Egyes COVID-19 elleni vakcinák kapcsán beszédtéma lett az adenovírusok vektorként való – a sejtbe genetikai információt juttató – használata. Ez a technológia azonban nem új, évtizedek óta használják kiterjedten, többek között idegrendszeri folyamatok, lehetséges terápiák kutatására is.

A zajos lakókörnyezetben élő idősek jobban ki vannak téve az Alzheimer-kór és más típusú demenciák kockázatának, mint csendesebb környezetben élő társaik .

A veleszületett vagy génhibák miatt kialakuló halláscsökkenés ritka állapot, de a kor előrehaladásával a nagyothallók száma egyre nő. Egy sor heveny és idült betegség, sokféle gyógyszer is okozhat hallásromlást, s az általános egészségi állapotunk, úgy tűnik, kihat a fül és a hallóideg működésére is.

Felfedezték, hogy a DNS-károsodás miatti hallásvesztés esetén egy vírus kijavíthatja a genetikai hibát, így a hallás képessége helyreállítható.

A genetikai hajlamtól függ a zaj okozta halláskárosodás kockázata, állítja egy kínai tanulmány a protokadherin 15 genetikai variánsát és ezek interakcióját vizsgálva.

Az internet az üzleti szektor, a kultúra, a tudományos élet, az élet minden területén egyaránt alapvetővé válik. Nagyon hasznos eszköz lehet, ha okosan használják. Veszélyeivel, kockázataival kevesen gondolnak, tisztában sincsenek vele, nem ismerik. A társadalomnak idejében fel kell ismernie ezeket a problémákat és szorgalmazni a kilábalást belőlük.

A családorvosi praxisban gyakorta panaszolt tünet a külső akusztikus stimulus nélküli zajészlelés, azaz fülzúgás. A sokszor idiopátiás tünet legfőbb feltárt oka a szenzorineurális halláscsökkenés. Fülészeti, vaszkuláris, neopláziás, neurológi­ai, farmakológiai, fogászati és pszichés tényezők is állhatnak a háttérben. A ki­vizsgálás során kizárandók a súlyosabb betegségek, így a Ménière-szindróma, a vesztibuláris schwannoma. Csaknem minden esetben timpanometriával kiegé­szített audiometriás vizsgálatot kell végezni. Neurológiai képalkotó vizsgálatra vagy a vesztibuláris működés elektronisztagmográfiás vizsgálatára is szükség lehet. A tá­mogató betegtanácsadást már a kezdő kivizsgálás alkalmával meg kell kezdeni.

Minden orvosnak ismernie kell a foglalkozási betegségek alapvető orvosi té­nyeit és jogi alapfogalmait. Minden, idült betegség miatt orvoshoz forduló beteg kórelőzményének felvételekor rá kell kérdezni a korábbi (akár évtize­dekkel korábbi) foglalkozásra, munkakörülményekre. A fel nem ismert poten­ciális foglalkozási ártalmak, illetve foglalkozási ártalom kialakulásának veszélye esetén a biztosító által foganatosítandó megelőző intézkedések elmulasztása súlyos következményekkel járhatnak a betegre nézve.

Minden negyedik, 50 évesnél fiatalabb és minden második, 80 évesnél idősebb ember csökkent hallású. A hallásvizsgálat segíti a halláscsökkenés okának felderítését és a legmegfelelőbb hallásjavító kezelés vagy eszköz kivá­lasztását. A gyengén halló csecsemők és gyermekek hallásának mielőbbi kor­rekciója alapvető orvosi és gondozói feladat, de az időskori nagyothallásba sem kell beletörődni: van segítség ellene.

A halláscsökkenés a 61−70 éves korosztály harmadát, a 85 év felettiek több mint 80%-át érinti. Felismerésére 50–60 éves kor felett szűrővizsgálatokat kell végezni. A rendelői szűrőmódszerek közé tartozik a suttogáspróba és az audioszkópia. A kórelőzmény felvétele fényt deríthet pl. zajártalomra, ototoxikus gyógyszerek használatára. A hallójárat és a dobhártya vizsgálata azonosíthatja a vezetéses halláscsökkenés okát. A diagnózist audiometriás vizsgálattal meg kell erősíteni. A hirtelen fellépő szenzorineurális halláscsökkenés hátterét sürgősen ki kell vizsgálni. Az időskori halláscsökkenés javítását az akadályozhatja, hogy az érintettben nem tudatosul fogyatékossága, azt az öregedés természetes és elkerülhetetlen velejárójának hiszi, illetve nem használja a hallásjavító eszközt, mert azt megbélyegzőnek, drágának vagy kényelmetlennek tartja.