Sebészeti Klinikán, elsősorban a korai emlődaganatok és az axilla sebészetéhez kapcsolódó vizsgálataink több fontosnak tartható eredményét ismertetjük.

Magy Onkol 70:239-246, 2026

 Cél: Az őrszemnyirokcsomó- (SLN-) biopszia jelenlegi sze­repének kritikai áttekintése endometrium-, méhnyak-, vul­va- és petefészekrákban, valamint a nemzetközi evidenciák összevetése egy intézet sebészi tapasztalatával.

Módszerek: Randomizált vizsgálatok, prospektív kohorszok, szisztematikus áttekintések és metaanalízisek célzott feldol­gozása, kiegészítve 141 beteg retrospektív, kizárólag leíró jellegű intézeti adatával (indocianinzöld-jelölés, robot- és laparoszkópos platform).

Eredmények: Endometriumrákban az SLN-biopszia a rendel­kezésre álló prospektív és metaanalitikus adatok alapján nem jár rosszabb onkológiai kimenetellel, mint a szisztematikus limfadenektómia. Korai méhnyakrákban újabb randomizált vizsgálat igazolta, hogy az önmagában végzett SLN-biopszia nem rosszabb (non-inferior) a limfadenektómiánál, miközben csökkenti a műtéti morbiditást. Megfelelően kiválasztott vulvarákban a lágyéki deeszkaláció adja a legtisztább mor­biditási nyereséget. Petefészekrákban az eljárás vizsgálati fázisban marad. Az intézeti kétoldali detekciós arány (78,7%) megfelelt a kortárs nemzetközi adatoknak.

Következtetések: Az SLN-biopszia a nőgyógyászati onko­lógia kulcsfontosságú deeszkalációs sebészeti stratégiája, amely a pontos patológiai feldolgozás mellett onkológiailag is pontosabbá teszi a stádiumbeosztást; eredményessége a betegkiválasztástól és a centrumtapasztalattól függ.

Magy Onkol 70:269-276, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopsziát 1997-ben kezdtük el al­kalmazni emlőrákok staging vizsgálataként a kecskeméti megyei kórházban. Axilláris blokkdisszekció a validáció alatt mindig kiegészítette az őrszemnyirokcsomók eltávolítását, majd csak áttétes őrszemnyirokcsomók esetén, a későb­biekben csak makrometasztázisos esetekben, végül több mint két makroáttétes őrszemnyirokcsomó esetén történt, illetve neoadjuváns kezelést követően reziduális nodális betegség jelenlétében. A technika is változott: vitális kék festékjelölés után (kombinált) radioizotópos, fluoreszcens, illetve radarlokalizációs jelölés is helyet kapott az eljárások között. Az őrszemnyirokcsomók szövettani vizsgálata ezzel párhuzamosan módosult: 1. a nagyon részletes, minimális érintettséget is magas arányban azonosító feldolgozástól a makrometasztázisok azonosítását, illetve kizárását célzó korlátozottabb feldolgozás felé; 2. az immunhisztokémia álta­lános felhasználásától a szelektív esetekben való felhaszná­lásáig; és 3. az intraoperatív lenyomatcitológia makroáttétek minél szélesebb körű kimutatására történő adaptációjától annak egyre limitáltabb felhasználásáig. A közleményben a változások leírása mellett ezek hátterét, racionalitását is vázoljuk. A bevezetés óta folyamatosan változó sebészi eljárások és szövettani vizsgálatok a jövőben is módosulhat­nak további gyakorlati megfontolások alapján.

