A metabolikus szindróma és elhízás kockázata az első szoptatásnál kezdődik

Ez azonban fordítva már nem igaz, mivel a magzati életben normális zsírtartalmú „étrenden tartott”, a megszületés után azonban nagy zsírtartalmú táplálékot fogyasztó anya által nevelt utódoknál az elválasztás idejére obezitás alakult ki.

Az állatkísérletek arra utalnak, hogy emlősöknél az újszülöttkorban és kora gyermekkorban elfogyasztott ételek nagyobb szerepet játszhatnak a későbbi metabolikus állapotban, mint a magzati életben érvényesülő egészségtelen táplálkozási hatások – összegzik tapasztalataikat a Johns Hopkins szakemberei. „Vizsgálatunk azt bizonyítja, hogy a közvetlenül a megszületést követően fogyasztott zsíros ételeknek mélyreható következményei vannak a későbbi elhízás szempontjából – mondja Kellie L. K. Tamashiro, a Johns Hopkins University School of Medicine pszichiáter adjunktusa, a Diabetes című lap online kiadásában publikált vizsgálat vezetője. − Egyben azt is jelzi ugyanakkor, hogy a csecsemő- és kora kisgyermekkorban biztosított egészséges táplálékkal befolyásolható a folyamat és kivédhető a későbbi életkorban fenyegető obezitás, cukorbetegség és szívbetegség.”

Az elhízás világszerte jelentős közegészségügyi kérdést jelent, mely egy sor egyéb egészségi probléma forrása. Ezek közé tartoznak a szív- és érrendszeri kórképek, a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, bizonyos ráktípusok és az arthritis. A fejlett ipari országokban komoly aggodalmat kelt a nagy zsírtartalmú modern étrend elterjedése, melynek nyomán az elhízottak aránya meredeken emelkedik – ezzel jelentős anyagi terhet róva az egészségügyi ellátórendszerre és megrövidítve az életkilátásokat.

A Johns Hopkins kísérletében újszülött patkányok szervezetébe nagy mennyiségben vittek be zsírokat a zsírgazdag étrenden tartott anyaállat teje útján. Ennek nyomán megemelkedett a jelentős súlygyarapodás, illetve a preadiabetesre utaló csökkent glükóztolerancia kialakulásának esélye, és az állatoknál leptininszenzitivitás lépett fel. (A leptin szabályozza az étvágyat és a testsúlyt rágcsálók és emberek esetében egyaránt. A zsírsejtek által termelt leptin szignálként szolgál a zsírellátottságra és szabályozza a táplálékbevitelt; az elhízott személyek gyakran nem érzékenyek e szignálok iránt, melynek pontos háttere még nem tisztázott.)

Az anyai nagy zsírtartalmú étrend hatásának a megszületés előtt, illetve után kitett utódok összehasonlítása céljából Tamashiro és munkatársai a vemhes patkányok egy részét zsíros, másik részét normális étrenden tartották. A kölykök megszületését követően a nagy zsírtartalmú étrenden lévő anyaállatok utódainak felét normális étrenden lévő anyaállatnak adták át gondozásra és fordítva. A megszületés előtt és után is (utóbbi az anyatej útján) zsírgazdag étrend hatásának kitett utódok súlygyarapodása nagyobb mértékű volt, és nagyobb arányban váltak elhízottá az elválasztás idejére, és ugyanez állt azokra az utódokra is, akiket nagy zsírtartalmú étrenden tartott anyaállat táplált a megszületést követően. Nem mondható el viszont ugyanez azokra az utódokra, akik zsírgazdag étrenden tartott anyától születtek, de a megszületést követően normális étrenden tartott anyaállat táplálta és gondozta őket.

Tamashiro munkacsoportja jelenleg annak meghatározásán fáradozik, hogy a korai fejlődés folyamán – ami humán viszonylatban a kisiskoláskornak felel meg – végzett testmozgás alkalmas-e a zsírban gazdag étrend által elindított, fent vázolt kedvezőtlen folyamatok visszafordítására. „Ezek az állatok – a gyermekekhez hasonlóan – a környezeti hatások befolyása alatt, azokra reagálva fejlődnek, és lehetőség szerint bizonyosak akarunk lenni abban, hogy megfelelően növekednek, és nem érvényesülnek kedvezőtlen egészségi hatások” − mondja dr. Tamashiro. Bár a most közzétett megállapítások fontos adalékként szolgálnak annak megértéséhez, hogy a praenatalis és postnatalis környezet miként hat a fejlődésre, Tamashiro arra figyelmeztet, hogy az állatkísérletes tapasztalatok nem vihetők át közvetlenül az emberekre. A szülész-nőgyógyászoknak mindazonáltal át kellene gondolniuk a várandósok számára megfogalmazott ajánlásaikat. Sokan azt javasolják, hogy a várandósok fogják vissza a terhesség alatti súlygyarapodásukat oly módon, hogy megszorítják a zsír- és kalóriabevitelüket. Sokat segíthet gyermekének az elhízás elkerülésében az az elhízott anya, aki terhessége alatt egészséges táplálkozásra vált és emellett a csecsemőgondozás ideje alatt is kitart. „Az elhízottak aránya háromszorosára emelkedett az elmúlt két évtizedben – emlékeztet dr. Tamashiro. – Pontosan tudjuk, hogy nem a genetikai háttér megváltozásáról van szó, hiszen génállományunk nem változik ilyen gyorsan. Mindezek ismeretében akkor járunk el helyesen, ha prevenciós erőfeszítéseink során a fejlődés során az egyén körülvevő környezetre összpontosítjuk figyelmünket. Az elhízott gyermekeknél már korai életkorban kialakul a metabolikus szindróma, mely hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolja az életminőséget és az egészségi állapotot. Ilyen körülmények között valószínűleg a megelőzés a legeredményesebb stratégia” − fogalmazza meg végső tapasztalataikat a kutatás vezetője.