A béta-blokkolók használata növelik a cukorbetegek mortalitását
Egy új kutatás szerint béta-blokkolók használata esetén cukorbetegekben emelkedik a bármilyen okból bekövetkező mortalitás kockázata.
Az 1999 és 2010 között végzett prospektív kohorsz vizsgálat (US National Health and Nutrition Examination Survey) eredményeit a Mayo Clinic Proceedingben közölték Tetsuro Tsujimoto (Department of Diabetes, Endocrinology, and Metabolism, Center Hospital, Tokió, Japán) és munkatársai. A vizsgálatban 2840 cukorbeteg szerepelt, közülük 697-es szedtek béta-blokkolót. A kontrollt 14 684 nem cukorbeteg jelentette, akik közül 1584 szedett béta-blokkolót. A gyógyszert szedők között jelentősen magasabb volt a CHD-ban, vagy CHF-ben szenvedők aránya (P<0,001). A diabetesek között a bármely okból bekövetkezett halálozás a béta-blokkolót szedőknél 40,6/1000 személy/év volt, míg a béta-blokkolót nem szedők esetén csak 17,1/1000 személy/évnek adódott. A diabetes nélküli esetekben ez az arány 13,8/1000 és 5,9/1000 volt. Többváltozós analízissel a cukorbetegeknél a szedők és a nem szedők kockázati aránya (HR) 1,49-nek adódott (p=0,01). Hasonló eredmény volt megfigyelhető a szelektív β1-blokkolókat szedők (HR 1,60, p=0,007) és a specifikus béta-blokkolókat szedők között (HR 1,55, p=0,01) a nem szedőkhöz képest. Nem diabeteses betegekben a béta-blokkolókat szedők és a nem szedők között nem volt különbség (HR 0,99, P=0,96). Tovább, a bármely okból eredő halálozás lényegesen magasabb volt a diabeteses betegekben.
Mint ismeretes, ezzel ellentétben a nem cukorbetegekben a béta-blokkolók adagolása szignifikánsan csökkentette a bármely okból bekövetkező halálozást a béta-blokkolókat nem szedőkhöz képest. A béta-adrenerg receptor blokkolók adása a szívinfarktust (MI-t) követően, vagy a bal kamrai szisztolés működészavar miatt fellépő kongesztív szívelégtelenséget (CHF-et) követően közismerten javítja a szívbetegek túlélését. Szívinfarktus nélküli stabil CHD állt fenn, vagy szisztolés működészavar nélküli CHF esetén azonban nincs ilyen hatásuk. Az sem ismert továbbá, hogy a béta-blokkolók miképpen hatnak CHD-ban, vagy CHF-ben szenvedő cukorbetegeknél, Tsujimoto és munkatársai ezt a hiányt igyekeztek pótolni idézett vizsgálatkkal.
A tanulmányhoz írt szerkesztőségi közleményben Franz H Messerli és Thomas Suter (University Hospital Bern, Svájc), valamint Dr. Sripal Bangalore (New York University School of Medicine) az eredményeket „kijózanítónak” tartja. „Nem túl szerencsés módon a szívinfarktus után (MI után) végzett „kardioprotektív” vizsgálatok eredményeit kritikátlanul kiterjesztették más indikációkra is, pl. magas vérnyomásra, diabetesre, krónikus vesebetegségre, cerebrovaszkuláris betegségekre. A tanulmány és a szerkesztőségi közlemény szerzői szerint a béta-blokkolókat támogató közlemények jelentős része már több évtizede íródott, még a reperfúziós éra és a modern farmakológiai kezelések (pl. az új orális antikoagulánsok, a lipidcsökkentős szerek, és a renin-angiotenzin rendszert gátlók) bevezetése előtt. Ezek a hatásos szerek pedig jelentősen csökkentik a poszt-MI betegek mortalitási kockázatát, és így még nehezebb a béta-blokkolók lehetséges előnyeinek dokumentálása.
Cukorbetegeknél a béta-blokkolók használatához többszörös hipoglikémia és megnövekedett testsúly társul, melyek hozzájárulnak a várható kimenetel romlásához, ráadásul a szerek emelhetik a centrális vérnyomást is, ami a cukorbetegeknél fennálló merevebb artériák esetén még kifejezettebb lehet.
Forrás:
