Antidepresszívumok terhességben
A korai terhességben szedett antidepresszívumok növelhetik a születési rendellenességek kockázatát.
Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a különféle szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k): sertralin (Zoloft), a fluoxetin (Prozac), a paroxetin (Paxil, Paroxat, Paretin) és a citalopram (Celexa) terhesség alatti szedése növeli néhány születési rendellenesség kialakulásának kockázatát, a legkevesebb születési defektus az escitalopram (Lexapro) szedése mellett jelentkezett. A szerotonin-noradrenalin visszavétel gátló (SNRI-k) terhesség alatti használata és a születési rendellenességek közötti összefüggésről csak korlátozott számban található irodalmi hivatkozás. A születési rendellenességek kockázata az antidepresszívumok használatához vezető alapdiagnózistól is függött: és minden esetben mérlegelték, hogy a depresszió vagy szorongás esetén mennyi a kezelések előnye, ill. a kezelések elmaradásából származó kockázat.
A születési rendellenességek előfordulását és azok okait vizsgáló eddigi legnagyobb vizsgálat, az amerikai National Birth Defects Prevention Study (NBDPS) eredményeit 2020. augusztus 5-én jelentették meg online a JAMA Psychiatry-ban. A feldolgozásban 1997 és 2011 között született 11.478 egészséges és 30.630 születési rendellenességet mutató újszülött adatai szerepelnek, akik édesanyjának életkora 12-53 év között változott. Az édesanyákat a szülés várható időpontját követő 6 hét-24 hónap múltán telefoninterjúk során kérdezték meg arról, hogy milyen gyógyszereket szedtek a fogantatás előtt, ill. a terhesség során. Az anyák terhességük felismerésekor sok esetben abbahagyták a gyógyszerek - különösen az antidepresszívumok - szedését.
Korai expozíció
Korai terhességi expozíciónak azt nevezték, ha az anya egy vagy több antidepresszívumot szedett bármilyen dózisban, bármennyi ideig, bármilyen gyakorisággal a fogantatást megelőző egy hónapban és az első trimester (azaz a terhesség első 3 hónapja) alatt, a legtöbb születési rendellenesség ugyanis ebben az időszakban alakul ki. Nem érintett, azaz nem exponált asszonyoknak azokat tekintették, akik a fogantatást megelőző 3 hónaptól egészen a terhességük végéig semmilyen antidepresszívumot nem szedtek. Az összehasonlítás érdekében szintén figyelték a korai terhességen kívüli (2-3 hónappal a fogantatás előtt, illetve a terhesség 4-9. hónapjában történt) antidepresszívum alkalmazást is.
A vizsgált gyógyszerek a következők voltak: SSRI-k (citalopram, escitalopram, fluoxetin, fluoxamin, paroxetin, sertralin), a szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI-k: desvenlafaxin, duloxetin, venlafaxin), triciklikus antidepresszívumok és noradrenalin visszavétel gátlók (TCA-ME-k): amitriptylin, clomipramin, desipramin, doxepin, imipramin, nortriptylin. Figyelték ezeken kívül az atipikus antidepresszívum noradrenalin-dopamin visszavétel gátló buproprion és a nikotin receptor antagonisták, mint a mirtazapin, a nefazodon és a trazodon alkalmazását is. Az eddigieknél pontosabban értékelték az egyes antidepresszívumok és az egyes speciális születési rendellenességek közötti összefüggéseket.
Korai terhességben 1562 asszony (5,1%), a kontroll csoportban 467 asszony (4,1%) szedett valamilyen antidepresszívumot. Az antidepresszívum használók és nem használók két csoportját etnikum, BMI, képzettség, dohányzás, és az alkohol fogyasztás mértéke szerint igazították. A különböző SSRI-k mellé különböző születési defektusok társultak. Legnagyobb számban a fluoxetin és a paroxetin szedése mellett alakultak ki születési rendellenességek. A fluoxetin mellett növekedett a kóros véna pulmonális return (APVR) (igazított OR: 2,56, 95%CI 1,10-5,93), az aorta-stenosis és a Dandy-Walker malformáció kockázata, a paroxetin első trimeszterbeli szedéséhez szintén az APVR, a véna pulmonális stenosis, az anencephalia és a cranio-rachischisis előfordulásának jelentős emelkedése társult. Az említett szerek után a citalopram és a sertralin növelte leginkább a születési defektusok gyakoriságát.
Részleges zavar
Lényegesen kisebb mértékű az SSRI-k és a születési rendellenességek (különösen a szív-defektusok) közötti kapcsolat, ha a terhesség korai szakaszában exponált és a terhességen kívül exponált nőket hasonlítjuk össze. Ez is arra utal, hogy az összefüggések emelkedését a nőbeteg alapbetegsége, állapota befolyásolja, pl. az előbb említett fluoxetin melletti APVR igazított kockázata (aOR-je) 1,89-re (95%CI 0,56-6,42) csökken. A szerzők szerint „bár még több bizonyítékra lenne szükség, de megfigyeléseik arra utalnak, hogy az SSRI-ket használó anyák újszülöttjeinél a szív-defektusok gyakoriságának növekedését nem csak az SSRI-k használata, hanem az anyák alapbetegsége (pl. depresszió, szorongás, egyéb egészségi állapotok) is befolyásolják. Ez nagyon fontos, mivel a régebbi vizsgálatokban nem különítették el a gyógyszerhatást a beteg alapbetegsége miatti következményektől.”
