A fittség COVID-19-betegségben is életet menthet
A torontói egyetem kutatói arra jutottak, hogy a kiváló kardiorespiratorikus állapotban lévő betegek körében kisebb a fatális kimenetelű COVID-19-betegség aránya.
A PLoS ONE című lapban olvasható adatok arra utalnak, hogy a testileg fitt személyeknek kisebb valószínűséggel halnak bele a SARS-CoV-2 okozta fertőzésbe.
„Reményt keltő megállapítása a kutatásunknak, hogy a legalább közepes szintű fizikai aktivitás védelmet nyújt a fatális kimenetellel szemben. Egy-egy alkalomszerű esti kocogás sajnos még senkit nem véd meg, de ha rendszeresen tesszük ezt, az már megmutatkozhat a halálozási arányok csökkenésében” – hangsúlyozza a közlemény első szerzője, Rebecca Christensen.
Christensen munkacsoportja a UK Biobank Study keretében 2609 felnőtt adatait elemezte kizárólag abból a szempontból, hogy a testi fittség miként függ össze a megfertőződés és halálozás kockázatával. A fertőzési kockázat tekintetében nem találtak szignifikáns összefüggést a testi állapottal, és az elemzés nem tért ki a betegség súlyosság szerinti besorolására sem. Az elemzésbe csak 49 és 80 éves kor közötti betegeket vontak be, ám a szerzők úgy vélik, hogy ez a minta is elegendő volt következtetések levonására a COVID-specifikus halálozásra vonatkozóan.
A fittségi szint megállapítása percentilisek alapján történt, mely szerint a legalacsonyabb 20-as percentilist tekintették elégtelen fittségi állapotnak, míg 40-es és 80-as percentilis közötti fittségi állapot közepesnek, 80-as percentilis felett pedig átlag felettinek minősült.
Az adatok alapján úgy tűnik, hogy már alacsony-közepes intenzitású fizikai aktivitás is javulást eredményezhet a halálozási adatokban. „Kutatásunkkal arra kerestük a választ, hogy mi magunk tudunk-e tenni annak érdekében, hogy befolyásoljuk a COVID-19-betegség kimenetelét. Erre a kérdésre adataink alapján igennel válaszolhatunk, feltéve, hogy megfelelő fizikai aktivitásunkat eléggé hosszú ideig és eléggé rendszeresen fenntartjuk” – emeli ki a vizsgálat vezetője, aki azt is a hangsúlyozza, hogy az életkor előrehaladtával fizikai aktivitásunk is csökken, ám felvetődhet a kérdés, hogy ha fittebbek vagyunk, mint kortársaink többsége, akkor ez megmutatkozhat-e egészségi előnyökben, jelen esetben a COVID-19 okozta halálozás csökkenésében. A kutató szerint erre a kérdésre is igen a válasz.
Arra a kérdésre, hogy mi számít ebből a szempontból releváns fizikai aktivitásnak, Rebecca Christensen úgy fogalmaz, hogy elegendő lehet például olyan intenzitású kardióedzés, mely már fokozott izzadást vagy lihegést vált ki, nem feltétlenül szükséges hozzá rendszeresen lefutni a maratoni távot.
Ellentmondásként merülhet fel, a COVID-19 gyakorta olyan személyeket is megfertőz, akik rendszeresen végeznek intenzív testmozgást, akár hivatásszerű sporttevékenység keretében. A közlemény szerzője ennek magyarázataként felhozza, hogy az edzések és versenyek sokszor olyan környezetben zajlanak, mely kedvez a fertőzés terjedésének, például szoros testi kontaktus van a jelenlévők között.
Megjegyzendő, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemrégiben frissítette a javasolt fizikai aktivitásra vonatkozó irányelveit, melyekben az eddigi heti 150 perc helyett már heti 300 percnyi fizikai aktivitást tart szükségesnek a fittség fenntartásához.
