Paradox embolisatio okozta ischaemiás stroke hosszú repülőút során

Anamnézis és klinikai kép. Egy éven belül három olyan (21, 63, ill. 64 éves) beteget kezeltünk osztályunkon, akinél hosszú repülőút vége felé, életében először akut neurológiai tünetegyüttes lépett fel.

Vizsgálatok. Az akut MR-vizsgálat mindhárom esetben agy-emboliára utaló ischaemiás léziókat mutatott, és a transoesophagealis echokardiográfia foramen ovale apertumot (patent foramen ovale, PFO) igazolt. A duplex és kompressziós módszerrel végzett alsó végtagi ultrahangvizsgálat nem mutatott kóros elváltozást. Az extra- és transcranialis Doppler- és duplex ultrahangvizsgálat, a 24 órás EKG, a szokványos laboratóriumi vizsgálatok és a kiterjesztett alvadási vizsgálat (lupus-antikoaguláns, aktivált protein C rezisztencia, protein C és S, antitrombin III) nem utaltak kardiovaszkuláris betegségre vagy a stroke egyéb lehetséges okára. Csak a harmadik esetben igazolódott a protrombin G20210A mutáció.

Diagnózis, terápia és kórlefolyás. A diagnózis mindhárom esetben PFO mellett fellépett paradox agyi embolisatio okozta ischaemiás stroke volt. Az egyik beteg 2 nap elteltével tünetmentessé vált, a másik a finom mozgások tartósan fennálló zavara miatt rehabilitációs osztályra került, a harmadik beteg viszont az antikoagulálás ellenére fellépett multiplex agyi infarctusok és fulmináns tüdő-embolisatio következtében meghalt.

Következtetés. Eseteink azt jelzik, hogy a hosszú repülőutak közben kialakuló thrombosisok egyik lehetséges súlyos szövődménye a PFO talaján fellépő paradox embolisatio okozta ischaemiás stroke, s ezt a kockázati tényezőkhöz igazodó profilaxis kialakításában figyelembe kell vennünk.

Régóta tudjuk, hogy ok-okozati összefüggés, vagy legalábbis koincidencia van a hosszú repülőutak és a vénás thromboembolia, phlebothrombosis kialakulása között. Az 1970-es évek végén a jelenséget turistaosztály- (economy class) szindrómának nevezték el.
Metodikai nehézségek miatt azonban csak nemrég sikerült egyértelmű korrelációt kimutatni a repülés során kialakuló, tünetet okozó tüdő-emboliák és a repülési távolság (illetve repülési idő) között: 5000 km-nél hosszabb repülési táv esetén a tüdő-embolia kockázata 150-szer akkora, mint az ennél rövidebb távú repülőutak során.