Magy Onkol 70:227-237, 2026

Az őrszemnyirokcsomó-biopszia a melanómás betegek se­bészi kezelésében vált elsőként standard módszerré, mint patológiai stádiummeghatározó beavatkozás. Az eljárás kivitelezése speciális sebészi jártasságot és szoros multidiszciplináris együttműködést igényel az onkológia, sebé­szet, nukleáris medicina és a patológia részéről. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ­ban harminc évvel ezelőtt, az úttörők között vezettük be az őrszemnyirokcsomó-biopsziát a melanómában szenvedő pácienseknél. A jelen publikációban két és fél ezer beteg kezelése során szerzett tapasztalatainkat összegezzük a té­mában megjelent közleményeink alapján. Munkacsoportunk foglalkozott a primer tumor regressziójának az őrszemnyirok­csomó metasztatikus érintettségével való összefüggésével, a vékony, a négy mm-nél vastagabb melanómás és a fej-nyaki őrszemnyirokcsomó-biopszián átesett betegeink adatait is analizáltuk. Az adataink megerősítik, hogy az őrszemnyirokcsomó-biopszia továbbra is az onkológusok számára a legfontosabb támpont a betegek adjuváns kezelésének meghatározásában. A melanómás betegek gyógyítását a jö­vőben is centrumokban, multidiszciplináris teamdöntésekre szükséges alapozni, ahol minden diagnosztikai és terápiás modalitás rendelkezésre áll a személyre szabott terápiák megvalósításában.

Magy Onkol 70:213-218, 2026

Cél: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (ŐNB) és a nyirokút-tér­képezés elveit, indikációit, radiofarmakonjait, preoperatív képalkotó és intraoperatív detektálási módszereit, valamint a Szegedi Tudományegyetem Nukleáris Medicina Intézet és Teranosztikus Központjának e téren szerzett tapasztalatait foglaljuk össze.

Módszerek: Összefoglaló közleményünk a vonatkozó EANM/ SNMMI irányelvek, a jelenlegi nemzetközi szakirodalom és saját intézeti adatok alapján készült.

Eredmények: Az ŐNB melanóma, emlőrák, nőgyógyászati, urológiai és fej-nyaki daganatok esetén az onkológiai ellátás elfogadott részévé vált. A limfoszcintigráfia és SPECT/CT fúzió számos indikációban kötelező. A Szegedi Tudományegye­temen 1999-től közel 6000 betegen végeztünk preoperatív izotópos őrszemnyirokcsomó-lokalizálást és intraoperatív gamma-szondával segített őrszemnyirokcsomó-biopsziát.

Következtetések: Az ŐNB multidiszciplináris beavatkozás, amely a nukleáris medicina, a sebészet és a patológia szoros együttműködését igényli. A hibrid nyomjelzők és a multimo­dális intraoperatív detektálás tovább javítják az őrszemnyi­rokcsomók sikeres azonosítási arányát és csökkentik a fals negatív eredmények számá

A buborékokat képző mikrorészecskék megbontják a bakteriális biofilmet, és a seb mélyebb rétegeiben is képesek kifejteni fertőtlenítő hatásukat.

A retatrutid egy hármas (GIP-, GLP-1-, glükagonreceptor-) agonista ható­anyag, melynek hatásossága két kulcsfontosságú fázis 3 vizsgálatban is sokkal jobbnak bizonyult az eddig elterjedten alkalmazott inkretinalapú terápiáknál. Különösen figyelemre méltó, hogy 2-es típusú diabéteszben, ahol a fogyás általában mérsékeltebb, 11–15%-os átlagos testsúlycsökke­nést értek el vele. Új biztonsági aggályként a valamivel gyakoribbá váló húgyúti fertőzések és – épp kiemelkedő hatásossága miatt – a túl gyors fogyás kockázata merült fel.

Az egészségügyben kiterjedten alkalmazott műanyag eszközök és a mű­anyagbontásra képes környezeti baktériumok együttesen felvetik a kérdést: előfordulhatnak-e ilyen kórokozók a klinikumban is? Az alább ismertetett vizsgálatban egy olyan, sebváladékból izolált Pseudomonas aeruginosa törzset azonosítottak, mely a polikaprolakton (PCL) típusú műanyagot bontani képes enzimet termel, sőt, az így keletkező bomlástermékeket szénforrásként használja fel. A műanyagbontó képesség összefüggést mu­tatott a kórokozó biofilmképzésével és virulenciájával, így amellett, hogy a baktérium károsítja a műanyag eszközöket, nehezen kezelhető fertőzé­sekhez is vezethet.