Évekkel ezelőtt az emberek csak a szívritmuszavarra utaló, megérzett tü­neteik miatt fordultak kardiológushoz. Az orvos elvégezte a vizsgálato­kat (például Holter-vizsgálat), és remélték, hogy ezekkel el tudják kapni az aritmiát, mert az újra előfordul abban az időszakban, amikor a beteg a monitort viseli. A ritmusdetektáló okosóra azonban folyamatosan képes a detektálásra, így mára a betegek úgy is felkereshetik az orvost, hogy elmondják, mit éreztek, és bemutatják, amit az óra EKG-ja ekkor jelzett. Ebben azonban csak a beteg által megfelelően használt valid okosóra adta EKG-kép kapcsán lehet bízni.

A pitvarfibrilláció jelentősen növeli az ischaemiás stroke előfordulásának gyakoriságát, ezért szűrése és korai kezelése kiemelt jelentőségű. Bár egyre fejlettebb és mind szélesebb körben hozzáférhető eszközök állnak rendelke­zésünkre, valamint a mesterséges intelligencia is segíti a munkánkat, nincs bizonyítékunk arra, hogy jelenlegi formában a pitvarfibrilláció szűrésével populációszinten jelentősen csökkenteni tudjuk a stroke előfordulását.

A klinikailag fontos arrhythmiák, különösen a nem tartós kamrai tachycardia (NSVT) a korábban feltételezettnél gyakoribbak lehetnek a hipertrófiás kardiomiopathiában (HCM) szenvedő betegeknél.

A korábban más szívbetegségek markereként vagy következményeként számon tartott pitvari diszfunkciót önálló klinikai entitásnak tekinteni.

Kardiovaszkuláris betegségben gyakran rejtve marad az alvási apnoe.

A syncope rövid ideig tartó, külső beavatkozás nélkül, spontán szűnő esz­méletvesztés, melynek hátterében átmeneti globális agyi hipoperfúzió áll. A reflex syncope csoport legjellemzőbb tagja a vazovagális syncope, más néven a közönséges ájulás. A közönséges ájulást a jellegzetes kiváltó tényezők és a beharangozó tünetek alapján könnyen felismerjük. A kezelés első lépése a rosszullét természetének megértetése a pácienssel, de szóba jön végleges pacemaker beültetése is.

Ritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívverés üteme szabálytalanná válik. Ritmuszavarok esetén a szívverések percenkénti száma a normális 60–100-nál több vagy kevesebb, illetve megváltozik a szabályos ritmus, a szívmű­ködés ciklusai szabálytalanul követik egymást. Ebben a tájékoztatóban a szív kamráinak ritmuszavaraival foglalkozunk.

A COVID-19 alapos klinikai gyanúja esetén  negatív garatvála­dék-tesztek után más mintákból – köpet­ből, bronchoalveolaris mosófolyadékból (BAL), légcsőváladékból, székletből – is el kell végezni a víruskimutatást.

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

A palpitáció a háziorvosi és a kardiológiai gyakorlatban egyaránt elő forduló, gyakori és sokszínű panasz, melyet számos betegség eltérő mechanizmusokkal válthat ki. Hátterében az esetek döntő többségében komolyabb szívbetegség nem igazolható, azonban a kardiogén okok kizárására minden esetben különös figyelmet kell fordítani, és e tekintetben törekedni kell az optimális konzultatív tevékenyégre a családorvos és a kardiológus között. Összefoglalónk a panasz kialakulásának okait, a diagnosztika és a terápia szempontjait taglalja a háziorvos szemszögéből, a European Heart Rhythm Association (EHRA) állásfoglalásának fényében.