dr. simonfalvi ildikó cikkei

A hasmenéses betegségek nagy közegészségügyi problémát jelentenek a világ minden részén, a betegség gazdasági vonatkozásai sem elhanyagolhatók.

Az akut gastroenteritis (AGE) igen gyakori megbetegedés, mely különösen nagy egészségügyi problémát jelent a csecsemők és kisgyermekek esetében. Az 5 év alatti korosztályban továbbra is a hasmenés a második leggyakoribb halálok világszerte, mely 16%-os arányával alig marad el a légúti megbetegedésektől.

A csecsemőkori hasfájás (kólika) jellemzője, hogy a gyermek minden látható ok nélkül sokat sír, nyűgös, ami gyakran kelt frusztrációt a család többi tagjában. Csecsemőkori kólikáról − a Wessel-kritériumok szerint – akkor beszélünk, ha a gyermek naponta 3 óránál hosszabb ideig sír, és ez legalább három héten keresztül a hét legalább 3 napján előfordul. A kólikás fájdalom aránya a becslések szerint akár 20% is lehet a 3 hónaposnál fiatalabb csecsemők körében.

A hasmenés az egyik leggyakoribb betegség minden korcsoportban – így a gyermekek körében is. A kezelés részét képezi a folyadék- és elektrolitveszteség rendezése, melynek legfontosabb módszere az orális rehidrálás, ez azonban önmagában nem alkalmas a székürítés gyakoriságának vagy a hasmenéses napok számának csökkentésére.Az antiszekretoros hatás elérésének hatásos és biztonságos módja az endogén enkefalin-aktivitás erősítése, mely enkefalináz inhibitorokkal érhető el.

Az effúzióval kísért középfülgyulladás (OME, otitis media with effusion) során váladék szaporodik fel a dobhártya mögött. Klinikai szempontból az otitis media többféle lehet, mely típusokat a betegség lefolyásának időtartama és a váladék jellege különbözteti meg egymástól. Szokványos esetben a heveny középfülgyulladás (AOM, acute otitis media) tünetegyüttese jelentkezik, ilyenkor a helyi tüneteket láz, ingerlékenység, levertség, hányás, hasmenés és esetenként halláscsökkenés is kísérheti. Fontos kiemelni azonban, hogy az esetek akár felében a helyi dobhártyatünetek mellett nem állnak fenn egyéb tünetek; amennyiben az állapot 3 hónapnál hosszabb ideig áll fenn, krónikus középfülgyulladásról beszélünk.

Bár az intranasalis kortikoszteroidok (INC) hatásossága és biztonságossága többszörösen igazolt az allergiás rhinitis, rhinosinusitis és nasalis polypusok* kezelésében, a betegek és esetenként az egészségügyi dolgozók körében is aggodalmak élnek azzal kapcsolatban, hogy e szerek hatóanyaga nem kerülhet-e be olyan mennyiségben a szisztémás keringésbe, ami már mellékhatásokat okozhat.

A táplálkozással összefüggő savterhelés részben bizonyos étrendi tényezőkre vezethető vissza, mint amilyen például az aminosavak lebontásából származó kén, melynek fő forrását az állati eredetű fehérjék, a dió- és gabonafélék képezik. Emellett jelentős szerepe van a foszfornak, mely leginkább húsokból és tejtermékekből származik. A lúgterhelés szempontjából elsősorban a főként növényi termékekből származó ként és magnéziumot, valamint a növényi és állati eredetű élelmiszerekben egyaránt megtalálható kalciumot kell kiemelni.

A felső légúti fertőzéseket (URTI, upper respiratory tract infection) gyakori előfordulásuk jelentős epidemiológiai problémává emeli. Jóllehet a felső légúti infekció az esetek zömében banális betegségként zajlik és a beteg életét nem veszélyezteti, a krónikus tüdőbetegség fellángolását eredményezheti, ezáltal rontja az életminőséget és a prognózist is. Az URTI polimikrobás eredetű lehet, például oly módon, hogy a primer vírusinfekció mellett bakteriális felülfertőződés is fellép. A bakteriális fertőzések kezelési módja hagyományosan az antibiotikum-terápia, noha ilyen javallattal alkalmazva az antibiotikumok hatásossága sok esetben megkérdőjelezhető. Vírus okozta URTI eseteiben specifikus célzott kezelési módszerek nem állnak rendelkezésre, ezért a terápia ilyenkor csak a tünetek enyhítésére szorítkozhat.

Manapság elsősorban a tehetősebb szülők engedhetik meg maguknak azt a „luxust”, hogy költenek gyermekük egészségére – derült ki egy közvélemény-kutatásból a közelmúltban. Pedig ez nem lehet pénzkérdés.