Goserelin-kezelés a termékenység megőrzéséért

Az emlőrákkal diagnosztizált fiatal nők számára a kemoterápia okozta korai menopauza és infertilitás csak tetézi a bajt. A legújabb vizsgálati eredmények szerint azonban a korai petefészek-elégtelenség bekövetkezése nagy valószínűséggel kivédhető, ha a daganatellenes kezelést goserelin-kúra egészíti ki. Az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO, American Society of Clinical Oncology) idei éves kongresszusán (2014. május 30–június 3., Chicago) bemutatott III. fázisú POEMS (Prevention of Early Menopause Study) vizsgálatban az így kezelt betegek mindössze 8 százalékánál állt le a petefészkek működése a ciklofoszfamid-alapú kemoterápiát követő két éven belül, szemben a goserelin nélkül kezelt betegcsoporttal, ahol 22 százalékos gyakorisággal tapasztalták ugyanezt.

A vizsgálatban 50 évesnél fiatalabb, premenopauzában lévő nők vettek részt, akik I–IIIA stádiumú, hormonreceptor-negatív emlőrák miatt szorultak kemoterápiára (a daganat ösztorgén-/progeszteronreceptor-expressziója kizáró okot jelentett). Elsődleges végpontként a korai petefészek-leállás gyakoriságát határozták meg, ami definíció szerint legalább 6 hónapja fennálló amenorrhoeát és a posztmenopauzára jellemző FSH-szintet jelentett két évvel a kezelés befejezése után. Másodlagos végpontokként a daganatterápiát követő teherbeesési rátát és a túlélést vizsgálták.

A goserelin-kezelést 1 héttel a ciklofoszfamid alapú kemoterápia megkezdése előtt indították, és az így kezelt betegek összesen 4 alkalommal kaptak havi 1 goserelin-injekciót a daganatterápia folyamán. A kiegészítő GnRH-agonista-kezelés jelentősége abban áll, hogy a petefészkek működésének felfüggesztésével képes megvédeni az ováriumokat a kemoterápia károsító hatásától.

A petefészekműködés idő előtti leállása terén megmutatkozó különbség mellett a későbbi teherbeesési ráta is kedvezőbben alakult a goserelinnel kiegészített kemoterápia ágán (21, illetve 11 százalék, noha a két csoportban nagyjából ugyanannyian terveztek gyermeket vállalni). A sikeres teherbeesést követően a goserelinnel együtt adott kemoterápia ágán 16 nő adott életet gyermeknek (15 százalék), míg az önmagában alkalmazott kemoterápia ágán 8 nő szült (7 százalék). Ezek az adatok egyben azt is jelzik, hogy a goserelin sem a vetélés, sem az orvosi indokkal végzett terhességmegszakítás gyakoriságát nem növeli, tehát biztonságosnak tekinthető – vonja le a következtetést a kutatócsoport.

A goserelinnel kiegészített kemoterápia a túlélést is kedvezően befolyásolta: a négyéves progressziómentes túlélési arány 89 százaléknak, a teljes túlélési arány 92 százaléknak bizonyult, míg az önmagában alkalmazott kemoterápia ágán ugyanezek az arányok 78, illetve 82 százaléknak adódtak. A vizsgálat viszonylag kis betegszámából (n=257; értékelhető betegek száma 218) adódóan azonban több független szakértő is úgy véli, hogy a goserelin túlélésre gyakorolt kedvező hatását óvatosan kell értékelni.

Maguk a kutatók is elismerik, hogy vártnál több beteg esett ki a vizsgálatból (zömmel elhalálozás miatt), és sokaknál sikertelen volt az FSH-szint meghatározása, ami rontja az elsődleges végpontra vonatkozó eredmények erősségét is, további vizsgálatokkal alátámasztva azonban e kezelési stratégia megváltoztathatja a jelenlegi klinikai gyakorlatot. Az ASCO-kongresszus több résztvevője már most úgy nyilatkozott, hogy a megfelelő esetekben fontolóra venné az emlődaganatok kemoterápiáját kiegészítő goserelin-kezelést, ha ezzel számottevően javíthatja a fiatal rákbeteg nők gyermekvállalási esélyét.