Országos Onkológiai Intézet, Sugárterápiás Központ, Budapest Lövey József cikkei

Az ionizáló sugárzás hatását az immunrendszerre már igen korán, a múlt század elején felismerték. Az abszkopális hatás ismert, de rendkívül ritka jelenség volt. Ennek ellenére több munkacsoport is foglalkozott a sugárzás és immunrendszer összefüggéseivel preklinikai modelleken. Az elmúlt évek egyik legjelentősebb eredménye az orvostudomány terén a modern immunterápia bevezetése a daganatellenes kezelések közé. Az immunterápia széles körű alkalmazása ismételten ráirányította a figyelmet arra, hogy a sugárkezelés hatással van az immunrendszerre. Több megfigyelés is alátámasztotta, hogy a sugárkezelés fokozhatja az immunterápia daganatellenes hatását. Számos prospektív klinikai vizsgálat indult, melyek eredményét az onkológustársadalom nagy reményekkel várja. Azonban az immunrendszer rendkívül bonyolult, a kutatások során újabb és újabb immunterápiás célpontokat fedeznek fel, tudásunk a háttérben zajló biológiai folyamatokról ugyanakkor korlátozott. Ezért nagyon fontos, hogy a sugárkezelés és immunterápia kölcsönhatásainak in vitro és in vivo kutatása egyre intenzívebben folytatódjon, megfelelő tudást biztosítva a magas szintű klinikai vizsgálatok megtervezéséhez, melyek reményeink szerint betegeink hatékonyabb gyógyításához vezethetnek. Rövid összefoglalónkban pillanatképet szeretnénk adni a sugárkezelés és immunterápia együttes alkalmazásának jelenlegi helyzetéről. Magy Onkol 63:196-201, 201

A korszerű képalkotó diagnosztikának köszönhetően az elmúlt években a metasztatikus daganatok korai felfedezése növekvő tendenciát mutat. Metasztázisképzés szempontjából a májnak kiemelkedő szerepe van. A gold standard a sebészi reszekció, azonban a májáttéteknek csak 10–20%-a műthető. Ilyenkor alternatív lehetőségek jönnek szóba, mint az RFA (radiofrekvenciás abláció), vagy a TACE (transzkatéteres artériás kemoembolizáció). Ezek sem végezhetőek mindenkinél, ezen felül invazív beavatkozások. A sugárterápiát korábban ritkán alkalmaztuk a májszövet sugárérzékenysége miatt. A sztereotaxiás ablatív sugárkezelés (SABRT) bevezetésével kis májvolumenre kuratív dózisú sugárkezelést adunk, a májszövet kíméletével. Intézetünkben 3, inoperábilis májáttétes betegnél végeztünk SABRT-t. Egy betegnél tüdő-, kettőnél rektumtumor volt a kiindulás. Az alkalmazott dózis 3×20 Gy volt másnaponta. A kezelés során egy, grade 1 mellékhatást észleltünk. Mindhárom áttét komplett remisszióba került, lokális recidívát, késői mellékhatást egy év után sem észleltünk. Egy beteg tumormentes, egy betegnél szisztémás kezelés mellett további progresszió nem észlelhető, egy betegnél 2 új májáttét jelent meg, mely miatt kemo-biológiai terápiát kap. Tapasztalataink alapján a májáttétek SABRT kezelése biztonságos és hatékony, várhatóan hamarosan a májdaganatok rutin kezelési eljárásai közé kerül. Magy Onkol 62:62–67, 2018

Kulcsszavak: májmetasztázis, oligometasztázis, sztereotaxiás ablatív sugárkezelés, SABRT

A hasnyálmirigy-daganatok a legrosszabb prognózisú malignus megbetegedések közé tartoznak. A diagnózis felállításakor csak az esetek 20%-a reszekábilis, 30–50%-uk pedig lokálisan kiterjedt, amikor műtétre már nem kerülhet sor. A reszekált betegeknél is 20–60% a lokális kiújulás esélye, és a páciensek több mint 30%-a lokális progresszió következtében hal meg. Mindezek miatt kiemelkedő szerepe van a lokális kontroll biztosításának. Ennek ellenére a hagyományos sugárkezelés és radiokemoterápia szerepe kérdéses a pankreászdaganatok kezelésében. Szemben az Amerikai Egyesült Államokkal, Európában és Ázsiában sem adjuváns kezelésként, sem lokálisan előrehaladott betegségben nem javasolt a rutinszerű alkalmazása. Neoadjuváns kezelésről pedig csak szórványos adatok állnak rendelkezésre. A hagyományos sugárkezelés a betegség rezisztenciája miatt nem elég hatékony, a sugárkezelés hosszú, és a ma alkalmazott leghatékonyabb kemoterápiás protokollokkal párhuzamosan nem alkalmazható. A rezisztencia leküzdésének és az időzítés problémájának lehetséges megoldása a sztereotaxiás ablatív testsugárkezelés (SABRT), amikor limitált térfogatra, nagy pontossággal, kevés frakcióban igen nagy biológiai effektivitású, tehát ablatív dózisú sugárkezelést szolgáltatunk ki. Dolgozatunkban tudomásunk szerint Magyarországon az első alkalommal végzett hasnyálmirigyrák SABRT-kezelésről számolunk be, illetve rövid irodalmi áttekintést teszünk közzé. Magy Onkol 61:387–392, 2017

Kulcsszavak: hasnyálmirigyrák, sztereotaxiás ablatív sugárkezelés, SABRT

A daganatos betegek túlnyomó többsége betegségének lefolyása során alultáplálttá válik. A malnutríció minden típusú onkológiai kezelés eredményét rontja. Hatására emelkedik a toxicitás, meghosszabbodik a kórházban eltöltött idő, romlanak a gyógyulási, túlélési esélyek és a betegek életminősége is. A tápláltsági állapot tehát az onkológiai kezelés kimenetelét minden téren befolyásolja. Ennek ellenére a táplálásterápiát változatos, de mindenképpen elégtelen mértékben alkalmazzák az aktív onkológiai kezelések, valamint a rehabilitáció, szupportáció során, ezzel veszélyeztetve a betegek életkilátásait, életminőségét, a nagy emberi erőforrást igénylő és akár sokmilliós költségű kezelések eredményességét. Mindeközben a táplálásterápia végzését Magyarországon jogszabály írja elő, friss, 2017-ben kiadott európai irányelv is rendelkezésre áll, a táplálásterápia költséghatékonyságát pedig egészség-gazdaságtani vizsgálatok támasztják alá. Áttekintő cikkünkben a táplálásterápia alapvető kérdéseit tárgyaljuk, úgymint a tápláltsági állapot szűrése és állapotfelmérés, táplálási terv, a táplálási munkacsoport szerepe, táplálásterápia orális, enterális és parenterális táplálás formájában, gyógyszerek és speciális tápanyagok, a betegek tápláltsági állapotának követése. Magy Onkol 61:229–237, 2017

Kulcsszavak: rosszindulatú daganat, táplálásterápia, malnutríció, kahexia, szarkopénia

A sugárkezelés régóta fontos szerepet játszik a limfoproliferatív daganatos betegségek kezelésében. A nyiroksejtes daganatok diagnosztikájában és kezelésében hatalmas fejlődés tapasztalható az elmúlt évtizedekben. A molekuláris diagnosztika egyre pontosabban tipizálja a különféle daganatokat, és lehetőséget nyit a célzott kezelések bevezetésére és egyre szélesebb körű alkalmazására. A képalkotás, különösen a funkcionális képalkotás fejlődése pedig egyre inkább befolyásolja a kezelés stratégiáját. A sugárterápiában is fontos technikai fejlődés ment végbe. Ennek következményeként a sugárterápia helye, dózisa, technikája folyamatosan változik. Ebben a rövid összefoglaló tanulmányban azokat az aktuális kérdéseket tekintjük át, amelyekkel a betegek kezelésében részt vevő hematoonkológus vagy sugárterápiás szakemberek rendszeresen szembekerülhetnek. Ezek a következők: a korai Hodgkin-kór sugárkezelése: a dózis csökkentésének lehetősége, a besugárzott térfogat csökkentésének lehetősége, a PET-CT vezérelt, rizikóadaptált sugárkezelés; az előrehaladott Hodgkin-kór konszolidációs sugárkezelése; a sugárkezelés szerepe a diffúz nagysejtes non-Hodgkin-limfómában a rituximabéra idején; a modern sugárterápiás eljárások (intenzitásmodulált sugárkezelés, protonbesugárzás etc.) szerepe a nyiroksejtes daganatok kezelésében. Magy Onkol 61:97–104, 2017

Kulcsszavak: limfóma, sugárkezelés, involvált nyirokcsomó, PET-CT