A korábbiak után további jó eredményeket mutatott a ribociklibbel kiegészített hormonterápia emlőrákban.

Egyértelműen nőtt azon emlőrákos betegek túlélése azoknál a nőknél, akik a tamoxifen mellé goserelint is kaptak.

A harmincas-negyvenes éveikben járó nők petefészekműködését befolyásoló betegségek fokozhatják a szívbetegségek kockázatát.

A ritkán előforduló endokrin tumorszindrómákban szenvedő betegek el­látásában fontos szerepe lehet a korszerű genetikai diagnosztikának és az arra épülő kezelésnek. Ezek a betegségek az utódokra átörökíthetők. Az érintett betegek élethosszig tartó, interdiszciplináris alapokon nyugvó – mind az egyes hormonok túltermelődését és az abból fakadó szervi eltéré­seket, mind a betegség onkológiai oldalát, illetve a további, nem endokrin jellegű prolémákat figyelembe vevő – komplex gondozásra szorulnak.

AZ ÉV ELŐRELÉPÉSE: A RÁK IMMUNTERÁPIÁJA 

Bár a beszámolóban szereplő újabb eredmények mindegyike figyelemre méltó, a rákgyógyászatot egyik sem alakította át olyan mértékben, mint az immunterápia fejlődése, mely kiérdemelte ezzel az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) „az év előrelépése” értékelését. Az immunterápia elve egyszerű: felszabadítani az immunrendszert a gátló tényezők hatása alól, hogy az megtámadhassa a daganatot. Mégis évtizedek kutatómunkája volt szükséges a tényleges terápiás eredményt hozó kezelésmódok kifejlesztéséhez. Az utóbbi évtizedben felgyorsultak az események; néhány rövid év alatt a kutatók és a hatóságok több különböző immunterápiás stratégiát is a laborasztaltól a betegágyig juttattak.

A daganatellenes kemoterápia egyik leggyakoribb toxicitása a petefészekműködés akár végleges leállása. Most igazolták, hogy a kemioterápia mellé adott goserelinnel megőrizhetők a petefészek funkciók. 

Apolycystás ovarium szindróma (PCOS) a fertilis korú nők körülbelül 6−10%-át érintő betegség, melynek patogenezise máig sem tisztázott. A PCOS-ben előforduló eltérésekért nem tehető felelőssé önmagában egyetlen etiológiai faktor sem. A közelmúltbeli kutatások jelentős része a csökkent glükóztoleranciával foglalkozott, melynek fennállása a PCOS eseteinek 30-40%-ában igazolódott. Bizonyítékok sora támasztja alá, hogy a csökkent inzulinszenzitivitás fontos szerepet játszik PCOS-ben. Érdekes megfigyelés, hogy az elhízott és sovány PCOS-betegek egyaránt inzulinrezisztenciát mutatnak, függetlenül a zsírtömegtől.

A polycystás ovarium szindróma (PCOS) egyik jellegzetessége a krónikus anovuláció. Az esetek többségében enyhe fokú endokrin zavar áll fenn. A szekunder amenorrhoeában szenvedő nők 75%-a kielégíti a PCOS diagnosztikai kritériumait. A PCOS-ben szenvedő nőknél a menstruációs ciklus kevésbé súlyos rendellenességei is előfordulhatnak. 1980-ban nyert bizonyítást, hogy a PCOS hyperinsulinaemiával társul, ezt követően vált világossá, hogy a szindrómát jelentős metabolikus és reproduktív komorbiditások kísérik. A fenti összefüggés feltárása vezetett el az inzulin és a gonádműködések közötti korreláció igazolásához.

Az emlőrák kemoterápiájával párhuzamosan alkalmazott goserelin-kúra javítja a termékenység megőrzésének esélyét. Az ezt igazoló III. fázisú vizsgálatot az ASCO idei kongresszusán mutatták be.

A petefészkek működésének korai leállása a lipidek aterogén hatásának növelése révén fokozhatja a szívelégtelenség kockázatát.