A jóga javítja az SM-betegek állapotát

Ezt jelzik egy kis esetszámú, tájékozódó vizsgálat eredményei, amelyeket az egyesült államokbeli SM-centrumokat összefogó konzorcium (CMSC, Consortium of Multiple Sclerosis Centers) és az SM kezelésének és kutatásának előmozdításáért tevékenykedő szakmai szervezet (ACTRIMS, Americas Committee for Treatment and Research in Multiple Sclerosis) közös konferenciáján mutattak be Dallasban (2014. május 28–31.).

A vizsgálatba 15 nőbeteget vontak be (életkor: 34–64 év; átlag: 53,6 év), akik mindegyike közel másfél évtizede élt együtt a betegséggel, és a vizsgálat idején középsúlyos mozgáskorlátozottsággal küzdött. A standardizált, nyolchetes integratív jógaprogramot egy jógaoktatókból, egészségügyi szakemberekből, kutatókból és betegekből álló szakértői csoport dolgozta ki úgy, hogy pontosan megfeleljen a vizsgálatban részt vevő SM-betegek szükségleteinek. A program többféle jógastílust ötvözött, és a számos jógapozíció mellett légzőgyakorlatokból, meditációs és relaxációs feladatokból tevődött össze. A kutatók elsődleges végpontként a jógaprogram alkalmazhatóságát mérték fel; másodlagos végpontokként a betegek mozgásképességére és általános állapotára gyakorolt hatásokat vizsgálták. A vizsgálati alanyok heti két 90 perces jógaórán vettek részt, és lehetőség szerint otthon is végezték az elsajátított gyakorlatokat. Állapotfelmérés a vizsgálat kezdetén, a jógaprogram lezárulása után (9. hét), majd 8 héttel azt követően (16. hét) történt.

Egy kivételével minden résztvevő teljesítette a nyolchetes jógaprogramot (a kilépő beteg súlyos szívbetegség miatt azonnali műtétre szorult). A fizikai állapotot, a kognitív működést és az életminőséget mérő tesztek a jógaprogram befejezése után szignifikáns javulást tükröztek. Nőtt a betegek járási sebessége (Timed 25-Foot Walk Test, -Item Multiple Sclerosis Walking Scale), javult a felső végtagok funkcionális használhatósága (Nine-Hole Peg Test–Dominant Hand, Multidirectional Reach Test–Backward) és enyhült az általános fáradtságérzés. Az állapotjavulás tartósan fennmaradt: a kezdeti értékekhez viszonyított változás a 16. heti állapotfelmérés idején is szembetűnő volt. Kiemelt említést érdemel a betegek egyensúlyérzékelésének javulása, ami a járás és általánosságban az életminőség szempontjából is nagy jelentőségű. A kutatók szerint a kedvező hatások részben magának a fizikai aktivitásnak, részben a meditációs elemeknek tulajdoníthatók, de a betegtársakkal közösen végzett tevékenység pszichés jelentősége sem elhanyagolható.

A fenti állapotjelzők mellett a kutatók vérvizsgálatot is végeztek annak felmérésére, milyen hatást gyakorol a jóga a gyulladásos markerekre. Noha az elemzés még folyamatban van, a jelek szerint a C-reaktív-protein, illetve az interleukin-6, -7 és -8 szérumszintje is kedvezően változott a fizikai aktivitás eredményeként, ami ugyancsak hozzájárulhat a betegek állapotjavulásához.

Bár a kis betegszámból és a kontrollcsoport hiányából adódóan maguk a kutatók is óvatosságra intenek az eredmények értékelésekor, tapasztalataik megerősítik, hogy a fizikai aktivitás javítja az SM-betegek állapotát. Fontos, hogy a neurológus kollégák is javasolják a testmozgást betegeiknek, és a választott mozgásforma mindig a beteg állapotához igazodó legyen – hangsúlyozza dr. Evan T. Cohen, a vizsgálatot vezető fizikoterapeuta. A vizsgálati eredmények alapján ugyan nem mondható ki egyértelműen, hogy a jóga megfelelőbb az SM-betegek számára, mint más mozgásformák, de ismert, hogy a sclerosis multiplexben szenvedők körében közkedvelt e mozgástípus. A felmérések szerint a betegek 12–31 százaléka jógázik, és 60–80 százalékuk kedvező hatásúnak értékeli a gyakorlatokat. Az irodalomban zömmel csak eseti közléseket találunk e témakörben, klinikai kutatást alig végeztek. Dr. Cohen és munkacsoportja a jövőben mintegy 60 főre kiterjesztve, kontrollcsoport alkalmazásával tervezik megerősíteni eddigi eredményeiket.