Az új eszközökkel pontosan meghatározott méretű organoidok nyerhetők a tumormintákból.

Az emlődaganatok kezelésére leggyakrabban az antraciklin és taxán kombinációját tartalmazó szisztémás terápia ajánlott, azonban a betegek mintegy 30%-ánál kiújulás tapasztalható. Jelen tanulmányunkban az antraciklin-paklitaxel kezeléssel szembeni rezisztencia mechanizmusait vizsgáltuk a műtétkor gyűjtött tumormintákból származó génexpressziós mintázatok és a későbbi terápiás válaszok alapján. A relapszusmentes túlélés (RFS) vizsgálatára 187 betegen alapuló adatbázist készítettünk, mely 10017 gén vizsgálatát tette lehetővé. A betegeket a hatvan hónapnál korábban kialakuló relapszus alapján reagálók/nem reagálók kategóriákba soroltuk, majd a két csoport között Mann–Whitney U-teszttel hasonlítottuk össze minden gén expresszióját. A statisztikai szignifikancia küszöbét p <0,05 és ≥1,44-es FC-értékhez állítottuk be. Összesen 51 felszabályozott gént azonosítottunk a nem reagáló betegcsoportban, melyek főként a gyulladásos folyamatokban és a veleszületett immunválasz kialakításában játszanak szerepet. Az SLC7A5 aminosav-transzportert kódoló gén magas expressziója szignifikáns összefüggést mutatott a rosszabb teljes túléléssel (p = 2,3E-10), emelkedő expressziót mutatva tumorokban (p = 2,94E-20) és metasztázisokban is (p = 1,33E-10). Eredményeink hangsúlyozzák a tumormetabolizmus és mikrokörnyezet szerveződésének fontosságát a terápiával szembeni rezisztencia kialakulásában, mely elősegítheti a betegek osztályozását és a kezelés szempontjából releváns célpontok azonosítását.

Míg korábban úgy gondolták, hogy az emberi szervezetben megjelenő rákos daganatok sterilek, kiderült, hogy növekedésüket és a metasztázist a ráktípusra jellemző egyedi mikrobiom segítheti elő.

A kapmatinib hatóanyag jó hatásosságot mutatott a nem-kissejtes tüdőrák MET exon 14 skipping (METex14) mutációval rendelkező típusának célzott kezelésében.

A hatékony daganatellenes terápia gyors kiválasztása a kezelés eredményességén felül csökkenti a beteg felesleges megterhelését, valamint komoly financiális következményekkel is jár. Kísérleti állatokat, köztük olyanokat, amelyek humán daganatok létrehozására is alkalmasak voltak, korábban elsősorban újfajta terápiás lehetőségek kutatásában használtak. Napjainkban azonban lehetőség nyílt arra, hogy az eddig szövettenyészeti sejtekből képzett kísérletes daganatok helyett közvetlenül a betegből származó tumorszövetet ültessük be az állatokba. Ezzel a módszerrel a humán daganatsejteken kívül az azokat körülvevő környezeti elemek is transzplantálásra kerülnek, melyeknek nagy szerepe van a daganatellenes terápiák hatékonyságában is. Ezek a szövetek bizonyítottan több generáción keresztül túlélnek és funkcionálisan aktívak is maradnak, így a modell jobban tükrözi a klinikai körülményeket. Ezért a modellt alkalmazva kiválaszthatjuk akár egy adott beteg saját daganatára a legígéretesebb terápiát is a lehetősé- gek közül. Magyar Onkológia 59:324–328, 2015

Kulcsszavak: betegeredetű tumormintákból képzett xenograftok, tumormodellek, immunszupprimált egerek, személyre szabott terápia

A UC Davis kutatói jelentős különbségeket mutattak ki az oropharyngealis rákok sugárkezelésre adott válaszában attól függően, hogy megtalálható-e bennük a humán papillomavírus (HPV) vagy sem.

A franciaországi Institut Curie kutatói a csontszarkóma új típusát azonosították, mely főként serdülőknél és fiatal felnőtteknél alakul ki. A most felismert új forma sok tekintetben hasonlít a Ewing-szarkómához, létrejöttéért azonban attól eltérő kromoszómális eltérések felelősek.

Bevezetés
Számos, randomizált klinikai tanulmány retrospektív elemzése alapján valószínűsítették, hogy emlőrákban az antraciklineket tartalmazó adjuváns terápiás protokollok csak azoknál a betegeknél eredményesek, akiknél a HER2 gén kópiaszámának kóros emelkedése (amplifikáció) vagy a HER2 fehérje kifejeződésének fokozódása mutatható ki. Ugyanakkor ennek a feltételezett összefüggésnek nem volt egyértelmű a biológiai magyarázata.

The University of Texas MD Anderson Cancer Center kutatói olyan, nem hagyományos utat fedeztek fel a nyelőcsőrák kialakulásában, mely potenciális új gyógyszerkombinációk célpontja lehet. A most közzétett adatok olyan rezisztenciamechanizmusra utalnak az új szerekkel szemben, melyek a Hedgehog úttal állnak összefüggésben.

A célzott terápiák bevezetése bővítette a lehetőségeket, de az újabb klinikai vizsgálatok nem mindig igazolják a molekuláris mechanizmusokra alapozott várakozásokat. Úgy tűnik, a gyógyszereknek nem egy-egy fehérjét, hanem kórélettanilag jelentős jelátviteli útvonalakat kellene célba venniük.