A korábban más szívbetegségek markereként vagy következményeként számon tartott pitvari diszfunkciót önálló klinikai entitásnak tekinteni.

Kardiovaszkuláris betegségben gyakran rejtve marad az alvási apnoe.

A syncope rövid ideig tartó, külső beavatkozás nélkül, spontán szűnő esz­méletvesztés, melynek hátterében átmeneti globális agyi hipoperfúzió áll. A reflex syncope csoport legjellemzőbb tagja a vazovagális syncope, más néven a közönséges ájulás. A közönséges ájulást a jellegzetes kiváltó tényezők és a beharangozó tünetek alapján könnyen felismerjük. A kezelés első lépése a rosszullét természetének megértetése a pácienssel, de szóba jön végleges pacemaker beültetése is.

Ritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívverés üteme szabálytalanná válik. Ritmuszavarok esetén a szívverések percenkénti száma a normális 60–100-nál több vagy kevesebb, illetve megváltozik a szabályos ritmus, a szívmű­ködés ciklusai szabálytalanul követik egymást. Ebben a tájékoztatóban a szív kamráinak ritmuszavaraival foglalkozunk.

A COVID-19 alapos klinikai gyanúja esetén  negatív garatvála­dék-tesztek után más mintákból – köpet­ből, bronchoalveolaris mosófolyadékból (BAL), légcsőváladékból, székletből – is el kell végezni a víruskimutatást.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.

A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

A nonvalvuláris pitvarfibrilláció (NVAF, nonvalvular atrial fibrillation) mellett kialakult  stroke abszolút javallatot képez az ischaemiás stroke alvadásgátló kezeléssel történő szekunder prevenciója szempontjából. Orális antikoaguláció (OAC, oral anticoagulation) céljára adható warfarin vagy direkt hatású OAC-k (DOAC). Egyelőre azonban nem állnak rendelkezésre definitív irányelvek arra nézve, hogy a warfarin vagy a DOAC a jobb választás a rekurrens stroke prevenciójára NVAF-ban szenvedő betegek esetében, így mindkét gyógyszertípus alkalmazható a klinikus döntése alapján, az adott beteg klinikai körülményeinek figyelembevételével. Mindazonáltal egy obszervációs vizsgálat (The Stroke Acute Management with Urgent Risk-faktor Assessment  and Improvement [SAMURAI]-NVAF vizsgálat) kapcsán arról számoltak be, hogy a kórházból való elbocsátáskor rosszabb klinikai kimenetelt mutató betegek számára nagyobb eséllyel rendelnek warfarint.

A pitvarfibrilláció (PF) a leggyakoribb krónikus szívritmuszavar; becslések szerint 15%-ban áll PF az ischaemiás stroke hátterében, továbbá a PF az emboliás eredetű stroke valószínűségét ötszörösre növeli. A PF-fel összefüggésben kialakult stroke prognózisa rosszabb, mint a PF nélkül létrejött szélütésé. Alapvető bizonyítékok támasztják alá, hogy pitvarfibrilláló betegek esetében a bal pitvari fülcsében (BPF) gyakori a thrombusok kialakulása, ezért jelenleg elterjedt, hogy szívsebészeti beavatkozások során a BPF-et profilaktikus célból elválasztják a szisztémás keringéstől, mivel feltételezik, hogy ez a beavatkozás csökkenti a pitvarfibrilláló betegek thromboemboliás kockázatát.

Circulation, 2016