A nők később fordulnak orvoshoz anginás fájdalom miatt, mint a férfiak
A szívtájon kezdődő mellkasi fájdalomra másképp reagálnak a nők és a férfiak. Egy most ismertetett előadás szerint a nők lényegesen később fordulnak orvoshoz ilyen panasz miatt.
Idén október végén Vancouver volt a Kanadai Kardiovaszkuláris Kongresszus színhelye. A több ezer szívgyógyász válogathatott az ülésszakok témái között. Nagy figyelmet keltett az amerikai Catherine Kreatsoulas epidemiológus (Harvard Egyetem, Közegészségügyi Kar, Boston, Massachusetts) előadása arról a vizsgálatról, amelyben kimutatták, hogy a gyengébb nem tagjai jelentős késéssel fordulnak orvoshoz anginás fájdalom esetén, mint az erősebb nemhez tartozók.
Dr. Kreatsoulos elmondta, hogy a szív- és érbetegségek Kanadában is a vezető halálokot jelentik, de még mindig nem tudunk eleget arról, hogyan fogják fel a nők ezt a betegséget. Még mindig szerepel a köztudatban az a tévedés, hogy a szívinfarktus valamiféle férfibaj.
Az előadó a tanulmányt két részre bontotta. Az első részben azt a félórás interjút ismertette, melyben 31 szívbeteg elmondotta, miért kereste meg a kardiológust anginás panaszai miatt. A részletes beszélgetés alapján mind a nők, mind a férfiak hat fázison keresztül jutottak el odáig, hogy az angina miatt szakorvoshoz forduljanak.
Először feltámadt bennük egy bizonytalan érzés, hogy a panasz szív eredetű lehet, s nem csupán meghúzott mellkasi izom vagy emésztési zavar következménye. A második fázis a kételkedés időszaka volt, hogy ez a panasz ténylegesen ismétlődik-e. A harmadik időszakban beszéltek a panaszukról egy családtaggal vagy baráttal. A negyedik tétel a panasz elfogadása és súlyosságának fölmérése. Az ötödik pont annak megértése, hogy itt valóban orvosi segítségre van szükség, a hatodik fázis az orvos véleményének megemésztése, javaslatának követése.
Mind a nők, mind a férfiak eljutnak egy „döntésponthoz”, amikor egyértelműen érzékelik a helyzet súlyosságát, és elfogadják, hogy orvosi segítségre van szükség. Ez a döntéspont azonban a két nem tagjai esetében különbözik.
A férfiaknak nagyobb önmeggyőzésre van szükségük az orvosi beavatkozás elfogadásához. Ha már meggyőződnek arról, hogy „nem érzem jól magam”, „pocsékul vagyok” – az elég. A nőknek az kell, hogy valaki, akiben hisznek, azt mondja: „Rosszul nézel ki…” A nőkben él valamilyen sajátos optimista tévhit: a férfiakhoz képest tovább várnak, azt remélve, hogy a tünetek, panaszok majd maguktól csökkennek.
A tanulmány második részéből kiderült: a nők, mielőtt orvoshoz fordulnának, másfélszer akkora valószínűséggel várnak arra, hogy panaszaik súlyosbodjanak és sűrűsödjenek, mint a férfiak. Ennek háttere bizonyára összetett, hiszen a családot elsősorban a nők tartják össze, és a kórházi ápolási idő alatt távol lesznek otthonuktól. A férfiaknak inkább az számít, hogy segítséget kapjanak panaszaik enyhítésére.
