A habituális vetélés nem genetikai okai

A spontán vetélés definíció szerint a 20. terhességi hét vagy az 500 grammos magzati súly elérése előtt bekövetkező vetélés.* Bár a spontán vetélés oka többnyire (50–75%-ban) genetikai, a terhesség megszakadásában nem genetikai okoknak is szerepük lehet. Korábban a habituális vetélést három vagy több egymást követő spontán vetélésként határozták meg. A habituális vetélés gyakori klinikai probléma, amely a fogamzóképes korú nők 1%-át érinti, de pontos hátterét a párok csupán 50%-ában lehet feltárni.

Epidemiológia

A habituális vetélés a jelenlegi meghatározás szerint három vagy több, nem feltétlenül egymást követő terhesség megszakadását jelenti. A felismert terhességek 10–15%-a végződik vetéléssel, melyek többsége a 12. hétig bizonyossá válik. A terhesség embryonalis vagy praeembryonalis korban történő elhalása már rendszerint egy héttel a vetélés klinikai jeleinek felismerése előtt bekövetkezik. Valamikor úgy vélték, hogy a habituális habituális vetélés kockázata minden spontán vetéléssel progresszíven növekszik, és három vetélés után a terhesnek 80%-os esélye van a következőre. Ma úgy tartjuk, hogy a spontán vetélés kockázata a megszakadt terhességek számával nő, de csak fokozatosan, és ritkán haladja meg a 40–50%-ot. Azok esetében, akiknek már volt kiviselt és élve születéssel végződő terhességük, még több spontán vetéléssel a kórelőzményben is csak terhességenként 30%-os az esélyük az újabb spontán vetélésre.