Kórházi fertőzések

A szigorú higiénés előírások ellenére sokféle kórokozónak a kórház az igazi otthona

A fertőzés a kórházi tartózkodás leg­gyakoribb „mellékhatása”. A fertőző betegek elkülönítésével, a kórtermek tisztán tartásával, a betegek által érin­tett felületek mindennapos fertőtle­nítésével, gumikesztyűk és egyszer használatos eszközök következe­tes alkalmazásával csökkenteni lehet a lehetőségét, de kiküszöbölni nem. Elsősorban a gyengébb védekezőképességű betegek vannak veszélyben: az idősek és a koraszülöttek, az alultáp­láltak és az elhízottak, a cukorbajo­sok és az immunhiányos állapotúak, a daganatellenes kemoterápiában vagy szteroidkezelésben részesülők.

Az intenzív és a krónikus osztályo­kon a betegek legyengült állapota ked­vez a kórokozók szaporodásának. Fer­tőzésveszélyt jelenthet a vénás kanül, a hólyagkatéter, a légzéstámogatáshoz használt tubus, a tükrözéses vizsgá­lat, a biopsziás mintavétel, a vesepótló dialíziskezelés, az elhanyagolt felfekvés vagy műtéti seb.

Veszélyes kórházi kórokozók

A baktériumok közül a hasmenést és súlyos vastagbélgyulladást okozó Clostridium difficile főleg az idős bete­geket támadja meg, rendszerint azután, hogy hosszabb antibiotikumkúra miatt a bélflóra egyensúlya felborult. A fertő­zés hajlamos a kiújulásra, a kiszáradás vagy a vastagbél gyors tágulása (toxikus megakolon) miatt a nem megfelelően kezelt betegség végzetes lehet.

A Staphylococcus aureus egészséges emberek bőrén, orrüregében él. A kór­házakban az állandó antibiotikumhasználat miatt nagy arányban vannak jelen e baktérium ellenálló (ún. meticillinrezisztens) törzsei – rövidített ne­vük: MRSA. Az MRSA a bőrön először csak kicsiny dudorokat kelt, de ezek mély, fájdalmas tályogokká alakulhat­nak át. A véráramba jutó MRSA végül megtámadhatja a csontokat, ízületeket, a tüdőt vagy a szívet is.

A normális bélflórához tartozó Escherichia coli ellenálló törzsei pl. vizeletelvezető katéter felhelyezését követően szaporodhatnak el a húgyutakban, de akár epeúti fertőzést vagy agyhártyagyulladást is okozhatnak. A Klebsiella pneumoniae az utóbbi években került a kórházi húgyúti fertőzések és tüdőgyulladások fontos kórokozói közé. Az Acinetobacter baumannii köpetből, légúti váladékból, vi­zeletből, hasűri folyadékból mutatható ki, s pl. tüdőgyulladást okoz légzéstá­mogatásban részesülő betegek között.

A vírusok közül a hasmenést, lázat, hányást okozó rotavírusok és a lázat, köhögést, sípoló légzést okozó légúti óriássejtes vírus (RSV) főként a cse­csemőosztályok betegeit fenyegetik. A régebben vérátömlesztéssel is kön­nyen terjedő hepatitisz B és C vírus ezen az úton ma már csak rendkívül ritkán adódik tovább.

Védekezés a kórházi fertőzések ellen

• A legfontosabb, hogy gyakran és alaposan (szappannal, fertőtlenítő szerrel) mossunk kezet, és ha kell, lá­togatóinkat vagy a vizsgálathoz/keze­léshez készülődő nővért, orvost is bát­ran figyelmeztessük erre.

• Műtét vagy baleset után kísérjük figyelemmel a sebet védő kötés állapo­tát, tisztaságát; a szennyezett vagy át­nedvesedett kötést cseréltessük ki.

• Tervezett kórházi kivizsgálás vagy műtét előtt törekedjünk a lehető leg­jobb erőnlétre: fordítsunk gondot az egészséges táplálkozásra, alvásra, test­mozgásra, kerüljük a túlzott stresszt, a kimerítő munkát.

• A kórházból hazatérve figyeljünk az olyan tünetekre, amelyek egy eset­leges kórházban szerzett fertőzés jelei lehetnek. Szokatlan fájdalmat, hideg­rázást, gennyes váladékot, a műtéti seb környékén elszíneződést észlelve hala­déktalanul menjünk orvoshoz.

• Ne feledjük: az antibiotikumok nél­külözhetetlenek a baktériumok elleni harcban, de szükségtelen vagy nem elő­írásos használatuk kedvez az ellenálló baktériumok és a gombák elszaporodá­sának, így súlyos fertőzésekhez vezethet.