A szerkesztőbizottságtól
A gyógyítás – művészet; ezt az ősi gondolatot egyikünk sem vonja kétségbe. Az orvostársadalmon kívül azonban egyre inkább az a felfogás terjed el, hogy a gyógyítás egyfajta speciális szolgáltatás. A széles körű betegbiztosítás elterjedése képezi az alapját ennek a szemléletnek, hiszen a biztosító társaságok a világon mindenütt igyekeznek a befizetett járulékokat úgy felhasználni, hogy a forrás minden rászoruló ellátására elegendő legyen, vagyis ne alakuljon ki deficit. A gyógyászati technológia robbanásszerű drágulása és a gyógyszeripar folyamatos törekvése újabb és hatékonyabb gyógyszerek kifejlesztésére magával hozta azt a kényszert, hogy az egészségbiztosítók figyelemmel kísérjék az ellátás költségeinek alakulását – kórházakra, osztályokra, sőt az önállóan dolgozó orvosokra is lebontva. Ennek egyik ismert módszere a minőségbiztosítás és minőségértékelés rendszere. Folyóiratunk mostani számában a háziorvosi ellátás minőségi mutatóiról olvashatnak értékes információkat a legilletékesebbek – az OEP szakemberei – és a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központ munkatársa tollából. Hogy milyen óriási feladat egy ilyen bonyolult, joggal művészetnek is nevezett tevékenység folyamatainak számszerűsítése, az abból is nyilvánvaló, hogy száznál is több indikátort kell felhasználni a minőség értékeléséhez. Mivel a minőségi értékelés rendszerét Magyarországon is bevezetik, minden kollégának figyelmébe ajánlom ezt a kitűnő tanulmányt.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!