Az SSRI-k a terhesség második felében sem teljesen ártalmatlanok
Nagyszabású észak-európai regisztervizsgálat adatai szerint a terhesség második felében szedett szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók növelik az újszülött perzisztáló pulmonális hipertenziójának veszélyét. Az ezrelékekben mérhető többletkockázat nem elhanyagolható, bár a major depresszió veszélyeihez képest csekély.
A skandináv országokban és Izlandon 1996 és 2007 között folytatott lakossági kohorszvizsgálatról szóló beszámolót a British Medical Journal 2012. január 12-én jelentette meg. A stockholmi Karolinska Intézet nőgyógyász docense, Helle Kieler által vezetett munkacsoport több mint 1,6 millió, a 33. gesztációs hét utáni élveszülés adatait dolgozta fel retrospektív módon, összefüggést keresve az újszülöttek perzisztáló pulmonális hipertenziója (PPH) és a terhesség alatt kiváltott antidepresszív gyógyszerek között. A vizsgálódást az indokolta, hogy korábban különböző szerzők egymásnak ellentmondó eredményeket közöltek az SSRI-szedés és az újszülöttkori PPH összefüggéséről: míg egy 2006-ban publikált eset-kontroll vizsgálat hatszoros kockázatnövekedést állapított meg, addig egy másik, 2011-ben publikált eset-kontroll vizsgálatban egyáltalán nem találtak kockázatnövekedést.
A mostani észak-európai regisztervizsgálat alanyai közül több mint 30 000 várandós nő szedett SSRI-t a terhessége alatt, s közülük 11 014-en a 20. terhességi hét után is váltottak ki ilyen gyógyszert (sertralint, citalopramot, paroxetint, fluoxetint, fluvoxamint vagy escitalopramot). További több mint 600 várandós nő szedett a terhesség második felében a szerotonin, illetve a noradrenalin szintjét befolyásoló egyéb antidepresszívumot (clomipramin, venlafaxin, imipramin, amitriptylin, duloxetin, dosulepin, milnacipran, trazodon, nefazodon, moklobemid). A terhesség második felében SSRI-expozíciót elszenvedett újszülöttek közül 33-nál állapítottak meg PPH-t, ez az SSRI-t terhességük alatt nem szedő nők újszülöttjeihez viszonyítva 2,1-szeres kockázatnak felelt meg (95%-os MT: 1,5–3,0). A külön-külön is értékelhető SSRI szerekhez 2,0-szeres (fluoxetin), 2,3-szeres (citalopram és sertralin), illetve 2,8-szeres (paroxetin), a szerotonin- és noradrenalinszintre ható egyéb antidepresszívumok szedéséhez 2,9-szeres (95%-os MT: 0,9–8,9), a terhesség korai szakaszában szedett SSRI szerekhez 1,4-es (95%-os MT: 1,0–2,0) kockázat tartozott. A felsorolt esélyhányadosok az anyai életkor, NSAID-szedés, antidiabetikus terápia és több más faktor figyelembevételével nyert korrigált értékek.
Az újszülöttkori PPH – a méhen kívüli élethez szükséges keringési átrendeződés zavara – az élve született csecsemők 1-2 ezrelékét sújtja, és szakszerű kezelés mellett is 10–20%-ban végzetes. Az érintett csecsemők rendszerint nem koraszülöttek, és mentesek az egyéb veleszületett fejlődési rendellenességektől. Légzési elégtelenségük intubálást, mechanikus lélegeztetést igényel. Születésükkor elmarad a pulmonális vaszkuláris rezisztencia csökkenése, a tüdő nem megfelelő vérátáramlása súlyos hipoxémiához vezet. A PPH ismert perinatális kockázati tényezői az anyai túlsúly, dohányzás, diabétesz és a terhesség alatti NSAID-kezelés. A kiváltó ok a pulmonális vaszkulatúra beszűkülése (pl. meconium-aspiráció), hipopláziája (pl. rekeszsérv) és átépülése (pl. gyógyszerhatás) egyaránt lehet. Az SSRI-k PPH-t okozó hatásának mechanizmusa ismeretlen, de összefüggésbe hozható pl. az SSRI-knek a tüdőben való akkumulálódásával, a szerotonin vazokonstrikciót kiváltó, illetve a szerotonin-transzporteren keresztül a tüdőartériák simaizomsejtjeinek proliferációját fokozó hatásával. Retrospektív obszervációs vizsgálatok eredményeiből a lehetséges oksági összefüggésekre nézve nem vonhatunk le semmilyen következtetést, azt azonban hangsúlyozzák a szerzők, hogy a PPH kockázatának növekedése nagy valószínűséggel nem egyes SSRI-k sajátossága, hanem csoporthatás.
Szorosan nem kapcsolódik Kieler és mtsai közleményéhez, mégis érdemes megemlíteni, hogy a terhesség korai szakaszában szedett SSRI-k veleszületett fejlődési rendellenességet okozó hatásának is bőséges irodalma van. Számos cikk tárgyalta kardiális fejlődési rendellenességek lehetséges okozójaként az első trimeszterben szedett paroxetint, sertralint, fluoxetint, citalopramot. Az FDA 2005-ben figyelmeztetést adott ki a paroxetin terhesség alatti alkalmazásával kapcsolatban. Különösen meggyőzőnek tűnnek az első trimeszterbeli SSRI-kezelést a pitvari és/vagy kamrai sövényhiány gyakoribb előfordulásával összekapcsoló vizsgálati adatok. A meglehetősen gyakori terhességi depresszió kezelése során a várható terápiás előnnyel szemben a magzati kockázatot is alaposan mérlegelni kell.
