A dohányzásról való leszoktatás a rendelőtől a betegágyig

A dohányzás megdöbbentő mértékű egészségügyi kiadással jár, és ezek a költségek megtakaríthatók. Sok beteg le akar szokni a dohányzásról, de a legtöbb orvost nem tanították meg arra, hogyan segítsen ebben betegeinek. Bár a dohányzásról való leszokásnak ezer buktatója van, ma már hatékony tanácsokkal szolgáló útmutatók és gyógyszeres kezelési lehetőségek is rendelkezésünkre állnak. A közleményben a szerzők a US Public Health Service (PHS) útmutatóján alapuló, a dohányzás és a nikotinfüggőség kezelésére alkalmas leszoktatási módszert mutatják be.

A dohányzás, amely az Egyesült Államokban az első helyen áll a megelőzhető halálokok között, évente több mint 420000 halálesetért felelős. Közismert, hogy rosszindulatú daganatot, szívbetegséget, érrendszeri betegséget és idült tüdőbetegséget okoz, s költségei mind egyéni, mind társadalmi szinten megdöbbentően nagyok.1 Becslések szerint az Egyesült Államokban a felnőttek 25%-a ma is dohányzik, bár legtöbbjük azt állítja, hogy le akar szokni a cigarettázásról. Meglepő módon a dohányosok többsége alig vagy egyáltalán nem kap tanácsot orvosától a dohányzásról való leszokás módszereit illetően. Orvosi rendelőkből származó felmérések adatainak nemrég elvégzett elemzése szerint a dohányosok orvosi vizsgálata során csak az esetek 21%-ában történt valamiféle, a dohányzásról való leszokással kapcsolatos tanácsadás, és az esetek 33%-ában nem dokumentálták, hogy a beteg dohányzik-e.

Az alapellátás területén számos tényező akadályozza a dohányzásról való leszokást. Az orvosegyetemek hagyományosan kevés figyelmet fordítanak a dohányzásról való leszokással kapcsolatos tanácsadás oktatására. Ráadásul bizonytalan a dohányzásról való leszokással kapcsolatos tanácsadás és gyógyszeres kezelés költségtérítése. Különösen megnehezíti a sikeres leszoktatást, hogy az orvosok kevés időt és energiát tudnak fordítani erre a tevékenységre és hogy igen nagy a visszaeső betegek aránya.

A felsorolt nehézségek és az egészségügy nem megfelelő reagálása ellenére a kilátások javulnak. A dohányosok kezelésével kapcsolatos, egyre élénkülő kutatásokat 1996-ban klinikai gyakorlati útmutatóban összegezték,3 amelyet 2000-ben módosítottak.4 Új, hatékony életvezetési és gyógyszeres terápiákat dolgoztak ki, s ma már széles körben népszerűsítik azokat az egészségpolitikai változásokat, amelyek elősegítik a betegek kezelését.