A Clostridium difficile fertőzés kezelése és az irányelvek
A Clostridium difficile okozta fertőzések ambuláns kezelését sokszor nem az irányelveknek megfelelően végzik, főleg a súlyos esetekben, s ennek potenciálisan káros következményei lehetnek.
- A széklettranszplantáció hatásosabb, mint gondoltuk
- Áttekintés: az élesztő mint probiotikum – Saccharomyces boulardii
- Clostridium difficile fertőzés kezelése széklet mikrobióta transzplantációval
- A Clostridium difficile fertőzés diagnózisának és kezelésének alapelvei 2014-ben
- Fidaxomicin a Clostridium difficile fertőzések kezelésére
- A Clostridium difficile epidémia okai
Az erről szóló beszámoló során Rebecca Perlmutter, MPH (Maryland Department of Health and Mental Hygiene, Baltimore) és kutatócsoportja az Emerging Infectious Diseases Nemzetközi Konferencián, augusztus 25-én ismertette, hogy gyakori a túlkezelés – nagyobb dózis adása vagy a gyógyszer gyakoribb alkalmazása –, s ugyanígy gyakori az alulkezelés – gyengébb gyógyszer adása – is.
A munkacsoport Maryland állam 11 megyéjének 2013-as és 2014-es adatait elemezte. A 604 kezelt beteg közül 264-et ambulánsan láttak el.
A súlyosan beteg személyek esetében (akiknek Charlson pontszáma legalább 5 volt) csupán az esetek 13%-ában követték a kezelési irányelveket. A páciensek 70%-a nem a megfelelő gyógyszert kapta, és azok közül, akiknél a jó gyógyszert alkalmazták, az esetek felében a dózis, 20%-ukban pedig az adagolási gyakoriság nem volt megfelelő. Perlmutter ezt ijesztőnek találta.
A Society for Healthcare Epidemiology of America és az Infectious Diseases Society of America (IDSA) irányelvei a súlyos fertőzésekben napi négyszeri 125 mg vancomycint ajánlanak. Az enyhe-mérsékelt fertőzésekben az IDSA irányelvei szerint naponta háromszor 500 mg metronidazolt kell adni.
A vizsgálat résztvevőinek nagy többsége, 77%-uk vancomycin helyett metronidazolt kapott. A vancomycinnel kezeltek közül 36% naponta négyszer 125 mg-ot, 43% naponta négyszer 250 mg-ot, és 5% naponta négyszer 500 mg-ot kapott. E betegek 17%-ánál nem volt ismert a használt dózis.
A kezelések dokumentációja általában rossz volt. Az esetek 23%-ában egyáltalán nem dokumentálták a kezelést, és amikor dokumentálták, akkor is a betegek 30%-ánál nem tüntették fel a gyógyszer adásának időtartamát, noha ez fontos adat.
A vizsgálatnak számos hiányossága volt. Az egyik ezek közül, hogy nem foglalkoztak azzal, hogy mi volt az oka az irányelvektől való eltérésnek, pedig ez lehetett akár allergia is. Nem különböztették meg az új és a visszatérő fertőzéseket, noha a kezelési irányelvek nem ugyanolyanok a kétféle fertőzésre vonatkozóan.
Nem adták meg a betegek életkorát sem, noha a különböző korcsoportokban – főleg a gyerekekben – más-más kezelést kell alkalmazni.
Nem foglalkoztak a betegség kimenetelével sem, és ennek folytán nem lehet tudni, hogy a túlkezelésnek negatív hatásai vannak-e vagy éppen javítja a kimenetelt.
Mindezek ellenére – mondta dr. Clifford McDonald (Centers for Disease Control and Prevention) – az eredmények ijesztő képet adnak az ambuláns kezeléséről.
Bár kórházi kezelés esetén az orvosok valószínűleg jobban ismerik az irányelveket, mégis, a kórházban is hasonló trendet figyeltek meg, és ez rosszabb kimenetellel párosult.
Bár a célzott kórházi programok javíthatnak a helyzeten, az ambuláns kezelés megfelelővé tétele nehezebb dió.
Az ambuláns betegek mostani vizsgálatában jobbak voltak az eredmények az enyhe-mérsékelt C. difficile fertőzések esetében: a betegek 62%-át az irányelveknek megfelelően kezelték.
A páciensek 71%-ának volt enyhe-mérsékelt fertőzése (Charlson pontszám: 0–4). Ezek 13%-át vancomycinnel, 89%-át pedig metronidazollal kezelték. Azonban a jó gyógyszert kapók 22%-ánál nem a megfelelő dózist adták.
Forrás: Medscape