Biztonságosnak bizonyult a férfi fogamzásgátló tabletta
Nem okozott súlyos mellékhatásokat a vizsgálati stádiumban járó férfi fogamzásgátló tabletta egyszer adagja - a következő lépés az ismételt alkalmazás biztonságosságának értékelése.
- Új férfi fogamzásgátló a láthatáron
- Ötödik generációs fogamzásgátló a Richtertől
- Új progeszterontartalmú fogamzásgátló
- A hormonális fogamzásgátlás előnyei és kockázatai
- Korszerű fogamzásgátlás
- Egyéves fogamzásgátlásra alkalmas hüvelygyűrű
- Fogamzásgátlók és daganatkockázat
- Befolyásolja-e a túlsúly a hormonális fogamzásgátlás hatásosságát?
A Communications Medicine folyóiratban július 22-én megjelent cikkükben a YourChoice Therapeutics, a Quotient Sciences és az Incyte kutatói arról számoltak be, hogy az egyelőre kísérleti stádiumban lévő, nem hormonális férfi fogamzásgátló készítményük, a YCT-529 egyszeri, legfeljebb 180 mg-os orális adagja 16 egészséges férfinál nem okozott klinikailag releváns biztonsági problémákat.
A nem kívánt terhességek a világszerte bekövetkező fogamzások körülbelül felét teszik ki, és a férfiak szinte kizárólag az óvszerre (13%-os kudarcráta) vagy a vazektómiára támaszkodhatnak. A korábbi kismolekulás megközelítések, mint például a WIN 18,446 és a gossypol képesek voltak ugyan csökkenteni a spermiumtermelést, de alkoholhoz kapcsolódó reakciókat vagy hipokalémiát váltottak ki, ami évtizedekre véget vetett az ilyen irányú kutatásoknak.
A most megjelent cikkben a kutatók randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált, egyszeri emelkedő dózisú vizsgálatot végeztek a biztonságosság, a tolerálhatóság, a farmakokinetikai és a farmakodinámiás jellemzők feltárása céljából.
A vizsgálatban összesen 16, 32–59 éves, vazektomizált férfi (BMI 21,9–31,1 kg/m2) kapott YCT-529-et (n=12) vagy placebót (n=4). A kapszula formájú YCT-529-et vagy placebót orálisan, vízzel vehették be a résztvevők. A dózis beadása után a vizsgálatban a résztvevők 336 órán keresztül folyamatosan Holter EKG-t viseltek, sorozatos vérvételeken estek át, pszichoszexuális naplót vezettek, és a kutatók a gyulladásos biomarker paneleket is értékelték.
Az eredmények szerint súlyos nemkívánatos események nem fordultak elő. Egy alanynál 90 mg, majd 180 mg adag után rövid ideig tartó, tünetmentes aritmia alakult ki, ám az alapos kardiológiai vizsgálat strukturális rendellenességet nem tárt fel. Az EKG-modellezés szerint a felső 90%-os konfidencia-határ minden adagszintnél a szabályozási szempontból kritikus 10 ms-os küszöbérték alatt maradt.
A klinikai kémiai, hematológiai, véralvadási profilok és a vizeletvizsgálat sem mutatott klinikailag jelentős eltéréseket. A medián Tmax 4 és 10 óra között volt, a geometriai átlagos felezési idő pedig 51 és 76 óra között.
A 180 mg-os adag esetén az expozíció megegyezett a nem emberszabású főemlősöknél korábban megállapított, a reverzibilis meddőséggel összekapcsolható szintekkel. A tesztoszteron, a luteinizáló hormon, a follikulusz stimuláló hormon és a nemihormon-kötő globulin szérumszintje a referenciaértékeken belül maradt.
A libidó, az általános közérzet és a szexuális teljesítmény önbevalláson alapuló, pontozásos mérései sem mutattak eltérés a gyógyszer bevétele előtti időszakhoz képest. A gyulladásos markerek stabilak maradtak, kivéve az étrenddel összefüggő átmeneti IL-6-szint emelkedéseket.
Az YCT-529 egyszeri adagjai olyan vérszinteket eredményeztek, amelyekről ismert, hogy állatmodellekben gátolják a spermiumtermelést anélkül, hogy megváltoztatnák a hormonegyensúlyt, a közérzetet, így a hatóanyag megfelelt a férfi fogamzásgátló fejlesztése során előzetesen megkövetelt biztonsági küszöbértékeknek. Már folyamatban van egy olyan, az ismételt adagolás hatásait értékelő vizsgálat, amelyben a hatóanyag alkalmazását 28 és 90 napon át vizsgálják biztonságossági szempontból.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Male birth control pill clears initial safety hurdle
Safety and pharmacokinetics of the non-hormonal male contraceptive YCT-529
Irodalmi hivatkozás:
Nadja Mannowetz et al, Safety and pharmacokinetics of the non-hormonal male contraceptive YCT-529, Communications Medicine (2025). DOI: 10.1038/s43856-025-01004-4