A kozmetikai reklámok sem felelnek meg mindig a valóságnak
Dán kutatók vizsgálata erős kételyeket ébresztett az iránt, hogy a kozmetikai készítmények hatóanyagainak bőrbe juttatására használt zsírkapszulák – liposzómák – megérik-e azt a tetemes árat, amit a vásárlók fizetnek értük.
A liposzómák mikroszkópos méretű zsírkapszulák, melyek önmagukban külön hatással nem rendelkeznek, de sokféle hatóanyagot vihetnek magukkal arra a biológiailag fontos helyre, ahol annak jelentősége lehet. Ennek megfelelően a kozmetikai ipar, látványos reklámok szerint, sok olyan, olcsónak nem mondható terméket juttat el a bőr mélyebb rétegeibe, amely táplálja, megszépíti a kültakarót, eltünteti a ráncokat.
A liposzómák létezését Alec D. Bangham fedezte fel Cambridge egyetemén a múlt század hatvanas éveiben. Az angol hematológus intézetének új elektronmikroszkópjával kezdett dolgozni, és ennek kapcsán vette észre a liposzóma kapszulákat. Ezek biológiailag aktív anyagokat, gyógyszereket, vagy akár kozmetikumokat juttathatnak el hatásuk helyére.
Az utóbbiakra azért van kiemelt szükség, mert fejlődésünk során a bőrtakarónk úgy fejlődött ki, hogy szervezetünket megvédje a környezetből származó ártalmas anyagoktól. Ennek megfelelően a bőrfelszín olyan különleges kozmetikumoknak a mélyebb rétegekbe való beáramlását is megakadályozza, amelyek a bőrt szebbé varázsolhatják. A reklámok azt sugallják, hogy bár a liposzómát is tartalmazó készítmények drágábbak, mint a többi, de megérik az árukat, mert így a szövetek nedvességtartalma növelhető, a ráncok elsimulnak.
A korábbi technikákkal végzett vizsgálatok arra utaltak, hogy a liposzómák a bőr mélyebb rétegeibe is beviszik a különböző kozmetikai szereket. Dániában Luis A. Bagatolli professzor, aki a biológiai membránokkal foglalkozik, munkacsoportjával azt tanulmányozta, mit jelentenek a liposzómák az emberi bőrön áthatoló hatóanyag-szállítás lehetőségei szempontjából.
A kutatók a RICS eljárást (Raster Imaging Correlation Spectroscopy) használták, mellyel különböző színanyagok vándorlása követhető a bőrfelszínnel való érintkezéstől addig a pillanatig, amikor a bőr mélyebb rétegeiben a festék mozgása megszűnik. A munkacsoport vezetője szerint ez az első vizsgálat, melyben a módszert ilyen célra alkalmazták.
Eredményeik szerint a liposzómák alkalmatlanok arra, hogy bármilyen hatóanyagot eljuttassanak a bőr mélyebb rétegeibe. A zsírkapszulák a bőrhöz érve szinte azonnal, vagy nem sokkal később szétesnek, azaz nem hatolhatnak a bőr mélyebb rétegeibe.
A dán munkacsoport vörös és zöld festék útját figyelte a bőr rétegein keresztül. Ha a két szín együtt vándorol, az azt jelenti, hogy a liposzóma épségben átjut a bőrön. Ha ellentétes irányban mozognak, az arra utal, hogy a liposzómák szétestek, tartalmukat elvesztették, mielőtt céljukat elérték volna.
„Azt figyeltük meg, hogy a két szín ellenkező irányban mozgott. Ez azt jelezte, hogy a liposzóma nem maradt épségben. Szétszakadt és tartalma azonnal, vagy nem sokkal később szétszóródott, ahogy a liposzóma a bőr felszínéhez ért – mondotta Bagatolli professzor. – Azt is észleltük, hogy az ép liposzómák minden jele eltűnt 4 mikrométerrel a bőr felszíne alatt. Ez azt jelenti, hogy a liposzómák használata tiszta pénzkidobás, mert nem lehet velük azt elérni, amiért ezt a drága technikát alkalmazzák.”