Nem a szívet érintő defektusok
Az SSRI-k használata és a nem kongenitális szív-defektusok (CHD-k) megjelenése között az alapállapot részleges figyelembevétele után is összefüggést mutattak ki. Így összefüggést találtak a sertralin és a rekeszsérv, a citalopram és a rekeszsérv, a fluoxetin és a nyelőcső atrézia. A speciális SSRI-k használata emeli a defektusok kockázatát, bár további bizonyítékok szükségesek az összefüggés igazolására. Bár nem találtak kapcsolatot az escitalopram szedése és egyes speciális születési rendellenességek között, de a vizsgált mintában ennek az SSRI-nek a használata rendkívül ritka volt, ígya szer ilyen jellegű hatásáról csak kevés adat állt rendelkezésre. A buproprion használata 3 születési rendellenesség kockázatát (aOR-jét) emelte: a hypoplasztikus bal szív szindrómáét, az intestinális atréziáét/sztenózisét és a rekeszsérvét.
A venlafaxin jelentősen növelte a szívdefektusok, köztük a balkamrai kiáramlási elzáródási defektusok (a „hypoplasztikus bal szívfél szindróma és az aorta coarctáció), a jobb kamra kiáramlási elzáródási defektusok (pulmonális billentyű sztenózis) és a szeptális defektusok (ventrikuláris és atriális szeptum defektusok) előfordulásának veszélyét. Defektusokat okozott az agyban és a gerincben is megfigyelhetők, nyúlajak, szájpadhasadék, hypospadiasis és gastrochisis mellett. A venlafaxin és a születési rendellenességek közötti relatív összefüggés néha igen magas volt: aOR: 3,34 (95%CI 1,69-6,60) – 5,26 (95%CI 1,96 – 14,12), bár a venlafaxinról még elég kevés adat áll rendelkezésre.
Az alapbetegségek részleges figyelembe vétele mellett a legtöbb defektus kialakulásának kockázata a venlafaxin használata mellett volt a legnagyobb.
A feldolgozott adatok nem tartalmazzák a betegségek súlyosságát, a kiújulási kockázatokat és egyéb különbségeket, és nem vették figyelembe az egyes antidepresszívumok eltérő felezési idejét, ami befolyásolhatja az expozíció időtartamát. A szerzők munkájukat ezért inkább „hipotézist generáló” tanulmánynak tartják, semmint az oki összefüggést bizonyító elemzésnek.
Betegség, vagy kezelés?
A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Dr. Katherine L. Wisner (University School of Medicine, Chicago, Illinois) és munkatársai megállapítják, hogy a születési rendellenességek kockázata tekintetében nehéz különbséget tenni a pszichiátriai betegségek miatt illetve a kezelésükre használt gyógyszerek mellékhatásai nyomán kialakuló rendellenességek között. Míg a tanulmány szerzői csak „részben” vették figyelembe a nőbeteg állapotát, az olvasó szeretné tudni, hogy az anyai mentális betegség és a tünetek súlyossága megfelelően alátámasztották-e antidepresszívumok használatát terhességben? Az SSRI expozíció mellett olyan jellemzők hiányoznak, mint a hátrányos szocioekonómiai helyzet, illetve a rossz mentális helyzetben lévőknél gyakran használt toxinokkal és egyéb anyagokkal történt expozíció, stb. A szerkesztőségi közlemény kitér arra is, hogy a terhesség első trimeszterében antidepresszívumokat használó, illetve nem használó anyákat egyedül képzettségük szerint igazították a tanulmányban. Az ilyen anyák egyéb, eltérő jellegzetességeik miatt alkalmatlanok az összehasonlításra, és pszichiátriai zavaraik, kísérő betegségeik, az egyéb betegségeik miatt szedett gyógyszereik (pl. antikonvulzív, vagy antimániás szerek) szintén magzati rendellenességekhez vezethetnek.
A kommentárban kiemelték, hogy venlafaxint kevés résztvevő kapott, mivel ezt a szert elsősorban az SSRI-kre nem reagáló betegeknek írják fel. Így a venlafaxint szedőknél egyéb pszichiátriai és egészségügyi problémák állnak fenn, köztük a metabolikus szindróma, mely szintén befolyásolja a reprodukciót. A számítógépes telefoninterjú szintén kívánnivalókat hagy maga után, hiszen a kongenitális rendellenességgel született újszülött anyjának válaszai valószínűleg különböznek az ép újszülöttet szült anya hozzáállásától. Egyébként a születési rendellenességek nagyon ritkák: 1:1000 és 1:16.000 között van a szívdefektusok előfordulási aránya, így a relatív gyakoriság jelentős emelkedése abszolút értékben (valóságos számértékben) csak kismértékű növekedést tükröz. Bár kétségtelen, hogy a születési defektusok kockázata növekszik az antidepresszívumok terhesség alatti használatával, de kérdés, hogy az anya kezeletlen depressziója mekkora kockázatot hordoz mind az anyára, mind a születendő gyermekére nézve.
Források:
