A bélrendszer szerepe a csontok homeosztázisában

Bevezetés

Tudjuk, hogy a csontrendszert érintő betegségek számos gasztrointesztinális rendellenesség szövődményeként kialakulhatnak. Ismereteink robbanásszerűen gyarapodtak abban a vonatkozásban, hogy a csontrendszer sejtjei miként őrzik meg integritásukat és a vázrendszer szilárdságát, továbbá arról a sok endokrinológiai, immunológiai és mechanikai tényezőről, amelyek a csont egészségét befolyásolják. A csontstruktúra legalaposabban és leginkább tanulmányozott paramétere a csont ásványianyag-sűrűsége (denzitása – bone mineral density, BMD), ami a csontrendszerben lerakódott kalciummennyiség függvénye. A felnőttek csontrendszerében több mint egy kilogramm elemi kalcium található, ami ezt a test legbőségesebb kationjává teszi. Születéskor ennek csak a placenta által abszorbeált kis része (30 g) van jelen, a többi a táplálékból, a bélen keresztül szívódik fel. Áttekintésünk a kalciumnak egészséges állapotban és gasztrointesztinális megbetegedésekben történő bélfelszívódási mechanizmusára összpontosít, továbbá arra, hogy ez a folyamat miként vesz részt a csontrendszer homeosztázisának összefüggéseiben.

Táplálkozási tényezők

A kalcium bevitele, biológiai hozzáférhetősége és felszívódása nagyon eltérő, következésképpen a szervezet kalciumraktárába naponta bejutó mennyiség egyénenként változik. A táplálékból származó napi kalciumbevitel egyes esetekben a 300 mg-ot sem éri el, máskor az 1000 mg-ot is meghaladja. Számos szerző ajánlott különböző életkorokra és élettani állapotokra vonatkozó kalciumbeviteli értékeket. Napi 1000 mg feletti bevitelt javasolnak serdülőkorban (amikor a csonttömeg csúcsértéke eléri legnagyobb értékét), terhesség és szoptatás alatt (amikor megnő a kalciumigény), és egyes szakértők időskorban is (amikor csontvesztés lép fel). A kalciumfelvételről és biológiai hozzáférhetőségéről szóló egyik áttekintés ismertette ezeket a táplálkozási tényezőket a csontok megfelelő állapota szempontjából.

Széles körben ismert, hogy a kalcium legkönnyebben elérhető, mindennapi étrendi forrása a tej. Serdülő, középkorú és idősebb nők közreműködésével is kimutatták a fokozott tejfogyasztás kedvező hatását a csont ásványianyag-tartalmára. Sokan azonban a bélben lévő kefeszegély enzim, a laktáz-florizin-hidroláz (LPH) expressziójának különbségeiből adódó laktóz-intolerancia miatt képtelenek tejet inni. Csecsemőkorban az enzim aktív, de felnőttkorra ez csak a népesség kis részénél marad fenn. Azok felénél, akiknél inaktívvá válik, laktóz-intolerancia tünetei alakulnak ki. Egyes európai populációkban a laktáz inaktívvá válásának prevalenciája elérheti a 25%-ot, más etnikai csoportokban ez az arány még magasabb lehet. Kimutatták, hogy fiataloknál a panaszokat okozó laktóz-intolerancia következtében a lumbális gerincben és a combnyakban kisebb a csontsűrűség, és a parathormon (PTH) szintje magasabb. Nemrég az LPH gént kódoló kromoszómaszakasz felett (14 kb) felismertek egy polimorf régiót, amely összefügg az aktivitáskieséssel. Ez jó példa arra, hogy miként befolyásolják genetikai tényezők a bélfunkciókat, s ezzel hogyan módosítják a táplálékszükségletet, s azon keresztül végső soron a csontok épségét.