Sally D. Parry, J. Roger Barton és Mark R. Welfare cikkei

Bevezetés

 A funkcionális bélbetegségek (functional gastrointestinal disorders; FGIDs), így az irritábilis bél szindróma (IBS) a gasztrointesztinális rendszer gyakran előforduló, jóindulatú megbetegedései. A funkcionális bélbetegségek igen jelentős morbiditásért felelősek, és a betegek életminőségének kifejezett romlását okozzák [1,2], nem csekély terhet róva ezzel az egészségbiztosítóra és a munkáltatókra [3,4]. A funkcionális bélbetegségek multifaktoriális kórképek, melyek fiatalabb életkorban [5,6], nők körében [6,7], valamint egyes pszichés tünetcsoportok – szorongás és depresszió – esetén gyakoribbak [8,9]. Irritábilis bél szindróma kialakulását a betegek 7–32%- ában korábban zajlott gastroenteritis is okozhatja [10–15]. A posztinfektív irritábilis bél szindróma (PI IBS) jelentőségét az adja, hogy modellként szolgál a funkcionális bélbetegségek etiológiai faktorainak tanulmányozásához. A posztinfektív irritábilis bél szindróma más modelljei rávilágítottak a pszichológiai és szociális tényezők, valamint a bélnyálkahártyában zajló szubklinikai gyulladás jelentőségére. A témában kiemelendő Gwee és mtsai közleménye, amelyben a korábbi életesemények, a szorongás és a depresszió, valamint a posztinfektív irritábilis bél szindróma kialakulásának összefüggésére mutatnak rá [10,11]. Irritábilis bél szindrómás betegekből származó ileum- illetve vastagbélnyálkahártya biopsziás mintáiban a hízósejtek jelenléte gyulladásos komponensre utal [16,17], és enyhe gyulladás az akut enteritist követő néhány hónapban még kimutatható [11]. A nyálkahártyát érintő gyulladás posztinfektív irritábilis bél szindróma tüneteinek patogenezisében játszott szerepét támasztja alá Spiller és mtsainak közleménye is, amelyben Campylobacter enteritist követően a fertőzés eradikációja ellenére a rectum lamina propriájában a T-lymphocyták számának emelkedését írják le [18].