Parvathi Mohan, MD cikkei

A darabos táplálékok és a folyadékok biztonságos lenyelése az agyidegek, valamint a szájüreg, a garat és a felső nyelőcső izmainak bonyolult együttműködését igényli. Az akaratlagos orális fázis alatt a táplálékfalat a szájban átalakul, majd áthalad a garaton (a légző- és a gasztrointesztinális traktus találkozási pontján); a pontos koordináló mechanizmus döntő fontosságú a légutakba történő aspiráció megelőzésében. A biztonságos nyelés normális mechanizmusának elemei: a szájpad emelkedése, az epiglottis megdőlése, a hangrés záródása, a nyelőcső primer perisztaltikája, valamint a felső és alsó nyelőcső-sphincter összehúzódása, majd relaxációja. Ebből következik, hogy a központi és a perifériás idegrendszert, illetve az előbb említett struktúrák izmait károsító betegségek befolyásolhatják a nyelési mechanizmust, és veszélyes következményekhez vezethetnek.

Az aspiráció úgy definiálható, mint idegen anyag akaratlan bejutása a légutakba. Ennek következménye a pusztító mértékűtől az idült jellegűn át az enyhe fokúig, a hirtelen haláltól a rekedtségig terjedhet. Az aspirált anyag lehet az étel darabos vagy folyékony összetevője, idegentest (pl. növényi mag vagy játék), vagy akár nyál is. Nagy mennyiségű savas gyomortartalom aspirációja (makroaspiráció) súlyos hypoxiát okozó mechanikai elzáródáshoz vagy kémiai pneumonitishez vezethet. A mikroaspiráció a felső légutak idegelemeit stimulálhatja, ami reflexes bronchospasmust vagy laryngospasmust válthat ki.