hirdetés
hirdetés

Adjunk-e kórházi hazabocsátást követően rivaroxabant?

Egy randomizált vizsgálat eredményei szerint a kórháziból történő hazabocsájtás után alkalmazott rivaroxaban kezelés szignifikáns mértékben nem csökkenti a vénás tromboembóliákat és a halálozást.

hirdetés

Az Európai Kardiológus kongresszuson ismertetett MANIER vizsgálat eredményei szerint az egészségügyi okokból kórházi kezelést kapó betegek hazabocsájtása után alkalmazott rivaroxaban (Xarelto, Bayer/Janssen) kezelés a placebóval való összehasonlításban nem jár szignifikáns előnnyel, és nem csökkenti a tüneteket okozó vénás tromboembóliás eseményeket (VTE), vagy a halálozást. Az elsődleges biztonságossági kérdés, a nagyobb vérzések száma összességében alacsony volt, és nem nőtt jelentősen a kezelés során.

Az akut egészségügyi problémákkal kórházba kerülő betegek VTE kockázata növekszik, a kockázat több tényezőtől függ: mobilitás hiánya, előrehaladott életkor, rák, előzetes VTE, emelkedett D-dimer. A kórházi betegeknek adott antikoaguláns kezelés 50-60%-kal csökkenti a VTE-k előfordulását, de a profilaxist ritkán folytatják a kórházból való elbocsájtás után is, holott a kockázat – köztük a halálos kimenetelű pulmonális embólia kockázata - az elbocsájtás után 6 hétig még magasabb. A kiterjesztett tromboprofilaxisos vizsgálatokban vagy magasabb volt a vérzések száma, vagy csak a tüneteket nem okozó mélyvénás trombózisok gátlása következett be.

A randomizált, kettős vak MARINER (Medically Ill Patient Assessment of Rivaroxaban Versus Placebo in Reducing Post-Discharge Venous Thromboembolism Risk) vizsgálatba olyan 40 évesnél idősebb, emelkedett VTE kockázatú betegeket vettek be, akik  a módosított International Medical Prevention Registry on Venous Thromboembolism (IMPROVE) 0-10-es skálája szerint legalább 4-es vagy annál nagyobb értéket értek el, illetve pontértékük 2-es vagy 3-mas, de plazma D-dimer szintjük a normál tartomány felső értékének kétszerese volt. Hospitalizációjuk szívelégtelenség (bal kamra ejekciós frakció 45%, vagy kevesebb), akut légzési elégtelenség vagy a COPD exacerbációja, akut ischemiás stroke, vagy akut fertőző vagy gyulladásos betegség (reumatológiai betegség is) miatt történt, és 3-10 napig szorultak kórházi ápolásra. A betegek két csoportra osztották: az egyik csoport napi 10 mg rivaroxabant (a vese működéséhez igazítottan: 30-50 ml/min kreatin clearence esetén napi egyszeri 7,5 mg-os dózisban), vagy placebót kapott a kórházi elbocsájtás után még 45 napig. (Azért 45 napos adagolást választottak, mert a vizsgálatok szerint a kórházból történő kibocsátás utáni VTE-k 75%-a 45 napon belül következik be.) A vizsgálat elsődleges végpontja a vénás tromboembóliás események, vagy az ebből eredő halálozás összegzett értéke volt. Az elsődleges biztonságossági kérdés a nagyobb vérzés volt.

12.019 beteg volt alkalmas az „intention-to treat” kiértékelésre. Tüneteket, vagy halált okozó VTE a rivaroxabant kapó összes betegnél 50/6007 (0,83%), a placebót kapók teljes csoportjában 66/6012 (1,10%) volt, a relatív kockázat (RR) 0,76 (95%CI 0,52-1,09, P=0,14). A hatás a gyógyszer dózisától függött. Az alacsonyabb dózist, a csak napi 7,5-ot kapó vesebetegeknél a VTE-k teljesen azonosan alakultak, azaz a kezelés teljesen hatástalan volt: 18/1098 vs 18/1099. Ezzel ellentétben a teljes adag (napi 10 mg) mellett jól látszott a rivaroxaban hatásossága: VTE a valódi gyógyszert kapóknál 32/4909 esetben (0,65%), míg a placébót kapóknál 48/4913 esetben fordult elő (0,98%). Bár a rivaroxaban nem volt hatással a VTE-kből származó halálozásra, de kevesebb tüneteket okozó VTE-t lehetett megfigyelni: 56%-kal csökkent a tüneteket okozó VTE, és 27%-kal csökkent a VTE-ből, vagy egyéb okból származó mortalitás, viszont egyik érték sem volt szignifikáns. Komolyabb vérzés a rivaroxaban csoportban 17/5982 (0,28%), a placebo csoportban 9/5980 (0,15%) volt (HR: 1,88 (95%CI0,84-4,23).

A tanulmány első szerzője, Dr. Alex C. Spyropoulos (Donald and Barbara Zucker School of Medicine, Northwell Health at Lennox Hill Hospital, New York) megjegyezte, hogy „a vizsgálat során a kórházból elbocsájtott betegeknek adott rivaroxaban kezelés nem járt jelentős előnnyel a fatális, vagy tüneteket okozó vénás tromboembóliák tekintetében.” Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy az események alacsony száma miatt a magas kockázatú betegek kezelése szükséges, de a kiterjesztett tromboprofilaxis használhatósága bizonytalan maradt. „Másrészt optimalizálni tudjuk a tromboprofilaxist, a tüneteket okozó vénás VTE-k száma a felére csökkenthető kevés, vagy semmi vérzés árán”.

Dr. Ileana Piña (Montefiore Medical Center, Bronx, New York) szerint a kórház utáni időszak nagyon veszélyes, a beteg immobilis, új gyógyszereket szed, és nem is azonnal kerül kardiológiai rehabilitációra. A rivaroxaban valóban biztonságos, kevesebb vérzéssel jár, mint az aszpirin, de en nincs egyéb előnye. Esetleg az alkalmazott dózisban keresendő ennek oka, de kérdés az is, hogy megéri-e a drága kezelés?   

 

Forrás:

1. Medscape Medical News > Conference News > ESC 2018

2.The New England Journal of Medicine

Dr. N. T.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.