Kórházi fertőzések
A „hétköznapi” (közösségben szerzett) és a kórházi fertőzések nem egyformák: az utóbbiak gyakran súlyosabbak, nehezebben kezelhetők. Becslések szerint minden huszadik kórházi beteg megkap valamilyen bakteriális, vírusos vagy gombás infekciót.
A szigorú higiénés előírások ellenére sokféle kórokozónak a kórház az igazi otthona
A fertőzés a kórházi tartózkodás leggyakoribb „mellékhatása”. A fertőző betegek elkülönítésével, a kórtermek tisztán tartásával, a betegek által érintett felületek mindennapos fertőtlenítésével, gumikesztyűk és egyszer használatos eszközök következetes alkalmazásával csökkenteni lehet a lehetőségét, de kiküszöbölni nem. Elsősorban a gyengébb védekezőképességű betegek vannak veszélyben: az idősek és a koraszülöttek, az alultápláltak és az elhízottak, a cukorbajosok és az immunhiányos állapotúak, a daganatellenes kemoterápiában vagy szteroidkezelésben részesülők.
Az intenzív és a krónikus osztályokon a betegek legyengült állapota kedvez a kórokozók szaporodásának. Fertőzésveszélyt jelenthet a vénás kanül, a hólyagkatéter, a légzéstámogatáshoz használt tubus, a tükrözéses vizsgálat, a biopsziás mintavétel, a vesepótló dialíziskezelés, az elhanyagolt felfekvés vagy műtéti seb.
Veszélyes kórházi kórokozók
A baktériumok közül a hasmenést és súlyos vastagbélgyulladást okozó Clostridium difficile főleg az idős betegeket támadja meg, rendszerint azután, hogy hosszabb antibiotikumkúra miatt a bélflóra egyensúlya felborult. A fertőzés hajlamos a kiújulásra, a kiszáradás vagy a vastagbél gyors tágulása (toxikus megakolon) miatt a nem megfelelően kezelt betegség végzetes lehet.
A Staphylococcus aureus egészséges emberek bőrén, orrüregében él. A kórházakban az állandó antibiotikumhasználat miatt nagy arányban vannak jelen e baktérium ellenálló (ún. meticillinrezisztens) törzsei – rövidített nevük: MRSA. Az MRSA a bőrön először csak kicsiny dudorokat kelt, de ezek mély, fájdalmas tályogokká alakulhatnak át. A véráramba jutó MRSA végül megtámadhatja a csontokat, ízületeket, a tüdőt vagy a szívet is.
A normális bélflórához tartozó Escherichia coli ellenálló törzsei pl. vizeletelvezető katéter felhelyezését követően szaporodhatnak el a húgyutakban, de akár epeúti fertőzést vagy agyhártyagyulladást is okozhatnak. A Klebsiella pneumoniae az utóbbi években került a kórházi húgyúti fertőzések és tüdőgyulladások fontos kórokozói közé. Az Acinetobacter baumannii köpetből, légúti váladékból, vizeletből, hasűri folyadékból mutatható ki, s pl. tüdőgyulladást okoz légzéstámogatásban részesülő betegek között.
A vírusok közül a hasmenést, lázat, hányást okozó rotavírusok és a lázat, köhögést, sípoló légzést okozó légúti óriássejtes vírus (RSV) főként a csecsemőosztályok betegeit fenyegetik. A régebben vérátömlesztéssel is könnyen terjedő hepatitisz B és C vírus ezen az úton ma már csak rendkívül ritkán adódik tovább.
Védekezés a kórházi fertőzések ellen
• A legfontosabb, hogy gyakran és alaposan (szappannal, fertőtlenítő szerrel) mossunk kezet, és ha kell, látogatóinkat vagy a vizsgálathoz/kezeléshez készülődő nővért, orvost is bátran figyelmeztessük erre.
• Műtét vagy baleset után kísérjük figyelemmel a sebet védő kötés állapotát, tisztaságát; a szennyezett vagy átnedvesedett kötést cseréltessük ki.
• Tervezett kórházi kivizsgálás vagy műtét előtt törekedjünk a lehető legjobb erőnlétre: fordítsunk gondot az egészséges táplálkozásra, alvásra, testmozgásra, kerüljük a túlzott stresszt, a kimerítő munkát.
• A kórházból hazatérve figyeljünk az olyan tünetekre, amelyek egy esetleges kórházban szerzett fertőzés jelei lehetnek. Szokatlan fájdalmat, hidegrázást, gennyes váladékot, a műtéti seb környékén elszíneződést észlelve haladéktalanul menjünk orvoshoz.
• Ne feledjük: az antibiotikumok nélkülözhetetlenek a baktériumok elleni harcban, de szükségtelen vagy nem előírásos használatuk kedvez az ellenálló baktériumok és a gombák elszaporodásának, így súlyos fertőzésekhez vezethet.
