A máj állapotának megítélése biopszia nélkül
A krónikus májbetegségben szenvedők állapotának megítélésére használatos májbiopsziás mintavétel nagy technikai tudást és gyakorlatot igényel, és nem veszélytelen eljárás. A 2015-ös gudeline-ok szerint a FibroScan nem csak a biopszia alternatívájaként ajánlható, hanem ma már ez lehet a standard vizsgálati módszer.
A legtöbb krónikus májbetegségben úgy strukturálisan, mint funkcionálisan szövetileg a fibrózis kialakulása jellemző. A fibrózis mértéke az egyik legfontosabb tényező azok között, melyek alapján a vírusos és a nem vírusos krónikus májbetegségek talaján kifejlődő cirrhosist, valamint a májra vonatkozó komplikációkat meg lehet jósolni. A krónikus májbetegségekben kialakuló szöveti fibrózis pontos mértékét tradicionálisan májbiopsziával határozzuk meg, és a szemi-kvantitatív METAVIR score-ral soroljuk különböző stádiumokba. A májbiopszia viszont csak egy pillanatfelvétel, és nem nyújt betekintést a fibrogenezis folyamatának dinamikájáról, arról, hogy progresszió van, változatlan a helyzet, vagy éppen javulás következett-e be. Bizonyos celluláris markerek, mint az egyes májsejtek simaizom aktin expressziója, a duktális proliferációt jelző citokeratin 7, vagy a szinusoidok endotheliális kapillarizációját láthatóvá tévő CD34, vagy a fibrilláris kollagén két foton és második harmonikus generációs fluoreszcens mikroszópos megfigyelése további „funkcionális” információkkal szolgálhat. A biopszia csak a máj egy egészen kis részéről ad tájékoztatást, és fennáll a veszély, hogy egyáltalán nem ad pontos felvilágosítást a máj egyéb területeiről, hiszen a fibrózis megoszlása a májon belül elég heterogén. Számos tanulmányban mutatták ki, hogy milyen módon lehetne csökkenteni ezeket a mintavételi hibákat. A cirrhosist nem tekintve – ahol egy mikroszkópikus töredék is elégséges a diagnózishoz – a megfelelő értékeléshez egy 25 mm hosszú biopsziás anyag szükséges, bár több patológus szerint egy 15 mm-es minta is elégséges. Természetesen nemcsak a tű hossza, hanem kalibere is számít, perkután mintavételre legmegfelelőbbnek általában a 16 gauge kaliberű tűt tartják. A biopszia nem csak nagy klinikusi és patológusi felkészültséget, rutint és tapasztalatot igényel, de technikai problémái mellett költségigénye is nagy. nem is veszélytelen, hisz invazív eljárásról, ami bár ritkán, de vérzéssel, sőt életveszélyes komplikációkkal is járhat. Ezért folyamatosan folyik a kutatás a májfibrózis mértékének pontos meghatározására alkalmas, de nem invazív eljárás után.
A European Association for the Study of the Liver (EASL) és az Asociación Latinoamericana para el Estudio del Hígado (ALEH) a 2015-ös európai nemzetközi májkongresszus guideline-ja (mely az EASL website-ján, és a Journal of Hepatology újságban 2015. április 21.-i online kiadásában is megtekinthető) a májbiopszia nem invazív alternatíváit is tárgyalja, többek között a szabadalmaztatott és szabadalmi védelem alatt nem álló szérum biomarkereket, valamint a máj keménységét, merevségét mérő fizikai lehetőségeket. Az anyagban az egy dimenziós ultrahangos tranziens elasztográfia kiemelt helyet kapott. A guideline vezető szerzője, Dr. Laurent Castera (Hopital Beaujon, Clichy, France) elmondta, hogy mostanra számos országban – különösen a hepatitis C-vel fertőzöttek vizsgálatában – a tranziens elasztográfia számít a kezelési standardnak, de az Egyesült Államokban –ahol alig van FribroScan (országszerte mintegy 200 db) és ráadásul a berendezés nagyon drága (ára jelenleg 131 950 USD) - még ma is a májbiopszia az arany standard. A FibroScan-t csak mintegy 10 évvel az európai megjelenése után, 2013. áprilisban fogadta be az USA FDA-ja, míg 2008-ban Kínában, 2009-ben Kanadában, 2010-ben Brazíliában és 2011-ben Japánban is használatba került. Az Echosens megállapodásnak megfelelően már 70 országban használják. Magyarországon több magánszolgáltató rendelkezik a géppel, egy vizsgálat ára 20 000 Ft körül van.
A FibroScan hátránya, hogy bár jól ábrázolja a cirrhosist, de nem tud különbséget tenni a fibrózis mérsékelt stádiumai között, és obes személyeken alig használható. Dr. Castera szerint viszont segítségével a legnagyobb kockázatú személyek rendszeresen ellenőrizhetők. A következő lépés az lenne, hogy meg tudjuk gyógyítani a hepatitis C-t, a nem alkoholos zsírmájat. Minden ilyen krónikus májbeteg emberből nem lehet biopsziát venni, itt lehet a nem invázív módszereket használni.
Egyre inkább a nem invazív módszerek lesznek a klinikai standardok – nemcsak Európában, de Ázsiában, Oroszországban is, az USA-nak tehát fel kell zárkóznia.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
3. Hepatology
