A korai terhességben szedett antidepresszívumok növelhetik a születési rendellenességek kockázatát.

A fázis III EMPOWUR klinikai vizsgálat eredményei alapján az FDA engedélyezésre befogadta a hiperaktív hólyag szindróma kezelésére szolgáló vibegron hatóanyagú készítményt.

A narkolepszia aluszékonysággal és számos egyéb tünettel (kataplexia, alvási paralízis, hipnagóg hallucináció) járó betegség, alapja a hypothalamus megfelelő sejtcsoportjainak csökkent orexintartalma. Kialakulásában környezeti és genetikai faktorok, autoimmun mechanizmusok játszanak közre. Diagnosztikája az anamnézisre, az alváslaboratóriumokban végezhető többszörös alváslatencia tesztre és éjszakai poliszomnográfiás vizsgálatra, valamint HLA-meghatározásra épül. Kezelésében pszichostimulánsok és egyes antidepresszívumok használatosak. A jellegzetes tünetek, a műszeres kivizsgálási lehetőségek ellenére a betegséget rendkívül ritkán és hatalmas késéssel ismerik fel!

A női inkontinencia átlagos prevalenciáját különböző nemzetközi statisztikák 4,6 és 58,5%, között adják meg, de előfordulási gyakorisága kórházakban, illetve idősotthonokban ennél sokkal nagyobb is lehet (22−90%). Az Egyesült Államokban különböző felmérések szerint akár 40 millió embert is érinthet a betegség, és az orvoshoz forduló betegek 44%-ának van ilyen jellegű problémája. A hiperaktív hólyag szindróma prevalenciája európai és egyesült államokbeli vizsgálatok alapján átlagosan 16% körüli értékben adható meg, és a betegek körülbelül 37%-ának inkontinens panasza is van.

A mentális megbetegedések, így a depresszió igen nagy társadalmi teher, ezért minden olyan felfedezés nagy fontosságú, amely potenciális terápiás célpontra lel.  

Az epigenetikai változások a DNS betűsorrendjének megváltoztatása nélkül – pl. a DNS metilációján vagy a hisztonfehérjék acetilációjának változásán keresztül – befolyásolják a génexpressziót. 

Az akut stressz zavart szorongás, intenzív félelem vagy tehetetlenségérzés, disszociatív tünetek, az esemény újraélése és elkerülő magatartásformák jellemzik. Az érintettek ki vannak téve a poszttraumás stressz szindróma veszélyének. 

A major depresszió az emberiség kb. 21%-át érintő krónikus, visszaesésekre hajlamos betegség. Az összes betegségterhek világrangsorában 2004 óta a harmadik helyen áll, és húsz éven belül az első hely­re kerülhet. Gyakran „komorbid” állapotokkal társul, sú­lyos funkciókárosodással és szociális zavarokkal jár, ami az életminőség jelentős romlásához vezet.

Nagyszabású észak-európai regisztervizsgálat adatai szerint a terhesség második felében szedett szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók növelik az újszülött perzisztáló pulmonális hipertenziójának veszélyét. Az ezrelékekben mérhető többletkockázat nem elhanyagolható, bár a major depresszió veszélyeihez képest csekély.

Az anorexia nervosa, a bulimia nervosa és a túlevéses zavar (binge eating disorder) becsült élettartam-prevalenciája 0,6%, 1,0%, illetve 2,8%, és a nők háromszor olyan veszélyeztetettek, mint a férfiak.