A képalkotás nem csökkenti az epehólyagműtét kockázatát
Az intraoperatív kolangiográfia nem csökkentette a közös epevezeték sérülésének kockázatát epehólyag eltávolításkor – ezt mutatta ki 92 000 személy adatainak instrumentális változós elemzése.
Az epehólyag eltávolításakor az intraoperatív képalkotás alkalmazása mellett a sérülések aránya 0,21% volt, kolangiográfia nélkül pedig 0,36%.
A nyers adatok elemzése, valamint a többváltozós logisztikus regresszióanalízis szerint a kolangiográfia statisztikailag szignifikánsan előnyösebb volt.
Ha azonban instrumentális változó elemzést alkalmaztak, amellyel kiszűrhetők a nem mért zavaró tényezők, a két csoport közötti különbség többé már nem volt szignifikáns – számoltak be róla dr. Taylor S. Riall, PhD, a galvestoni Texasi Egyetem munkatársa és kollégái a Journal of the American Medical Association-ban.
„Az intraoperatív kolangiográfia és a közös epevezeték sérülése közötti kapcsolat érzékeny volt a statisztikai analízis módszerére” – vonták le a következtetést a szerzők. „Ha nem vesszük figyelembe azokat a potenciálisan zavaró tényezőket, amelyet az adatbázisok nem tartalmaznak rutinszerűen, ez nagyban befolyásolja az eredmények értelmezését.”
A közleményt kísérő szerkesztőségi cikk szerzői megjegyezték, hogy az instrumentális változó elemzésnél a nagy kihívás az érvényes instrumentumok azonosítása. A dr. Riall és kollégái által végzett elemzésben az intraoperatív kolangiográfia és a közös epevezeték sérülése közötti kapcsolatnak többféle magyarázata is lehet, például az, hogy egyes kórházak a biztonságosság érdekében megkövetelik az intraoperatív képalkotás alkalmazását.
A több mint 70 éve leírt intraoperatív kolangiográfia még mindig ellentmondásos eljárás: nem egyértelmű, hogy segítségével csökkenthetők-e a közös epevezeték sérülései. A nem mért zavaró tényezők kiküszöbölése érdekében választotta dr. Riall és munkacsoportja az instrumentális változó elemzést.
Az elemzett adatokat a texasi Medicare adatbázisából nyerték, a 2000 és a 2009 közötti rekordokat felhasználva. Összesen 92 232 beteget vizsgáltak, akik valamennyien epehólyagműtéten estek át, s közülük 37 533-on (40,4%) végeztek intraoperatív kolangiográfiát. A vizsgálat instrumentális változója egy folytonos változó volt: az, hogy hány százalékban végeztek intraoperatív kolangiográfiát.
A közös epevezeték sérülése azokban, akikben nem végeztek intraoperatív kolangiográfiát, 0,36% (201 beteg) volt, és 0,21% (79 beteg) azokban, akikben végeztek.
A szerzők kapcsolatot találtak az intraoperatív kolangiográfia használatának gyakorisága és a közös epevezeték sérülése között. Azokban a kórházakban, amelyekben rutinszerűen alkalmazták a képalkotást, a közös epevezeték sérülésének gyakorisága 0,12% volt akkor, ha elvégezték az intraoperatív kolangiográfiát, és 0,76% akkor, ha nem végezték el (p<0,001). És ellenkezőleg: azokban a kórházakban, amelyekben ritkán végeztek képalkotást, a képalkotás mellett 0,96% volt a közös epevezeték sérülési gyakorisága, és 0,25% akkor, amikor nem történt képalkotás (p<0,001).
Azaz, a kórházak jobb eredményt értek el, ha azt csinálták, amit szoktak, s a szerzők ebből azt a következtetést vonták le, hogy „leginkább úgy lehet védekezni a közös epevezeték sérülése ellen, ha a sebészek azokat a módszereket alkalmazzák, amelyekben leginkább jártasak”.
Forrás: Medpage Today
