A gyógyszerár-támogatás újabb kérdései

A gyógyszerek ártámogatására fordítható keret az elmúlt években rendszeresen elégtelennek bizonyult, és a mindenkori kormányzatnak az éves költségvetést messze túllépve kellett pótolnia a hiányt. A gyógyszerek ártámogatása hazánkban – a többi európai országhoz viszonyítva – igen jelentős részt képvisel az egészségügyre fordított kiadásokon belül. Nehéz pontosan megmondani, mi lehet ennek az oka, de talán részben az, hogy nálunk az egészségügyi költségvetésben a személyi kiadások az alacsony bérek miatt sokkal kisebb szerepet játszanak. Az is valószínű, hogy töméntelen gyógyszer fekszik el – talán milliárdos értékben – honfitársaink és a hazai intézmények fiókjaiban, majd kerül a szemétbe. A gyógyszerek felírásának viszonylag liberális rendje és a szabad orvosválasztás lehetősége miatt nagyon sok beteg kap több helyről is recepteket, s még az a jobbik eset, ha nem szedi be az összes előírt gyógyszert, hiszen a végzetes gyógyszer-kumulációk és -interakciók sajnos elég gyakoriak, és nem kevés beteg szed több ugyanolyan hatású, ugyanabba a gyógyszercsoportba tartozó készítményt egyszerre. Arról is őszintén kell szólni, hogy bizony Magyarországon még ma is sok orvos polipragmáziával próbálja takargatni és ellensúlyozni szakmai képzetlenségét, diagnosztikus bizonytalanságait. Mindent egybevetve, nagyon sok pénzt ad ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár feleslegesen.

Minden eddigi kormányzat megpróbálta valahogy korlátozni a gyógyszerek ártámogatási költségvetésének rendszeres túllépését. A legutolsó ilyen próbálkozás az előző kormányzat ciklusának végén a Gyógyszer-alkalmazási Bizottság (GYAB) létrehozása volt. A Bizottság elnöke, Kerpel-Fronius Sándor professzor javaslatára kérte fel a miniszter a munkában való részvételre a Bizottság különböző szakmákat képviselő tagjait. Az akkori időszak legnagyobb problémája az volt, hogy előzőleg az újonnan törzskönyvezett gyógyszerek ártámogatásának kialakítása hosszú ideig elmaradt. A gyógyszerek között a sok generikum mellett volt nagyon sok innovatív, új vagy újszerű hatásmóddal rendelkező gyógyszer is. Ez utóbbiaknak a befogadása tetemes költséggel járt volna, hiszen jelentős részük – éppen innovatív jellegükből következően – nagyon drága volt: a gyógyszergyárak arra törekedtek, hogy megtérüljenek a fejlesztés (általában sok tízmillió dolláros) költségei.