A családközpontú szülészeti gyakorlat lehetőségei a lelki egészség megőrzésében

A várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás időszakának történései mélyrehatóan befolyásolják az egyén, a pár, a család további életét.

Egyén – pár – család

A terhesség a nő számára pszichológiai szempontból is jelentős igénybevételt jelent. A várandósnak szinte napról napra igazodnia kell a gyorsan változó biológiai történésekhez, és néha a környezeti tényezők is stresszelő hatásúak. A legtöbb nő különböző coping (megküzdési) stratégiák kifejlesztésével képes alkalmazkodni a rutinszerűen bekövetkező vagy éppen váratlan változásokhoz. A terhességspecifikus adaptációt jelentősen befolyásolják a nő hiedelmei, vágyai és társadalmi- kulturális hatások is. A gondozást végző orvosnak elő kell segítenie a párbeszédet e fontos hatótényezőkről, és meg kell adnia a segítséget a szülésre és a szülői szerepre történő felkészítéshez. A korábbi szülészeti történések, a jelen terhességre vonatkozó orvosi szempontok, a szoptatással kapcsolatos elvárások, tapasztalatok olyan tényezők, melyek a szülés élményét, a korai neonatalis és postpartum szak történéseit is jelentősen alakítják. Mindemellett a nők egy része szociális, gazdasági és/vagy személyes nehézségekkel is küzd. A nehézségek lehetnek olyanok, amelyek már a várandósságot megelőzően is léteztek, míg mások csupán az adott terhesség során jelentkeztek, vagy éppen a terhesség következményei. Az egész gestatiós periódust joggal tekintjük „krízis”-helyzetnek, amelyre a belső pszichés egyensúly átmeneti megingása jellemző. Jól működő pszichés adaptáció esetén a személyiség stabilitása újra helyreáll, mégpedig egészséges körülmények között magasabb, érettebb szinten, hiszen a gyermek születése segíti a nő személyiségfejlődését. Az említett tényezőket, kihívásokat joggal tekinthetjük a nemkívánatos anyai, magzati és neonatalis kimenetel szempontjából kockázati faktoroknak.