hirdetés
hirdetés

A Parkinson-kór klinikai altípusai

Egy új vizsgálat szerint a Parkinson-kórban szenvedők betegségük specifikus tünetei szerint különböző altípusokba sorolhatók, s ezen eltípusok prognózisa és progressziója is eltérő.

hirdetés

Dr. Thomas Warner, a tanulmány szenior szerzője (University College London Queen Square Institute of Neurology, UK) kifejtette a Medscape Medical News-nak, hogy vizsgálatuk szerint pontosan felbecsülhető a Parkinson-kóros betegek prognózisa, várható rokkantsági foka és túlélése annak alapján, hogy a betegség a diagnózis idejében mely altípusba sorolható. „Ezeknek az altípusoknak a hátterében az idegrendszer eltérő zavarai állhatnak, ezért az egyes altípusok felismerése elengedhetetlen a megfelelő speciális kezelések kialakításához” – tette hozzá Dr. Warner.

A tanulmány a JAMA Neurology 2019. január 14-i számában jelent meg. Az elemzésbe  111 Parkinson-kóros beteget vettek be, aki felajánlotta agyát halála utáni tudományos feldolgozásra. Valamennyiük esetén rendelkezésre állnak a haláluk előtti klinikai információk is. A kutatók a Parkinson legfontosabb mozgási problémáinak súlyossága szerint, a kulcsfontosságú nem motoros tünetek (kognitív működések és vegetatív tünetek: vérnyomásszabályozás, vizelet-szabályozás, és a REM-mel jellemzett alvási zavarok) alapján alakítottak ki egy osztályozási rendszert a beteg kezelőorvosának megfigyeléseit felhasználva. A szerzők szerint a diagnózis idején tapasztalt klasszikus motoros jellemzők és a releváns nem motoros tünetek felmérése alapján pontosan felbecsülhető a betegség várható lefolyása, így a beteg tünetei jobban kezelhetők, és fel lehet készülni a potenciálisan bekövetkező komplikációkra is.

Három fő alcsoportot javasoltak:

  1. Enyhe-motoros predominancia: motoros és nem motoros score kevesebb, mint 75 %.
  2. Diffúz-malignus: vagy a motoros score magasabb 75% - nál és legalább egy nem motoros score nagyobb 75% - nál, vagy mindhárom nem motoros score magasabb 75% - nál.
  3. Intermedier (köztes): azok a betegek, akik sem az 1., sem a 2. alcsoportba nem sorolhatóak.

Dr. Warner elmagyarázta, hogy az „enyhe-motoros” predominancia alcsoportba tartozó betegeknél leginkább mozgási problémák észlelhetők. Ezeknek a betegeknek legjobb prognózisuk és leghosszabb a túlélésük. A „diffúz-malignus” alcsoportban a diagnózis idejében a betegeknek motoros és nem motoros tünetei is vannak. Ebben az alcsoportban a betegség jelentősen aggresszívabb és progresszívabb lefolyást mutat. Az „intermediate” (köztes) alcsoportba tartozó betegek prognózisa a kettő között helyezkedik el. Az ideggyógyászok mindig is azt hangoztatták, hogy a feltűnő tremort mutató betegeknek a legjobb a prognózisa. „Ők alkotják az enyhe-motoros alcsoportot”. A vizsgálatban résztvevő betegek 48,7%-a az enyhe-motoros predominancia alcsoportba, 35,1%-a a közepes alcsoportba és 16,2%-a a diffúz-malignus alcsoportba volt sorolható.

Az enyhe-motoros predominanciájú alcsoportba tartozó betegek fiatalabbak voltak, jobban reagáltak levodopa kezelésre és magasabb levodopa dózisokat is kaptak. A diffúz-malignus alcsoportba tartozók idősebbek voltak, túlnyomó többségük férfi beteg volt, sokkal gyengébben reagáltak levodopára, és jóval gyakrabban félrediagnosztizálták őket, mondván, hogy atípusos Parkinson-szerű szindrómájuk van. Ebben az alcsoportban a betegség lefolyása során korábban jelentkezett az összes prognosztikai jellemző (HR: 10,90, P<0,001), és a diagnózistól számított túlélés is rövidebb volt, mint az enyhe-motoros predominancia alcsoportban (mindössze 8,1 év a 15,8 évvel szemben).

Az alcsoportok között nem észleltek különbséget a Lewy-féle patológiai és az Alzheimer betegséggel összefüggő patológiai jelek között, bár a progresszió jelei különböztek, különösen az életkorral.

Az enyhe-motoros predominancia alcsoportban a betegeknél leginkább mozgási problémák voltak, a diffúz-malignus alcsoportban motoros és nem motoros tünetek egyaránt jelentkeztek. Dr. Warner kijelentette, hogy az alcsoportok segítségével igen jól megbecsülhető a prognózis. A való életben hibázhatunk, és Parkinson-betegségként az azt utánzó betegségeket is diagnosztizálhatjuk. Igen fontos a nem motoros tünetek észlelése, hiszen nemcsak a klinikai képet változtatják meg, hanem jelzik a rosszabb prognózist is. Eredményeik arra utalnak, hogy a Parkinson-kór klinikai heterogenitása a patomechanizmus eltérései és az azt módosító tényezők miatt alakul ki, és ez „új utat nyit a személyre szabott kezeléseknek is.”  

 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Neurology News

2. JAMA Neurology

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.