hirdetés

A venlafaxin hatásosan enyhíti a hőhullámokat

A kis dózisú venlafaxin az ösztradiolhoz hasonlóan hatásosan enyhíti a menopauza vazomotoros tüneteit, így jó alternatívát kínál a hormonkezelést elutasító nőknek.

hirdetés

A major depresszió, a szorongás és a pánikzavar terápiájára törzskönyvezett venlafaxin javallatai között nem szerepel ugyan a menopauza vazomotoros tüneteinek enyhítése, a napi gyakorlatban mégsem rendkívüli, hogy ilyen célra rendeli az orvos – különösen az Egyesült Államokban. A szerotonin–noradrenalin reuptake-gátló venlafaxin kis adagjainak placebóhoz viszonyított hatásosságát korábban is vizsgálták már ilyen vonatkozásban, az etalonnak számító ösztradiollal azonban eddig nem történt összehasonlítás. A JAMA Internal Medicine című folyóiratban most először olvashatunk egy olyan vizsgálatról, amelyben amerikai kutatók ösztradiollal és placebóval vetették össze a kis dózisú venlafaxin-kezelés hatásosságát a menopauza vazomotoros tüneteinek megszüntetése tekintetében.

A véletlen besorolásos, kettős vak vizsgálatba 339 nőt vontak be a 40–62 év közötti korosztályból, akiket a peri- vagy posztmenopauza legalább két vazomotoros tünete gyötört napi rendszerességgel (átlagosan napi 8,1 tünet). A résztvevőket 8 héten át kezelték naponta egyszer kis dózisú, perorális 17β-ösztradiollal (0,5 mg/nap; n = 97), kis dózisú, tartós hatású venlafaxinnal (75 mg/nap; n = 96) vagy placebóval. A hatásosság megítélésének elsődleges végpontjaként a vazomotoros tünetek átlagos naponként számának változása szolgált az egyénileg vezetett tünetnaplók alapján. Másodlagos végpontokként azt elemezték, hogyan változik a vazomotoros tünetek erőssége és a mindennapi tevékenységekre gyakorolt kihatása a terápia során. Az adatgyűjtés többszöri telefonos kikérdezés és személyes orvos–beteg-találkozások keretében történt.

A vizsgálati alanyok 94 százaléka előírás szerint szedte a gyógyszert és hiánytalan feljegyzést vezetett az észlelt tünetekről. Az ösztradiol-kezelés 53 százalékkal csökkentette a menopauza vazomotoros tüneteinek előfordulási gyakoriságát (a naponkénti tünetszám átlagosan napi 3,9-re esett vissza). A venlafaxin ágán a csökkenés mértéke ugyancsak jelentős, 48 százalék volt (átlagosan napi 4,4 tünet maradt), míg a placebóval kezelt nőknél mindössze 29 százalékkal csökkent a tünetek gyakorisága (átlagosan 5,5 tünet/nap). Ugyanez a tendencia tükröződött a vazomotoros tünetek erősségének alakulásában és a mindennapi tevékenységekre gyakorolt kihatásának változásában is.

A fentiek alapján a kutatók megállapították, hogy az ösztradiol 2,3-szer, a venlafaxin pedig 1,8-szer hatásosabb a placebónál; a különbség mindkét esetben szignifikáns. Az ösztradiolt és a venlafaxint összehasonlítva a statisztikai modellezés azt jelzi, hogy az ösztradiol mintegy 15 százalékkal jobban csökkenti a vazomotos tünetek gyakoriságát, mint a venlafaxin.

Az ösztradiol-kezeléssel a nők 70 százaléka, a venlafaxin-terápiával a nők 51 százaléka, a placebóval a csoport tagjainak 38 százaléka volt elégedett. Ezen a téren az ösztradiol- és a placebokezelés közötti különbség szignifikáns, a venlafaxin és a placebo közötti különbség azonban nem.

Ami a terápia biztonságosságát illeti, az ösztradiol ágán 4, a venlafaxin-ágon 5, a placebocsoportban 2 esetben került sor kezelésmegszakításra nemkívánatos hatások miatt, ami a vizsgált betegszámhoz viszonyítva nem jelentős (összesséében 3,2 százalék). Az ösztradiol leggyakoribb mellékhatása az álmatlanság, a venlafaxin- és a placebokezelésé a fáradtságérzés volt. Öngyilkossági gondolatokról az ösztradiollal kezelt betegek 2,5 százaléka, a placebocsoport 0,7 százaléka számolt be; a venlafaxin-ágon ilyen nemkívánatos hatás nem fordult elő.

Az eredmények igazolják tehát a gyakorlati tapasztalatokat, mi szerint a venlafaxin jó alternatívája az ösztradiolnak a menopauza vazomotoros tüneteinek enyhítésére mindazok számára, akik a hormonkezelést elutasítják vagy nem tolerálják. A kutatók véleménye szerint a két szer hatásosságában mutatkozó csekély különbség klinikai szempontból nem számottevő, így a személyre szabott kezelés megválasztásánál az egyéni kockázati státuszt és a személyes preferenciákat javasolt figyelembe venni. Hasonló, nem hormonális alternatívát kínáló kezelésként említik a kis dózisú paroxetint (7,5 mg/nap), amit egy III. fázisú vizsgálat eredményei alapján az Egyesült Államok Gyógyszer-felügyeleti Hatósága (FDA) tavaly engedélyezett a menopauza vazomotoros tüneteinek enyhítésére.

Dr. B. D.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.