A mikrotubulusok stabilizációjával ható kemoterapeutikumok által előidézett perifériás neuropathia

Ö S S Z E F O G L A L Á S
A mikrotubulusok stabilizációjával ható kemoterapeutikumok – a taxánok és az epotilonok – számos daganattípus kezelésében hatékonyak. Leglényegesebb mellékhatásuk a neuropathia: a súlyos (3–4. fokú) perifériás neuropathia a mikrotubulus-stabilizáló szerekkel (MTSA, microtubule- stabilizing agents) kezelt betegek akár 30%-át érintheti. Az elváltozás a kezelés befejezését követően többnyire fokozatosan gyógyul. Az MTSA okozta neuropathia megítélésének legpontosabb és legmegbízhatóbb eszköze a klinikai kivizsgálás, bár több más eljárást is kidolgoztak és tanulmányoznak e célra. A mikrotubulus-stabilizáló szerek okozta neuropathián belül a taxánok által előidézett idegi károsodást vizsgálták a legalaposabban; megállapították, hogy elsősorban szenzoros neuropathia formájában manifesztálódik, és paclitaxel-kezelés során gyakrabban alakul ki, mint a docetaxel alkalmazásakor. Úgy tűnik, az MTSA okozta neuropathia incidenciáját a kezelési ciklusonként alkalmazott dózis, a kezelési séma és az infúzió bejuttatásának időtartama határozza meg. Bár több kis esetszámú vizsgálatot végeztek a neuroprotektív szerek hatásának tanulmányozására, az MTSA indukálta neuropathia megelőzésének és ellátásának legbiztosabb módja a mielőbbi felismerés és a szupportív kezelés. A jövőbeli kutatás elsődleges feladata a mikrotubulus-stabilizáló szerek okozta neuropathia patomechanizmusának tisztázása, valamint a jelenség in vitro és in vivo tanulmányozására alkalmas preklinikai modellek kidolgozása. Lényeges továbbá, hogy a jelenleginél megbízhatóbb osztályozási rendszereket állítsunk össze az elváltozás súlyosságának megállapítására, és klinikai vizsgálatokban tanulmányozzuk a potenciálisan neuroprotektív vegyületek hatékonyságát.

BEVEZETÉS
A mikrotubulus-stabilizáló kemoterapeutikumok – a taxánok és az epotilonok – stabilizálják a mikrotubulusokat, megakadályozzák a mitózist és a sejt pusztulását idézik elő. A taxánok – köztük a polioxietilált ricinusolajban emulgeált paclitaxel, a docetaxel és az ABI-007 jelzésű vegyület – számos daganattípus kezelésében hatékonyak. Az ABI-007 a paclitaxel egy újonnan kifejlesztett készítménye, amely nem tartalmaz polioxietilált ricinusolajat, és a III. fázisú klinikai vizsgálatokban hatékonynak bizonyult az emlőrák terápiájában. Az epotilonok újabban kifejlesztett és klinikai tanulmányokban vizsgált mikrotubulus- stabilizáló vegyületek; ide tartozik az ixabepilon (BMS-247550), a BMS- 310705, a patupilon (EPO906), az epotilon- D (KOS-862) és a ZK-EPO.