A glioblastoma megszelídítése az angiogenesis gátlásával: három évvel később

A Journal of Clinical Oncology című lapban 2007-ben két, mérföldkőnek számító cikk jelent meg a progresszív glioblastoma bevacizumab-kezelésének előnyeiről. Vredenburghés munkatársai 57%-os terápiás válaszarányról (RR,response rate), illetve 6 hónap elteltével 46%-os progressziómentes túlélésről (PFS-6, progression-free survivalat 6 months) számoltak be, míg Chen és munkatársai az RR esetében 47%-os, a PFS-6 vonatkozásában 65%-os értéket adtak meg. Azóta újabb fontos információk láttak napvilágot, melyek alátámasztják a bevacizumab alkalmazásának létjogosultságát. Az Egyesült Államok élelmiszer- és gyógyszerfelügyeleti hatósága (FDA, Food and Drug Administration) 2009. május 5-én gyorsított eljárással hagyta jóvá a bevacizumab monoterápiában való alkalmazását progresszív glioblastoma eseteiben. Most az onkológusok azt elemzik, mennyire hatásos első vonalbeli kezelésként a szer. A Journal of Clinical Oncology jelen számában Lai és munkatársai az első olyan II. fázisú vizsgálat eredményeiről számoltak be, melyben a bevacizumabot temozolomiddal és irradiációval kombinálták újonnan diagnosztizált glioblastomában szenvedő betegeknél. E protokoll 19,6 hónapig tartó teljes túlélést (OS, overall survival) és 13,6 hónapos PFS-t kínál. A kezelés eredménye – egy ugyanebbő laz intézetből származó kontrollcsoporttal (OS 21,1 hónap,PFS 7,6 hónap), illetve egy sugárkezelés mellett temozolomidot alkalmazó III. fázisú vizsgálat eredményeivel (OS 14,6hónap, PFS 6,9 hónap) összehasonlítva – kedvező volt.