A közösségben szerzett tüdőgyulladás kezelése

A CAP kezelésére vonatkozó jelenlegi irányelvek nem egységesek, a legtöbb irányelv azonban olyan vizsgálatokon alapul, amelyek nem voltak képesek a kezelések halálozásra gyakorolt hatását vizsgálni.

Dr. Anthony D. Bai (Queen's University, Kingston, Ontario) és munkatársai ezért olyan, a halálozásban mutatkozó különbségek kimutatására is alkalmas nagy mintanagyságú megfigyeléses vizsgálatot terveztek, amiben több kezelési ágat hasonlítottak össze, és amely nem jól reprezentált betegeket is tartalmazott. A Chest című szaklapban közzétett tanulmányukban a kutatók 23 512 egymást követő, 2015 és 2021 között 19 kanadai kórházba nem súlyos, közösségben szerzett tüdőgyulladásban miatt felvett beteg adatait tekintették át. A betegeket négy kezdeti antibiotikum-kezelés valamelyikével kezelték: béta-laktám plusz makrolid (BL+M), csak béta-laktám (BL), légúti fluorokinolon (FQ) vagy béta-laktám plus doxycyclin (BL+D). Ezek közül a BL+M általában az első vonalbeli kezelésnek számít.

A betegeket négy csoportba osztották aszerint, hogy a felvételt követő 48 órán belül milyen kezdeti antibiotikum-kezelésben részesültek; 9340 beteg BL+M-et, 9146 beteg BL-t, 4510 beteg FQ-t és 516 beteg BL+D-t kapott. A nem súlyos, közösségben szerzett tüdőgyulladás elleni aktív antibiotikum kezelés időtartama legalább 4 nap volt, illetve a kórházból való elbocsátásig, vagy a halál beálltáig tartott. Az elsődleges kimenet kórházi halálozás volt, amely a négy kezelési csoportban 7,5%, 9,7%, 6,7% és 6,0% volt. A BL+M első vonalbeli kezeléshez képest a BL, FQ és BL+D korrigált kockázati különbsége 1,5%, -0,9%, illetve -1,9% volt.

A korrigált kórházi halálozás nem különbözött szignifikánsan a BL+M és az FQ vagy a BL+D között, de az 1,5%-os különbség, amelyet csak a BL esetében tapasztaltak, "kis, de klinikailag fontos különbségre" utalt, jegyezték meg a kutatók.

A legfontosabb másodlagos eredmények a kórházi tartózkodás hossza és az élve történő elbocsátás voltak. A kórházi tartózkodás mediánja 4,6 nap volt a BL+M, 5,2 nap a BL, 4,6 nap az FQ és 6,0 nap a BL+D esetében. A BL-kezeléssel kezelt betegeknél a kórházból való elbocsátásig eltelt idő is hosszabb volt, ami arra utal, hogy a BL nem olyan hatékony, mint a többi kezelés. Ezen túlmenően a BL csoportba tartozó betegeknél az alelosztás szerinti kockázati arány 0,90 volt az élve elbocsátás szempontjából, összehasonlítva a BL+M csoporttal.

Összességében az eredmények támogatják a BL mint első vonalbeli kezelés elhagyását a jelenlegi ATS/IDSA irányelvekben, és támogatják a BL+M, FQ és BL+D mint hasonlóan hatékony lehetőségek ajánlását, ahogyan az más irányelvekben szerepel, más betegjellemzők szerint alkalmazva. Például "a doxycyclin számos esetben, például makrolidallergia, meghosszabbodott QT vagy magas Clostridioides difficile kockázat esetén előnyösebb lehet a makroliddal szemben" - mondták a kutatók.

Az több korlátozó tényezőinek egyike a kórházi elbocsátás utáni követési adatok hiánya. Az eredményeket azonban erősítette a kórházban töltött időre vonatkozó teljes körű követési adatok rendelkezésre állása, illetve a nagy mintanagyság és egy átfogó adatbázis használata, amely lehetővé tette a számos változóra történő kiigazítást. E vizsgálat alapján a klinikusok a nem súlyos, közösségben szerzett tüdőgyulladásban egyformán hatékony antibiotikum-kezeléséhez a légúti fluorokinolon, a béta-laktám plusz makrolid vagy a béta-laktám plusz doxycyclin mellett dönthetnek, az egyes betegek számára legmegfelelőbbnek ítélt módszer alapján.

A tanulmány nem részesült külső finanszírozásban.

Forrás:

Bai AD et al: Comparative Effectiveness of First-Line and Alternative Antibiotic Regimens in Hospitalized Patients With Nonsevere Community-Acquired Pneumonia- A Multicenter Retrospective Cohort Study Chest inpress Published:August 10, 2023DOI:https://doi.org/10.1016/j.chest.2023.08.008