A legtöbb diabéteszes amputáció megelőzhető
A szegényebb anyagi helyzetben lévő diabéteszes betegek 10-szer valószínűbben veszítik el egyik lábukat, mint a gazdagabbak – állapították meg a UCLA kutatói.
Nem titok, hogy a szegénység rosszat tesz az egészségnek. Most a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) kutatói azt mutatták ki, hogy azok a kaliforniai cukorbetegek, akik kis jövedelmű környékeken élnek, akár 10-szer nagyobb valószínűséggel veszítik el egy ujjukat, a lábfejüket vagy a lábukat, mint az állam gazdagabb negyedeiben elő betegek. A kutatók szerint a korábbi diagnózis és a megfelelő kezelés sok ilyen amputációt megelőzhetne.
A szerzők azt remélik, hogy a Health Affairs augusztusi számában közölt eredményeik arra indítják majd a hivatalos szerveket és az egészségügyi ellátókat, hogy aktívabban keressék a veszélyeztetetteket, és korán kezdjék el kezelésüket.
„Ott álltam sok diabéteszes beteg ágyánál, és hallottam, amint a sebészeti rezidens azt mondta nekik, hogy életük megóvása érdekében le kell vágni a lábukat” – mondta dr. Carl Stevens professzor, a közlemény vezető szerzője, a UCLA David Geffen orvoskarának munkatársa. „Ezek a betegek gyakran a család kenyérkeresői és kisgyerekek szülei – olyan emberek, akik előtt még sok produktív év áll.”
„Kaliforniaiak millióin végeztek megelőzhető amputációt a rosszul kezelt cukorbetegség miatt. Azt reméljük, hogy eredményeink országszerte arra hajtják az illetékeseket, hogy a Medicaid és más hasonló, a szegények ellátására összpontosító programok révén hozzáférhetőbbé tegyék a kezelést, ahogyan mi tettük Kaliforniában 2014-ben” -tette hozzá Stevens, aki 30 éve sürgősségi orvos a UCLA-n.
A szerzők a UCLA Egészségpolitikai Kutatási Központjának adatait használták fel, a California Health Interview Survey-t, amely irányítószám szerint becsülte meg a diabétesz prevalenciáját a szegény lakosság körében. Ezeket a statisztikai adatokat összefogták a népesség-nyilvántartás háztartási jövedelmi adataival, és az irányítószám szerint nyilvántartott diabéteszes eredetű amputációk adataival.
A részletes térképsorozaton ábrázolt eredmény megmutatta, hogy a 45 évesnél idősebb betegek körében irányítószám szerint milyen volt a diabéteszes amputációk gyakorisága – ebben az életkorban a legnagyobb az amputáció kockázata a diabétesz szövődményei miatt.
Azokban a körzetekben volt a legnagyobb az amputációk gyakorisága, ahol az átlagos jövedelem alatta maradt a szövetségi szegénységi szintnek: legszegényebb körzetekben, például Los Angeles keleti részén vagy Comptonban 10-szer olyan gyakoriak voltak az amputációk, mint a gazdagabb helyeken, például Malibuban vagy a Beverly Hills-en.
Az eredmények elkeserítő képet mutatnak. 2009-ben Kaliforniában majdnem 8000 lábujj-, lábfej- és lábamputációt végeztek 6800 diabéteszes betegben. E betegek közül mintegy 1000-nek két vagy több amputációja volt.
A kutatók nem csak a szegény környékek és amputációk gyakorisága között találtak összefüggést, hanem a rassz és az amputációk között is. A kaliforniai lakosok kevesebb mint 6%- a froamerikai, mégis, az amputációk majdnem 13%-át feketéken végezték 2009-ben. Ezzel szemben a diabéteszes populáció 12%-a ázsiai, de a diabétesz miatti amputációknak csak 5%-a esett rájuk ugyanebben az évben.
Az amputáció kockázata a feketékben, a nem angol anyanyelvűekben, a férfiakban és a 65 év felettiekben volt a legnagyobb.
A rosszul karbantartott diabétesz esetén gyakran károsodik az immunrendszer. Ennek folytán egy hólyag vagy más lábsérülés gyorsan progrediálhat, s súlyos, akár életveszélyes fertőzés alakulhat ki. A korai diagnózis, az antibiotikumok és a szakszerű sebellátás megállíthatja ezt a folyamatot, de a nem kezelt betegekben gangréna alakulhat ki vagy olyan vérmérgezés, amely azonnali amputációt tesz szükségessé.
Forrás: Newswise